Amikor Dr. Kovács Anita vegyészprofesszor négy évvel ezelőtt Kínába költözött, nem gondolta volna, hogy új otthona élete meghatározó állomása lesz. Míg a pandémia árnyékában az egész világ bezárult, ő akkor vette nyakába a világot, hogy újabb szakmai kihívásokban legyen része. Anita állítja: olyan élettérben találta magát, hogy örökre szeretne Kínában maradni.
Anita, a Szegedről kiköltözött vegyész most éppen a letelepedési engedélyt intézi Sanghajban a férjével együtt. Úgy érzi, hogy a nyugati mainstream média szándékosan negatív színben tünteti fel Kínát, a nyugati emberekben pedig emiatt fals kép alakult ki az országról. Örömmel mesélt nekünk arról, hogyan került a világ másik végébe, és miben rejlik Kína titka, ami miatt itt képzeli el élete hátralévő részét.
„2008-2019 között nem aludtam”
Anita és férje a Szegedi Tudományegyetemen dolgoztak vegyész-kutatóként. Az iszonyatos teherbírású szakember a kutatás mellett tanított, egyéb megbízásokat vállalt, és ő maga is folyamatosan képezte magát. 2019-ben elméleti orvostudományok doktori fokozatra tett szert.
Mindketten olyan kemény munkatempót diktáltak, hogy szinte az egyetem épületében éltek, és csak a külföldi konferenciák, valamint a hosszabb-rövidebb külföldi utazásaik tudták kiszakítani őket a mókuskerékből.
Bár Kínába akkoriban nem jutottak el, de a világ sok táján megfordultak.
– Hozzászoktunk a külföldi léthez, megtanultunk gyorsan adaptálódni. Ez volt a kulcs a kínai életünkhöz is: ha az ember nem utazik és nem nyitott a világra, más nemzetre, vallásra, akkor biztosan nem fogja jól érezni magát – mondta Anita.
Éppen 2019-ben, a Covid kirobbanása előtt jött el az az időszak az életében, hogy – ahogy fogalmazott -, „szakmaileg nihilben” érezte magát.
A tanulmányaival már végzett, doktori fokozatot szerzett. A kutatómunkában pedig nem látta azokat mérföldköveket, amelyek korábban meghatározták a tanulmányait.
A Covid-lezárások tovább szűkítették a lehetőségeit, ezért rögtön elkezdete a külföldi állásajánlatokat böngészni. Elég hamar adódott Kína, és
nagyon gyorsan egy kínai-amerikai nemzetközi egyetemen találta magát, mint professzor.
A kiutazás messze nem volt egyszerű, de végül 2020 augusztusában felült a repülőre, hogy belevesse magát az új életbe.
Oktatóként és kutatóként Kínában
Kínában sokkal szigorúbbak voltak a lezárások, Anita három évig nem tudott utazni még az országon belül sem. Online házasságban éltek a férjével, de tavaly óta végre a férje is mellette van.
Ez idő alatt három munkahelyen is megfordult. Először a kelet-kínai Vencsou városának kínai-amerikai egyetemén volt professzor, ahol az oktatás mellett lehetősége volt részt venni kínai tudományos akadémia kutatómunkájában is.
Nagyon szerette, hogy nemzetközi környezetben dolgozhat, és gyorsan megszerette a kínai diákokat is. Három év után eljött a váltás ideje, és átköltözött Szecsuan tartomány központjába, Csengtuba, ahol egy nemzetközi Cambridge középiskola kémia és fizika tanára lett.
Végül 2024 február óta Kína legnagyobb ipari városában, Sanghajban él. Kémia tanár az egyik nemzetközi középiskolában, és szeptembertől emellett a brit és amerikai orvosi egyetemekre való bejutásra felkészítő programot is ő vezetni majd.
– Egyik alkalommal a kilencedikesek házi feladatát javítottam a mostani iskolámban, és mindenki kapott rá egy matricát. A gyerekeknek ez annyira tetszett, hogy a kapott pontszámok helyett azzal foglalkoztak, kinek milyen matrica jutott. Az egyik tizenötéves fiút véletlenül kifelejtettem a matricaosztásból, és megkérdezte, haragszom-e rá – mesélte Dr. Anita mosolyogva, ahogy őt hívják a tanítványai.
Szereti a kínai diákokat, kedvesek, mások, mint a nyugati gyerekek. Persze őket sem kell félteni, de egészen más síkon mozognak, hiszen mint mondja, „képzeld csak el ezt a matricás sztorit valamelyik magyar vagy nyugati iskolában”.
Több évtizeddel a világ előtt
Sanghaj ugyan közel 30 milliós metropolisz, és Anita korábban is nagyvárosokban élt Kínában, mégsem érzi azt, hogy összenyomná őket a tömeg. Széles utak, tágas járdák hálózzák be a várost és rengeteg a park, így az sem zavaró, hogy felhőkarcolókban élnek. Az utakon ma már önvezető taxik járnak – ez is része a mindennapoknak.
Nem beszélve arról, hogy mostanra gyakorlatilag megszűnt légszennyezettség, hiszen kizárólag elektromos járművek vannak az utcákon.
