Barion Pixel Skip to content
vidék, festés, falu

Életem falun: A vidékiség egy életfogytig tartó önismereti tréning

Végtelen mennyiségű időt tudok elverni arra, hogy csak nézelődöm a természetben. A madarakhoz órát lehet igazítani, néha csak azt bambulom, mikor mit csinálnak, vagy épp milyen bogár hol zümmög, hogyan mászkálnak a szarvasok tőlem méterekre, hogyan bólogat a tegnap még csak bimbó, ma már virág. Aztán persze a sztahanovista énem megráz, kerti eszközért nyúl, mert hát mindent rendbe kell szedni még idén. Mi bajod van?

Az egész kertészkedés meg udvarrendezés egy masszív önismereti út.

A falusinak nem kell Nepál zegzugaiba utaznia negyven napos fényevésre, itt (ahogy bárhol máshol) megadatott minden a tanuláshoz, szerintem még a megvilágosodáshoz is.

Hogy ki mit ismer fel a folyamataiban, rajta múlik. Én minden nap átesem magammal egy terápiás beszélgetésen, amikor rájövök életem metaforáira. Például ez az “idén kész kell lennem mindennel” egy teljesen érthetetlen álláspont, ezért elkezdtem kérdezgetni magam, hogy most ez vajon honnét jött.

Nem egy bonyolult válasz érkezett meg bennem azzal, hogy az elmúlt öt évben évente költöztem, és előtte is viszonylag sűrűn, ezért az éves terveket tartani kellett.

Az eszemmel felfogom, hogy ez most már nincsen, de még nem érkezett meg teljesen az életérzés. Majd meg fog. Nem sietek sehová.

Most persze nagy a szám, de egyetlen napon belül többször kell még figyelmeztetnem magam, hogy ráérek, nyugodjak meg, nem kell belehalnom az életbe.

Szépen megtanulom majd, most pedig hagyom, ami történik.

Hiszek abban, hogy mindig minden okkal történik, ha tehát vízvezetéket kell cserélni, akkor annak van itt az ideje. Jobb most szétverni a gyönyörű fürdőszobám, mint toldozgatni-foltozgatni. Ahogy az élet más területein is vallom, hogy ha valamit csinálunk, azt tegyük alaposan.

Ha épp kiborul, eltörik, leszakad, kilyukad, beleesik, eldugul, ésatöbbi, akkor is ugyanez a helyzet. Mindig figyelem, mikor mi történik, és van-e párhuzam azzal az életemben. Valahogy mindig találok összefüggéseket. Ha más nem, a pénzzel való viszonyomon javítok, mert hát a karbantartási munkálatokat antianyag-árban mérik.

Tipp: a pénzáramlás egyik főszabálya, hogy költeni is megtanulunk, és nem kiadásnak, hanem befektetésnek vesszük az efféle invesztíciókat.

Aztán ott van a kerítésfestés dilemmája. Üssem ki az egészet, költsem rá Közép-Kelet-Európa teljes költségvetését, hogy halálomig szépnek gondoljam, de persze öt év múlva felújítsam? Avagy csiszoljam meg a régi, imitt-amott kopottas, töröttes, néhol korhadt fa léceket, mintha halottnak adnék csókot?

Utóbbi mellett döntöttem.

Szeretem megjavítani azt, amim van ahelyett, hogy a javítás megpróbálása nélkül lecseréljem.

Eleve nem azért festek kerítést, hogy az szép legyen, hanem hogy óvjam az anyagot az időjárási viszontagságoktól. A szépség itt sokadlagos. Egyébként szerencsémre gyönyörű fa léceim vannak. Ahogy a drága jó szomszédom fogalmazott:

a régiség érték. Az értéket mi pedig itt megpróbáljuk megvédeni.

Ezeken lamentálgattam magamban, miközben serényen kentem a fára a vékonylazúrt. Első réteg, sok bödön, mégsem lesz elég, issza a fa ezt az átkozott festéket, mintha nem lenne holnap. Még több kell majd a dió színből, hogy azért jó legyen a fedés. Bár kitéptem a lécek közül az évek alatt szimbiótákká vált borostyán indákat, mivel ez és a festés közt eltelt vagy két hónap, nagyjából semmi nem látszott ebből.

Most már nem érdekel alapon kentem, mint az őrültek, hát persze néhány levél is pettyegtetett lett. Bár a körém csődült szomszédok mind mondták, hogy szép lesz, mindannyian tudtuk, hogy a téma nem ez lesz otthon.

Hanem az összefestett dzsindzsa, az egyelőre egy réteg az egyelőre kerítés felén, ami amúgy is esik szét.

Ami mégis melegen tartja a szívem, hogy a magamba és folyamataimba vetett rendületlen hitemből egyre többet érzékelhetnek, mert már az öröm is látszik az utca népének szemében ezeken a meetingeken: ez a csaj rendben fogja tartani az évekig elhanyagolt portát.

A liliom levele meg jövőre festékmentesen hajt ki úgyis.

(folytatjuk!)

nyitókép: Freepik

Hasonló tartalmakat nálunk ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.

Tetszett a cikk?

Megosztás:

Iratkozz fel hírlevelünkre!

Ajánlott cikkek:

2026 © NŐI VÁLTÓ - Minden jog fenntartva | Weboldal: Tudatosweb