Felvidéki magyar kisgyerekként OTT megszoktam a gyüttmentezést, aztán egy idő után ITT is hozzászoktam ahhoz, hogy sokszor kívülállóként kezelnek. Azért a 2019-es lemigránsozásomnál meglepődtem, azóta viszont teljes rezilienciával állok a témához. Hogy falun kedves “betelepültnek” tituláljon egy politikai pályára lépő falubeli, az ingerküszöböm Maginot-vonalát sem éri el.
Szinte választott életstílusom a gyüttmentség, nincs mit tenni. Néha jól esnek az olyan szavak, mint az egyik megrendelőm mondata, hogy “ilyen migránsokból több kellene ebbe az országba”, innen is tudom, hogy még dolgom van ezzel a témával.
Az viszont jó jel, hogy már nagyobbra nyitott szájjal tudok nevetni az ilyesmin.
Az egyik szomszédom Romániából szakadt ide, poénkodtunk is ideköltözésemkor, hogy én meg szlovákiaiként jöttem elvenni a munkát. Szerencsére az utcabeliek már tudják, hogy mindketten jóravaló emberek vagyunk, akik ugrunk, ha segítség kell, és az együttélés elveit betartva nem problémázunk a semmin kétnaponta. Arra megtartjuk az Úr napját.
A lakcímkártyámon az ideköltözésem előtt két nappal már a falucskám neve állt.
Forgattam is a dokumentumot, hogy ejj, milyen szép ez még annak ellenére is, hogy 2024-ben laminált műanyagot kell dugdosnom a tárcámba. Sebaj, párszáz év alatt ez is lebomlik.
A lényeg, hogy falusi lettem! Ezt persze csak én gondoltam így naivan, a szomszédasszonyommal folytatott beszélgetés világított rá, milyen mély tévedésben éltem.
Ő nem idevalósi, mondja. Na, honnan jöttél, kérdem én. Ja, én itt születtem. Meg anyukám is. De a nagymamám két faluval arrébbról jött, szóval mi sem vagyunk itteniek.
Teljesen más elképzeléseink vannak arról, ki számít helyi lakosnak, első ízben itt szembesültem azzal,
hogy ha még 120 évet lehúzok a katlanban fekvő településen, akkor sem leszek idevalósi.
A következő nyomaték akkor került e nézőpontra, amikor egy helyi politikus hirdetve magát megszólította leendő népét:
“Tisztelt helyiek, ismerősök, barátok, rokonok, betelepültek!”
Egyből megszólítva éreztem magam, és valahogy nem a HELYI-bicepsztetkó képe sejlett fel előttem.
Úgy tűnik, ahogy hindunak, úgy helyinek is születni kell errefelé, így hát meg sem próbálok azzá válni. Inkább maradok csak segítőkész és kedves ember, tisztelt nélkül.
nyitókép: freepik
Hasonló tartalmakat nálunk ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