– Mindenütt bérelhető bicikli, nagyon sokan használják közlekedésre. Annyira olcsó, hogy nem éri meg saját bringát venni, és így az is garantált, hogy senki nem fogja ellopni – mondja.
A közbiztonság jó, a tömegközelkedés pedig olcsó, kulturált és jól szervezett.
– Ez a jól szervezettség igaz egész Kínára is, hiszen hogyan másként lehetne irányítani 1,5 milliárd embert? – mutat rá.
– Az élelmiszerek töredékébe kerülnek annak, amennyit ma idehaza ki kell fizetni értük, Kína után olyan hazatérni Magyarországra, mintha az ember egy luxusutazásra érkezne – avat be Anita.
– Hat hetes itthon tartózkodás alatt minden nagyzolás nélkül el lehet költeni annyi pénzt, ami Kínában fél évre elegendő lenne.
Itt egy átlag kétkezi munkásember is meg tud élni a fizetéséből: ki tudja fizetni az albérletet, tudja ruházni és iskoláztatni a gyerekét, és ha akarja, megengedheti magának az egészséges ételeket is – mutat rá a lényegre.
Anita megcáfolja azt is, hogy a kínai ruhák rossz minőségűek és gagyik. Eddig bármilyen elektronikai cikkre, ruházatra volt szüksége és kínai terméket vásárolt – állítja -, soha sem csalódott benne. Alacsony áron jutnak jó minőségű kínai áruhoz. Anita úgy látja, hogy a minőség terén sokat fejlődtek a kínai termékek.
Mindemellett olyan fejlett az online kereskedelem, hogy a legnépszerűbb appokon keresztül bármilyen nemzetközi terméket meg tud rendelni, szintén sokkal olcsóbban. Az orosz túrótól a francia parfümig minden elérhető. Viccesen azt szokták mondani, hogy ami ott nincsen, az nem is létezik.
A kínai közkórházban is minőségi az ellátás
Anita nagyon elégedett az egészségügyi ellátással is, bárhol és bármikor volt rá szüksége, úgy érezte, hogy jó kezekbe került. A közkórházak magas minőségű szolgáltatást nyújtanak, a régi, odahaza elvégzett mandulaműtét képe a potyogó vakolattal a távolba vész.
„Nem tárgyiasítják a nőket”
Az elmúlt évek alatt sok kínai ismerősük és barátjuk lett, így valamilyen szinten belelátnak a kínai társadalom mélyebb rétegeibe is.
Anita egyetlen alkalmat sem tudna említeni, amikor nőként hátrányos megkülönböztetés érte volna, és bár ő nemzetközi dolgozik környezetben dolgozik, nem látja azt maga körül, hogy a kínai nők munkája kevesebbet érne, mint a férfiaké.
– Az állásinterjúkon nincsenek kellemetlen kérdések arról, hogy ki mikor szándékozik gyereket vállalni, és a bértárgyalás eredménye tényleg a szakmai kompetenciáktól függ. – mondja Anita.
A városban járva nem látni félmeztelen nőket ábrázoló reklámokat a kivetítőkön, a közerkölcs ettől sokkal szigorúbb.
Emellett mind a nők, mind a férfiak olyan ruhákat viselnek, amely alól viszonylag kevés bőrfelület villan elő, a kínai emberek viszonyulása a szexualitáshoz még mindig erősen hagyományos és konzervatív. Olyannyira, hogy nincsenek felvilágosító órák az iskolákban, és hivatalosan elítélendő a házasságkötés előtt élt nemi élet is.
– A „nyugati emberre” rendkívüliként tekintenek a kínaiak, aki egy idealizált világból érkezik, ahol szerintük különb kompetenciákra tett szert. – sorolja Anita.
Ezért az expat pedagógusok mindig különleges bánásmódban részesülnek a nemzetközi iskolákban, hiszen a kínai szülők nagyobb valószínűséggel küldik a gyerekeiket olyan oktatási intézménybe, ahol „külföldiek” tanítják őket.
Örökre Kínában maradni
– A férjem azóta nyugdíjas lett, és elképesztően jól főz. Amikor egy kínai étteremben dolgozó új barátunk megkóstolta a magyaros fogásait, állást ajánlottak neki az étteremben. Aztán az is kiderült, hogy korábban fociedzőként is tevékenykedett, máris lett volna munkahelye az egyik helyi focicsapatnál – mondja Anita.
Bár az állásajánlatokat nem tudták elfogadni, mert akkor költöztek a mostani lakóhelyükre, úgy érzik, hogy könnyű volt a beilleszkedés.
Az elsöprő lelkesedéssel mesélő Anita szeret a kínai emberek között lenni. Azt mondja: kedvesek, békések, nem bántják egymást. Mindenki nyugodtan éli az életét és nincs az a stressz, amit idehaza lát. Szakmailag is megtalálta a helyét egy támogató közegben, ahol tud fejlődni, és mindene megvan, amire csak szüksége lehet.
– Soha sem voltam még ilyen boldog, mint most, nincs miért visszavágyni akár Magyarországra, akár Európába.
Fotók: Dr. Kovács Anita
Hasonló tartalmakat nálunk ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
