A második telünk elteltével várom az enyhébb napokat, hogy az ősszel félbemaradt kerítésfestést tudjam folytatni. Amit csak lehet, saját kezűleg csinálunk, a férjem, Tomi például megjavította a teraszt. Festeni pedig egyébként sem nehéz. Ezzel nem csak pénzt spórolunk, de egészen más érzés, amikor saját magunk érünk el valamit. Ahogy egyre több mindent el tudunk végezni, úgy nő az önbizalmunk is.
Mennyi mindenre képesek lehetünk még! Sőt, ez az önellátás felé vezető úthoz is hozzátartozik. Bár teljes önellátásra nem vállalkoztunk – nagyon nehéz lenne, nagy tudást igényel, és mikrocsaládokban talán nem is működne –, de amit csak tudunk, megpróbálunk magunk létrehozni, miközben egy természetközeli, tudatos életmódra törekszünk.
Sok helyről elsajátíthatjuk a növények gondozását, szeretetét
A hideg napokon, a házba bebújva már a tavaszra gondolunk, miközben az ősszel elrakott almakompótot esszük, ami a saját fánk gyümölcséből készült. Elkezdtük megtervezni, hogy hogyan folytatjuk a kert berendezését. Fel is rajzoltuk a kert alaprajzát, megbeszéltük, hogy milyen fákat, bokrokat vegyünk idén, és hova fogjuk ültetni, milyen munkákat kell előtte elvégezni.
Közben tájékozódunk a kertészetek ajánlataiból, és tanulunk, tanulunk. Az internetnek köszönhetően rengeteg kertészeti témához hozzáférhetünk, és van pár régi könyvem, amit még a szüleimtől örököltem. Nagyon szeretem Monty Don A kertész kertje című műsorát is, annyira emberi, közérthető és egyben lelkesítő, ahogyan a növények gondozásáról, a kert berendezéséről, s közben a természet és a növények szeretetére is tanít. Tavasztól őszig időrendben, praktikus tanácsokkal mutatja be a kerti teendőket, a növényeket, amelyek abban a hónapban nyílnak vagy éppen teremnek, s hogy mivel milyen tennivalóink vannak.
Hármas felosztást kapott a kert
Sok minden történt a beköltözés óta, mintha sokkal régebb óta laknánk itt. A kert feléledt, kizöldült, s egy nyár alatt is sokat alakult. Ám még sok teendőnk lesz idén is.
Ösztönösen osztottuk fel a hosszúkás kertet három részre: elől, a ház körül található a pihenő- és díszkert, a középső részben alakítottuk ki a konyhakertet (itt állt már pár termő gyümölcsfa), leghátul pedig az állatok laknak. Később olvastam, hogy a régi parasztudvarokban is szokás volt ez a fajta hármas felosztás.
A meglévő szép és/vagy hasznos növényeket meghagytuk, és ahhoz igazítottuk a teret, de szükség volt tereprendezésre is. A kissé lejtős telken három terasz lett kialakítva. Elöl, a kerítésen kúszónövény burjánzott, amit meghagytam, bár nem ismertem. Dús, zöld levelivel szépen takar, nyár végén pedig narancssárga trombitavirágokat hozott.
Minden megkapta a második funkcióját
Tavaly hagytam a növényeket, hogy megmutassák magukat, figyeltem a kertet, hogyan változik, és hogyan alkalmazkodunk egymáshoz – a kert meg én. Itt van a nagy fenyőnk is, mellette kis tavat alakítunk a teknősnek, sással és bokrokkal. Sziklákat is találtunk a kertben, jól néz ki a tó körül és a virágoskertben is.
Szinte minden bontott anyagot fel tudtunk használni valamire. A bontásból származó fákból lettek az ólak, a kivágott fák törzséből ülőke, vagy tűzifa a nyári szabadtüzes sütésekhez, a gallyakból támaszték a növények mellé, és egymásra halmozva térelválasztóként is működnek. A régi téglákból építettük a tároló alját, a lépcsőt és a szegélyeket.
Kísérletezés a palántákkal és a csíráztatással
Nagyon vártam a tavaszt az első tél után is. Az ablakokban már hónapok óta nevelgettem magról a palántákat. Akkor még nem tudtam, hogy teljesen feleslegesen. Ugyanis a lakásban nem tudtak megerősödni a palánták, és a szabadföldbe ültetett magok tavasszal hamar utolérték őket, sőt jóval erősebbek lettek. Azt is megtanultam, hogy a növény, amikor kicsírázik a magról, kialakít egyfajta élőflórát maga körül, így amikor a palántát átültetjük, ez megbomlik. Úgyhogy amit csak lehet, érdemes már az eredeti helyére ültetni. Idén már nem is fogok ezzel kísérletezni, majd ha egyszer lesz egy kis üvegházam. Most csak a batátát csíráztatom.
Tavaly nem ültettünk, pedig szeretjük, és ahogy utánaolvastam nem is ördöngösség a nevelése, így idénre ez az egyik kísérletem. Kétféle módszert is kipróbálok: vettem a boltban három édesburgonyát, kettőt félbevágtam, és virágföldbe tettem úgy, hogy a háta kiálljon. Nedves környezetet kell biztosítani neki, így egy zsákba is behúztam, amikre lyukat vágtam, de gyakran öntözöm is. A harmadikat pedig félbevágva edénybe raktam, amiben van egy kis víz, és nem száradhat ki. Ha minden jól megy, ki fog hajtani, és a növénykezdeményeket majd le kell törni, vízben gyökereztetni, és mire itt a kellően meleg tavasz, ki is lehet ültetni.
Leginkább a kezeinkre van szükség
Tavaly tavasszal bevásároltam mindenféle magból, azokból még most is van, de rendeltem hozzá öko gazdálkodásból származó, kistermelői magokat is. Ezzel is kísérletezem, hogy melyik terem jobban, melyik szereti ezt a földet, ráadásul ezeket jövőre majd vissza lehet vetni, ha elteszünk a termények magjából, így már ezt sem kell vásárolni. Bolti paprika- és sütőtökmagokat is eltettem. Apránként megvettük a kerti szerszámokat, mivel semmink nem volt.
Ásó, gereblye, metszőolló, lapát, kapa, kiskapa, kislapát, fűnyíró, balta, fűrész… Ezekkel már el lehet indulni a kerti munkákban, persze leginkább a kezeinkre van szükség. Komolyabb gépeket a szomszédtól is tudtunk kölcsönkérni, például a rotakapát, így tavasszal könnyítettünk a dolgunkon, és végül nem kellett az egész konyhakertet felásni. Idén csak ott kell ásnunk már, ahova tavaly nem ültettünk.
A kert középső részén még maradt rendezetlen terület, így télen nekiálltunk rendet rakni a téglakupacok, farakások között, hogy tavasszal majd azt a részt is birtokba vehessük. Jólesik a csípős hidegben végzett munka, és a szemnek is kellemes, ahogy a kezünk alatt rendeződik a terület. Még mindig rácsodálkozom, hogy milyen nagy földünk van, temérdek lehetőséggel.
Fotó: A szerző felvételei.
