Nógrád egyébként sem az ország legmediterránabb része, de az még itt is szokatlan, hogy májusban befűtsön az ember. Vetni se vetettem még pulcsiban, és április közepétől elvből nem szoktam fűteni. Hát, most is hálás lehetek az engem ért új tapasztalásokért.
Amíg évekig azon zsémbeltünk, hogy milyen forrók és átmenet nélküliek a tavaszi hónapok, hát tessék – kérjünk, és megadatik: ez a május botrányosan hűvös. Persze nem annyira, hogy a macskákról ne lógjanak fürtökben a kullancsok, vagy ne jöjjenek a házba kísérteni a nyolclábú démonok. Csak épp annyira, hogy ne virágozzék az akác, vagy ne keljen a büdöske. A BÜDÖSKE!
Legalább változatosan van min zmorgolódni. De nézhetjük a hideg pozitív oldalát is – valahol biztos van neki.
Például abban, ahogyan ez a bolond idő szépen rezonál a bolond életünkkel. Teljes felfordulás van a vadonban és bennünk, körülöttünk is. A könyvelőm szerint a legtöbb ügyfele élete most őskáosz, szóval ne aggódjak, hogy naponta írok neki egy regény hosszúságú katyvaszt. Meg hát kiszúrtunk egy tavalyelőtti félrekönyvelést is (üdvözlöm a NAV-os kollégákat, már dolgozunk rajta, stipistopi).
Az erdőben őszi gombák jelentek meg, míg alig, vagy később virágzik valami a megszokott tavaszi növények közül. Az egyén szintjén ugyanúgy megpróbáltatásokkal teli az élet, mint amennyire feszült össztársadalmilag. Olyan ütemben és szinten borulnak fel rendszerek, és haladnak olyan felfoghatatlan irányba, amelyet ép ésszel követni sem lehet.
Új munka – vagy mégsem. Pályázat, podcast, ami aztán el sem indul. Megrendelők üres ígéretei, új, nem várt lehetőségek. Törvény törvény hátán, abszurditás, következetlenség, gyűlölet minden létező oldalról, és napestig lehetne sorolni.
Aztán az ember haladna a kertben is, de nem lehet: a telek esővízgyűjtési rendszerének kiépítése elé a világ összes hegyének minden sziklája idegördült. Ekkora David Lynch-mámorban az ember csak egyet tehet: a háborgó óceánra dobja a posztcsehszlovák gumimatracát, és evezni kezd.
Most haladunk a hideggel. Aztán biztos úristen, hogy nyáron jön majd az extrém UV, és kiég minden, ami nem fagyott ki. Az aszállyal meg majd versenyt futunk.
De talán épp ezek az extrém, kaotikus nehézségek kényszerítenek rá arra, hogy megtanuljunk máshogyan reagálni. Nem az a cél, hogy kikerüljük az akadályokat, hanem hogy megtanuljuk, hogyan rendezzük a sorokat. Hogy ne csak túléljünk, hanem felkészüljünk a még nagyobb káoszra.
Lehet, hogy a hideg nem véd meg az UV ellen – de megtanít reagálni. Hogy ne roppanjunk bele, hanem rugalmasan, lágyabban kezeljük a kríziseket. Mert lesz még idén néhány megpróbáltatásunk – az borítékolható.
Kiemelt kép: Adobe Stock
Független magazinként nem áll mögöttünk egy médiacég sem. Ez nagy szabadságot ad abban, hogy olyan témákról is írhassunk, amelyekkel mások nem foglalkoznak. Fennmaradásunkhoz szeretnénk megtalálni azt a 300 olvasónkat, akik havonta 2990 Ft rendszeres támogatással segítenek megteremteni a magazin alapvető költségeinek fedezetét. Leszel Te az egyik támogatónk?
Hasonló tartalmakat nálunk ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
