Milyen is a 21. századi cserekereskedelem nálunk, vidéken? Mindenféleképpen hasznos és élvezetes. De jöjjenek a részletek!
Már gyerekkoromban is élveztem a vidéki élethez tartozó cserekereskedelmet. Ha Erzsi néni fáján sok barack termett és már nem volt ereje befőzni, elcserélte a többletet mondjuk karalábéra, mert abból meg nálunk volt sikeres a termés. De éppen így volt ez a meggyel vagy a májusi cseresznyével is, csak ott paradicsompalánta volt a fizetőeszköz.
Mikor fiatal asszonyként pár faluval odébb vettünk telket, nagyon sok lehetőséget láttam az ezer négyzetméternyi, tarackkal benőtt területben. Dombok, erdő, zegzugos terek képe derengett fel előttem. Láttam tavat és árnyas ligetet. Láttam provanszi levendula ültetvényt és toszkán tájak kertjeit. Elsőként éppen ezért nyolcszáz tő levendulát ültettem, ami később kiváló cserealapot jelentett a kékszakáll cserje- vagy illatos lonc hajtások beszerzéséhez. Ha végigsétálok a kerten, most is minden bokorról tudom, hogy kivel mire cseréltem.
Az elmúlt időszak megváltoztatta a kerttel kapcsolatos felfogásunkat. Már én sem csak a feltöltődést és a nyugalmat keresem benne. A magaságyások megteltek élettel, a kert kisebb-nagyobb területei további ágyásokká alakultak. Az időjárási anomáliák persze feladják a leckét, még egy tapasztalt vidéki gazdálkodónak is, de kijut az örömből is szerencsére.
Az eperfa termésének áldása már üvegbe zárva várakozik, hogy méltóképpen koccinthassunk egy jót, az elvégzett munka örömére. Leszedhettem az első paprikát is a mellmagasságig nyújtózó növényről és örömmel látom az új virágokat, amik még termést ígérnek.
Újabb virágok jelentek meg a hihetetlenül nagyra nőtt paradicsompalántán is. A termését még nem váltottam be semmi másra, de egy másik tőről fakadt gyümölcs már ringlószilvára cserélődött. A szilvából sütemény készült, a szomszéd kertjének bő termésű nyári almájából pedig rétes, nem is akármilyen.
Ha végigsétálok a falun, mindig megdézsmálom kicsit a házak elé ültetett gyümölcsfákat. Meggy, szilva, cseresznye kerül a kezembe. Na, nem pofátlan módon, épp csak maroknyi mennyiségben. Süteménysütés után pedig a sütőben lévő maradék hőt arra használom, hogy a maroknyi gyümölcsöt megaszaljam. A kincseket érő aszalványokat legutóbb összepároltam savanykás nyári almával és rétesbe töltöttem. Igazi kulináris élményt nyújtott! Mondanom sem kell, hogy a gazdag termésű almafa, bőven alapanyagot további sütikhez is, így az almafa tulajdonosát is meg tudom lepni a finomságokkal.
Fotók: A szerző felvételei
Hasonló tartalmakat ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
