Virágok és szabadon növő fű mindenütt. Nem méhlegelő, csupán #békénhagyottkert, ami elég árnyékot ad, nedvesen és hűvösen tartja a földet, és megkímél az állandó fűnyírástól. Az új irányzat Raffer Gabinak is nagyon bejött!
Hiába a vidéki énem, hiába a sok tapasztalat, az időjárás újabb és újabb kihívások elé állít a funkcióját cserélt kertemmel kapcsolatban. A nyaraló-pihenő övezetben létrehozott gazdálkodás, az időjárási anomáliáknak köszönhetően elég sok fejfájást okoz. Most a szárazsággal kell megküzdenem. Elkészült ugyan az esővíztároló tavacska, de csapadék nélkül nincs mit tárolnia.
Medencévé lett kerti tó
Bevallom a tó funkciója is változott, mert ember legyen a talpán, aki ebben a hőségben nem vágyik arra, hogy napjában többször is megmártózzon egy vízzel teli kádban, hát még egy tavacskában a terasz végében! Szóval lubickolok a tóban, de kevésbé lubickolok a kert adta látványban, habár, mindennek megvan a maga szépsége, és tényleg igyekszem megtalálni azokat a dolgokat, amelyek örömmel töltenek el.
Ki a legkeményebb csaj a gáton? Aki egyedül ás kerti esővíztározót!
Az elmúlt év sikereiből táplálkozom, tudom, hogy újra meg tudom csinálni! Az esővizet már be tudom gyűjteni és látom, hol mi ad árnyékot a veteménynek, és azt is, hol kell további megoldást keresnem. A közösségi médiában több segítő csoportra bukkantam az elmúlt napokban. Találtam egy kifejezést arra, amit ösztönből talán, de létrehoztam. Ösztönből és lustaságból.
Anyukámtól úgy tanultam, a veteményesben vetemény van és fűnek, gyomnak helye nincs. Emlékszem, hányszor égette a talpamat a naptól felforrósodott föld a kertben, ha csupasz talppal szaladtam végig a kitaposott úton. Ösztönből talán, de nálam nincs kopár, kitaposott út a veteményesben. Meghagytam a vadvirágos fűvel, gyommal keveredett talajt, a #békénhagyottkert hirdeti is ennek a fontosságát.
A kertet békén is lehet hagyni
Békén hagyni annyit tesz, hogy nem szaladgálunk hetente fűnyíróval az ápolt gyep reményében, ami mindemellett locsolást is igényelne. Persze, fűnyíróval kialakíthattam volna a kertbe vezető útvonalat, de a cicáink közreműködésével azt is kijártuk, így szükségtelenné vált. A magasra növő fű és vadvirág árnyékot és búvóhelyet is ad a cicáknak, amellett, hogy látványában a közeli mező hatását kelti, amiben amúgy is szeretek gyönyörködni. Azt csak mellékesen kérdezem, hogy vajon milyen génállománya lehet ezeknek a vadon nőt virágoknak, hogy a hőségben pompázni, sőt, nőni is tudnak? Nem úgy a hagyma, a cékla, és a répa.
A krumpli száradásnak indult zöldje alá még nem volt bátorságom bekukkantani, az előzőek függvényében nem sok jóra számítok. A házunk árnyékolására szolgáló Othelló szőlőből viszont bő termés ígérkezik és az eperfáról is hullott az áldás rendesen az elmúlt hetekben. A sóska, a mángold és a saláta másodvetésével is megvagyok. Az eperfa alól lassan kikerül a geotextil, amivel próbáltuk egyszerűbbé tenni a betakarítást, az újonnan vetett zöldségek mellé pedig készülhetnek az árnyékolók a tűzifatároló kalodák megmaradt oldalelemeiből.
A vidéki énem vidéki gazdaként kezd kiteljesedni, még ha csupán hat tő paradicsom, pár málnavessző és a viszonylag új telepítésű berkenye gazdájának nevezhetem is magam. A kudarcokból igyekszem tanulni és a sikereket elraktározom a rosszabb napokra.
Fotók: A szerző felvételei.
Hasonló tartalmakat ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
