A főnixmadár hasonlat Zsuzsa esetében igazán helytálló, ugyanis egy tragikus baleset után csodával határos módon sikerült felépülnie. Örök alkotó, vág az esze és állandóan pörög az esze. Meggyőző szakmai tudásával, kifogyhatatlan energiájával és kedves, közvetlen egyéniségével könnyen teremt kapcsolatokat és vág bele mindig valami újba. Ha földre kerül, feláll és újrakezdi. Ebben igazán van tapasztalata, nem is kevés. A főnixmadár azonban egy ideje már Angliában szárnyal.
Tizennégy éves koromban amikor megláttam, azonnal bele is szerettem James Bondba, és rögtön bejelentettem apukámnak, hogy én bizony itt fogok élni Angliában. Valami mindig is ide húzott, nehéz megfogalmazni, mi. Olyan volt, mintha lett volna egy második énem, amelyikről éreztem, hogy idetartozik. Imádtam az angol nyelvet, kultúrát, történelmet – az egyetemen is angol-magyar-történelem szakot végeztem. Mégis sokáig úgy tűnt, hogy a kiköltözés álom marad, aminek főleg családi, magánéleti okai voltak…
Üzletasszonyként ismertelek meg nagyon sok évvel ezelőtt, a tulajdonos-vezetője voltál egy nyelvi központnak. Az odavezető utad sem volt egyenes.
Mielőtt 1998-ban a magyar és az angol társaimmal megalapítottuk a H-Net Nyelvi Központot, szabadúszó angoltanár voltam, korábban pedig Csepelen tanítottam magyart és történelmet. Imádtam, a mai napig szép emlék, mégis a biztos állásomat otthagytam a bizonytalanért.
Abban az időben ez sokaknak érthetetlen volt, az apukám is teljesen kétségbeesett amikor egyéni vállalkozó lettem. A gyerekeket nagyon szerettem, sok régi tanítványommal ma is tartom a kapcsolatot, de valahogy nem éreztem jól magam az iskolarendszer keretei között.
Mindig csak szabályok voltak… Bár tulajdonképpen érdekes, mert most is szabályok alapján dolgozom, de akkor az valahogy nekem nem működött. Szabadságra vágytam.
Nem arról volt szó, hogy úgy érezted többet tudtál volna adni a gyerekeknek egy más típusú iskolarendszerben, más keretek között?
Valószínűleg igen. Ez is zavart, és az is, hogy halálra untam a tantestületi üléseket. Emlékszem, az elsőre bementem, a következőre már nem.
Ezt tolerálták?
Nem. Kaptam is érte megrovást. Pedig nem hazamentem, hanem a gyerekekkel készültünk a történelem versenyre. Ennek több értelmét láttam.
A Dover Nyelviskolából is eljöttél, amit nagyon szerettél, és ráadásul a csoportjaid is népszerűek voltak, alig lehetett bejutni.
Valaki beajánlott a Védelmi Minisztériumba, ahol egy államtitkárt tanítottam angolra. Egyre több és több feladatot kaptam, és rá kellett jönnöm, hogy egyedül nem tudok annyit vállalni. Közben Magyarország belépett a NATO-ba és hirtelen mindenkinek tudnia kellett angolul, ráadásul a katonai szaknyelvet, nem is akármilyen szinten. Tulajdonképpen nem akartam én céget alapítani, de a körülmények mégis arra kényszerítettek, így jött létre 1998-ban a H-Net Nyelvi Központ az angol és magyar üzlettársammal.
Honnan tudtad a katonai szaknyelvet?
Az angol üzleti partneremnek köszönhetően rengeteg szakmai segítséget kaptunk az Angol Védelmi Minisztériumtól, ennek alapján a társammal pillanatok alatt elkészítettük a naprakész tananyagot. A tanáraink is élvezték, mert egészen speciális, új ismeretre tettek szert. Együtt tanultunk mindannyian, miközben folyamatosan fejlesztettük a tananyagokat 4 nyelvi szinten. Fantasztikus csapat vett körül, nagyon értékes, izgalmas időszakot éltünk át együtt.
Mégis véget ért ez a korszak. Miért?
A NATO képzésekre fordított költségvetését radikálisan csökkentették, így óriási piactól estünk el. Másrészt viszont kifejlesztettük a TheLiveTeacher interaktív online nyelvoktató programot, amely megelőzte a korát. Ha ezt most, a covid alatt csináljuk, óriási sikere lett volna. Rengeteg pénzt invesztáltam ebbe az ötletbe, de nem hozta meg a várt anyagi sikert.
Hogy működött az oldal?
A diákok és a tanárok a világ minden tájáról össze tudtak kapcsolódni, élő, interaktív adásban; anyagokat tudtak megosztani, készíteni és feltölteni. Arra a mai napig büszke vagyok, hogy az általunk kidolgozott programmal és tanmenettel Budapestről vizsgáztattuk a jelentkezőket a kandahári légibázisra a világ számtalan országából – az időzóna különbségek miatt sokszor hajnali 3-kor. Rugalmasak, gyorsak és megbízhatóak voltunk, de akkor még nem volt megszokott az online tanítás és tanulás, így a program nem lett sikeres.
Megelőztétetek a korotokat.
Igen, kis hazánkban mindenképpen. A HungaryLive volt az interaktív oldalunk másik ága, amely a külföldön élő magyarok anyanyelvi és kulturális identitását volt hivatott erősíteni. Az volt a tervem, hogy a diaszpóra első és második generációs gyerekeit tanítjuk online magyar nyelv és irodalomra, valamint hogy élő adásban közvetítünk kulturális programokat. Ám elfogyott a pénzünk, és bár elvi támogatást sokat kaptunk a minisztériumtól, anyagit nem, ezért sajnos el kellett engedni ezt az ötletet is.
Mi lett az anyagi bukás következménye?
A meglévő szerződésállományunk bevételére optimalizálni a keretet. Már korábban is kerestem az új utakat, vágytam valami másra, de még nem jött el az ideje a váltásnak. A régóta dédelgetett álmom – hogy Angliában élhessek – is egyre jobban erősödött. Az egyetlen visszatartó erő a beteg édesanyám volt, akit ápoltam, ezért nem tettem meg ezt a nagy ugrást.
