Megaláztatás, szégyen, poszttraumás stressz. Olvasónk erről számolt be, amikor elmesélte hét éves kálváriáját azok után, hogy kiderült: veszélyes típusú HPV vírusa van. A human papilloma vírus (HPV vírus) a leggyakoribb vírusos eredetű, leginkább szexuális úton terjedő betegség, amely évente az összes daganatos megbetegedés több mint 6 százalékának kialakulásáért felelős. Itthon a fiatal felnőttek több, mint 70%-ánál kimutatható a vírus. Sokuknak fogalmuk sincs róla, hogy fertőzöttek.
Amikor kiderül a HPV fertőzöttség, az érintettek – mivel a vírussal a szexuális élet egyértelműen összekapcsolódik – gyakran szembesülnek negatív megítéléssel. Így volt ez Rozinál is, aki 2013 után kapta el a vírust, akkor, amikor még nem volt ingyenes védőoltás ellene (2014 óta ingyen kaphatnak védőoltást a 12 éves lányok, és 2020 szeptembere óta a fiúk is).
Rozi története
– 24 éves voltam, becsülettel jártam az éves nőgyógyászati szűrésre, amikor egyszer csak felmerült a HPV gyanúja. Pánikba estem.
Olvastam róla ezt-azt, de nem voltam teljesen képben, csak azt tudtam, hogy méhnyakrákot okozhat, és meg is halhatok. Sztk-ba jártam az egyik budapesti kerületben, egy idős bácsi volt a doktor, megkérdeztem, mit jelent pontosan az állapotom.
„Azt, hogy nem kéne fűvel fával összefeküdni” – jött a válasza.
– Nem volt igaza. Nem voltam fűvel-fával összefekvő típus, bár az igaz, hogy a fiúval, akivel akkor lefeküdtem, nem gumival védekeztünk, hanem tablettával. A HPV eszünkbe sem jutott, a fiúkat akkoriban nem is szűrték úgy, mint a nőket, ha nem volt tünetük, elhordozhatták a vírust akármeddig, nem derült ki.
Megkérdeztem az orvost, hogy amennyiben a fű-fa elméletét félretesszük, mi a teendőm, és pontosan miről van szó?
Szedjek vitaminokat – mondta – és utamra küldött.
Sírva hazamentem a társas albérletbe, és a lakótársammal kigugliztuk, mi a teendő. Megtudtuk, hogy tipizálni kell a HPV-t, ha ez megtörtént, akkor következik egy vitaminkúra, és vagy legyőzöm vagy jön a műtét. – mondja Rozi.
Kerestünk egy másik orvost ugyanabban az Sztk-ban, mivel kezdő tanárként nem vetett fel a pénz, így nem tudtam magánrendelésre menni. Egy hölgy volt az új orvos, bizakodtam, hátha normálisabb lesz.
Kértem a tipizálást, mire azt mondta, csak fél év múlva lehet TB-re, a következő szűrésnél, jó lenne, ha addig nem lennék ismét fűvel-fával.
Már megint itt tartottunk. A fűnél meg a fánál. Az szóba sem került, mit csináljak. Se segítséget, se tájékoztatást nem kaptam.
Megvártam a fél évet – mi mást tehettem volna – s végre eljutottam a tipizálásra a doktornőhöz. Kiderült, hogy a 2 legrizikósabb HPV típusom van, ami aligha fog megoldódni műtét nélkül.
Ma már ugyan sokan állítják, hogy a HPV diétával legyőzhető, ám ez nem igaz, az agresszív típusok nem kezelhetők csupán diétával. (Több mint 150 törzse ismert, melyeket három csoportba sorolnak: a magas rizikójú, az átmeneti és az alacsony rizikójú. Az alacsony kockázatú típusok szemölcsöket okoznak, a magas kockázatúaknak szerepük van a daganatos betegségek kialakulásában., szerk.)
A műtéthez még 2 ugyanilyen eredmény kellett, tehát várhatóan legalább 1 év múlva került volna sor a műtétre TB-alapon.
Remek. Addig meg is halhatok, fel is fordulhatok, gondoltam. Aztán lesz rajtam fű is fa is végre, a temetőben…
Közben beszéltem a barátommal, hogy menjen el orvoshoz ő is, hiszen benne is ott van ez a vírus, valamit mégis csinálni kellene vele…
Elment. Szegényt nagyjából kinevette az orvosa, hogy ő férfi, ne is foglalkozzon ezzel, nem lehet baja tőle (pedig de, gégerákot is okozhat), nincs is rá férfi szűrés, meg amúgy se, semmi. Oltásról egyikünket se tájékoztatták. (Évekkel később olvastam róla, és be is adattam végül, magánban, 100 ezerért.)
Ott voltam a 2 HPV típusommal, Damoklész kardjával a fejem felett. Az orvosoktól nem kaptam támogatást, inkább csak megaláztak és magamra hagytak.
Ezután évekig csak a magánorvosra, és az esetleges műtétre gyűjtöttem a pénzem, hogy ne kelljen visszamenni az Sztk-ba többet.
Találkoztam érdekes orvosokkal még, volt, aki teljes vegán diétát csináltatott velem, mert szerinte azzal elmúlik a vírus, de annak csak annyi lett az eredménye, hogy feleslegesen lefogytam 49 kilóra, elköltöttem rengeteg pénzt, mert akkor még nem volt elterjedt a vegán életmód, alig volt értelmes alapanyag, de eredményt nem hozott. Jó szót egyébiránt magánban sem kaptam, csak kevesebb rosszat, meg kevesebb „fűt-fát”.
Hét év után találtam olyan orvost, aki felfogta, hogy nem szeretném megvárni a rákos elváltozást, és bár nem volt semmi elváltozásom csak hordoztam a vírust, megcsinálta a műtétet. Természetesen akkor még, pénzért.
Sokan mondták, hogy felesleges, de senki nem tájékoztatott rendesen. Én pedig nem szerettem volna beteg lenni. Az életemből 7 év elment a rettegésre, szégyenre, félévente szűrésekre egy vagyonért, étrendre, vitaminra, miközben végig úgy éreztem, az első percben meg lehetett volna csinálni azt a kis kimetszést, ami végül megtörtént.
Természetesen poszttraumás stressz szindrómám lett, a szex sem működött nálam évekig, a barátom elhagyott. Karácsony előtt pár nappal, 31 évesen lettem túl a műtéten, egyedül. Nem mertem elmondani a családomnak sem, mert maradi gondolkodásúak, így teljesen egyedül karácsonyoztam abban az évben.
Hab a tortán, hogy közben elvégeztek egy egészségügyi kaparást, amit a papírokból tudtam meg, és amitől egy hónapig véreztem, de erről előzetesen „elfelejtett” tájékoztatni a fogadott orvosom.
Most már jól vagyok, kisbabát várok, nincs HPV. Örülök, hogy a sulikban már a fiúk is felvehetik az oltást. Ennyit legalább fejlődtünk azóta. De gondolom a fű-fa elmélet azóta is virágzik.
nyitókép: freepik
Hasonló tartalmakat ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
