Czirják Eirikánál a Csillagszemű juhász című mesével kezdődött minden. Ez a mese lett az első szerelme, olyannyira, hogy kisiskolásként a mesemondó versenyeken is csak ezzel a mesével volt hajlandó indulni. Nagyon sokáig csak ezt akarta hallani, és beszippantani belőle mindazt, amivel dolga volt. Később elkezdte írni a meséket. Csodavilágot teremtve a gyerekeknek.
Czirják Erika ma már nem csak hallgatja és elmondja a meséket, de írja is őket. Két világ között lavírozik, a valóság és a varázslatos mesevilágom között, ahol bármi megtörténhet. Ahol megszólal Fahéj, izgatott lesz Várakozás, lábujjhegyre áll Kiskanál.
Honnan tudtam, mi a dolgom?
– Úgy történt, hogy a családommal felhúztuk a hétmérföldes csizmáinkat, és világot láttunk.
Egy picit távolabb kellett kerülnöm a hétköznapi mókuskeréktől, a napi megszokott rutintól. Ebből a perspektívából egészen másként tudtam ránézni az életemre.
Hazafele tartva már tudtam, hogy szeptemberben nem szeretném hallani a becsöngetés kolompoló hangját az iskolában, ahol dolgoztam. – mondja Erika.
– A gondolatot döntés, a döntést pedig tett követte. Felmondtam. Otthagytam a biztos állásomat, ahonnan akár nyugdíjba is mehettem volna. Nem mondom, hogy nem cidriztem a bizonytalantól. De inkább a lehetőségekbe kapaszkodtam és a reménybe.
Rövid időn belül el is indult a vállalkozásom, magántanárként kezdtem el dolgozni.
Ahogy mentem előre szépen ezen az úton, egy olyan meglepetés várt rám, amiről álmodni sem mertem. Egy útjelző táblát pillantottam meg, amin üzenet állt. Nem is akárkiktől, egyenesen a gyerekeim vésték bele azt a mondatot, ami meghatározta a meseírói pályafutásom kezdetét.
Anya! Másoknak is írnod kell!
A történet kerekségéhez hozzátartozik, hogy nekik írtam már korábban is meséket, például volt, hogy karácsonyra egy-egy mesekönyvet kaptak tőlem a saját írásaimból összeállítva. – emlékezik vissza a kezdetekre Erika.
Nincs megállás
– Innentől kezdve nem volt megállás. Három év alatt öt mesekönyvem és egy kártyajátékom jelent meg. Hatalmas örömömre két könyvem: az Útravaló sütik és az Adventi mesék, Dugonics András Irodalmi-díjat kapott mese kategóriában.
A meséim egy teljesen egyedi világot adnak az olvasóknak. Értékteremtő, tanulságos, humoros történeteket csomagolok bele a meséimbe, amik a körülöttem lévő gyerekek mindennapi élethelyzeteit dolgozzák fel.
Amolyan modern hamuban sült pogácsákat „sütök” a gyerekeknek. – mutat rá Erika.
Meseműhely
– Az út itt természetesen nem ért véget, sőt további meglepetést hozott elém, amit nagyon, de nagyon nem akartam meglátni. Pedig villogott, szikrázott, szinte kiabált már, hogy vegyem már észre, halljam meg.
A következő útjelző táblán az állt, „Meseműhely!”. Hogy miért nem akartam észrevenni?
Évtizedeken keresztül gyerekekkel foglalkoztam, ez a műhely azonban a felnőttek világa felé mutatott, ami nagyon nem volt komfortos számomra. Több idő kellett, míg összebarátkoztunk, de a tábla kitartóan várt, nem hagyott nyugton, folyamatosan az arcomba tolta magát, kopogtatott, dörömbölt, míg végülis belevágtam és létrehoztam
az „Én mesém” meseműhelyemet, ahol édesanyákat, édesapákat, szakembereket, meserajongókat tanítok meg fejből mesélni.
Ehhez mélyen magamba kellett néznem, hogy meglássam és megtaláljam a „képes vagyok rá!” üzenetet. Ma már nem bánom, hogy belevágtam. Óriási élmény megtapasztalni, hogy mindenki képes mesélni, csak egy kis varázspor kell hozzá.
Hogy mi lesz a következő útjelzőn? Még nem tudom, de LÁTNI szeretném!
Hiszem, hogy itt még nincs vége. Megtanultam a Csillagszeműtől látni, rálátni, meglátni és tenni.
Fotók: Czirják Erika
Hasonló tartalmakat ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
