Bakos András tíz évvel ezelőtt még 120 kiló volt, és magas vérnyomással küzdött. Aztán életmódot váltott, és nemcsak a felesleges 35 kilójától szabadult meg, hanem a betegségére szedett gyógyszerektől is. Ma már 106 kilométert fut 12 óra alatt, és 49 évesen jobb kondiban van, mint eddig bármikor. Elmeséli, hogyan csinálta!
Tojásos nokedlitől a tudatos étkezésig
Tíz évvel ezelőtt százhúsz kilós voltam. A háziorvos észrevette, hogy magas a vérnyomásom. Azt mondta, ez a betegség lehet örökletes, de az életmód is előidézheti. Gyógyszert írt föl, azzal, hogy erre most már valószínűleg életem végéig szükség lesz. Bár a családomban többen is szednek tablettát magas vérnyomásra, a doktor azt mondta: ha gondolom, azért megpróbálhatok lefogyni, hátha mégsem örököltem ezt a betegséget.
Akkor már sportoltam: hetente háromszor ökölvívóedzésekre jártam, erősödtem is, de nem fogytam. Csak akkor, amikor elhagytam a késő esti, bőséges vacsorákat, és ehelyett naponta négyszer ettem, rendszeresen, mindig ugyanakkor. Ezzel olyasmit vállaltam, amit életem végéig tartani tudok, mégis jelentős változás volt.
Anyám hagyományosan főzött. Úgy nőttem föl, hogy vittem ennivalót az iskolába – vajas kenyér, szalámival vagy felvágottal –, aztán otthon ebédeltem valamit, de az igazi közös étkezés a vacsora volt hétköznap. Vasárnap húslevest főzött anyám, rántott vagy sült hússal, sült krumplival vagy rizzsel, esetleg főzelékkel, vagy valamilyen pörköltet krumplival, tejfölös nokedlivel, esetleg halat, ha épp fogtunk.
Sütött is anyukám, legtöbbször fonatos kalácsot vagy buktát. Telente két disznót vágtunk, volt otthon csirke, és egy időben birkák. Ahogy saját családom lett, a leveses ebédek ritkultak, és máshogyan ettünk, kevesebb sót, borsot használtunk, de továbbra is a vacsora volt hétköznap a legfontosabb. Ezt volt nehéz elhagyni, és sokáig hiányzott.
Mértékletesség és bűntelenség
Egyébként ugyanazokat az ételeket eszem, mint régebben, csak észszerűbben, kevesebbet, és több lett a zöldség a tányéromon. Megesik, hogy akár egy hét is eltelik egy falat kenyér nélkül.
Nehezen ment, de azt tapasztaltam, hogy ha nemcsak úgy mellesleg eszem, hanem odafigyelek az evésre, megadom a módját, akkor könnyű ragaszkodni az elvekhez.
Ahogy emlékszem, ez a szokásom rövid idő alatt kialakult. És idővel simán ment az is, hogy főzöm a vacsorát, megkóstolom, a többiek esznek belőle, de én csak reggel. A családom ebben támogatott, és velem együtt változott – ahogy észrevettem – mindnyájunk ízlése, ami a kevesebb nehéz ételt és a több zöldséges ételt illeti.
Bűnözés? Azért nem szeretem ezt a kifejezést, mert ugyan értem, miért használják, de az evést én semmilyen körülmények között nem nevezném bűnnek. Előfordul, hogy megkívánok egy ételt soron kívül, akkor eldöntöm, hogy megengedem-e magamnak, vagy nem. Többnyire igen, de akkor sem kapcsolok ki, hanem figyelek arra, mit és mennyit. A mérték számít. Az evésben úgysem a mennyiség okoz örömöt, hanem az íz.
Mi köze a biciklizésnek egy esszéhez?
Élmény lett a sport
A fogyás először lassú volt, aztán látványos lett, három év alatt 35 kilót adtam le. Ezzel egyidőben a gyógyszeradagot csökkenteni kellett, végül teljesen el lehetett hagyni – enélkül is 120/80 körüli a vérnyomásom. Ahogy könnyebb lettem, a sport is könnyebben ment, és nagyobb élvezetet okozott.
Elkezdtem futni, a saját tempómban, edzésterv nélkül, de rendszeresen. Idővel le kellett cserélni a ruhatáramat. A makói hagymafesztiválon nemrég visszahallottam, azt beszélték rólam, hónapjaim lehetnek hátra.
2015-ben 3 óra 55 perc alatt futottam le a Budapest Maratont. 2019-ben Sárváron a 12 órás futáson korosztályomban második lettem, 106 kilométerrel. Tavaly a Korinthosz futóverseny 160 kilométeres távját 23 óra 13 perc alatt teljesítettem. Szerintem jobb az erőnlétem 49 évesen, mint eddig bármikor.
Dilemmáim a változással kapcsolatban:
- Miért nem változtattam életmódot hamarabb?
Sokáig nem láttam szükségét, jól éreztem magam úgy. Az billentett át, hogy mélyen belegondoltam: többet eszem, mint amennyire szükségem van (ez több pénzbe kerül), emiatt romlik az egészségem, gyógyszert kell szednem (ami további kiadás), pedig szeretek egészségesen élni. Nem bánkódom amiatt, hogy ez negyven fölött történt: az a szép kövér fazon is én voltam, ez is én vagyok. - Tényleg ugyanaz az ember vagyok?
Ugyanaz a természet, csak kitartóbb, és talán még nyugodtabb. Az ízlésem nem változott, ugyanúgy szeretek főzni, finomat enni, csak nem mellesleg, unalomból, tévé előtt, hanem figyelemmel. Már nem úgy pakolom befelé az ételt, mintha kútba dobálnám. Szerencsém, hogy mindenevő vagyok. Balszerencsém, hogy szeretek csipegetni. Imádom a finom kenyeret, ami hizlal, a sült krumplit ráütött tojással, és főzés közben megkóstolok minden hozzávalót, úgyhogy mire kész az étel, jóllaktam. Erre figyelni kell. Nehéz. - A futás nem veszélyes?
A futáshoz is úgy állok, mint az evéshez: élvezem. Az endorfin, ami ilyenkor termelődik a szervezetben, tényleg függőséget okoz. Mint minden szenvedély, a futás is káros lehet az egészségre, ha túlzásba viszik, de ez csak ön-, és nem közveszélyes. Vigyázni kell.
Útravaló az induláshoz
Tudom, miben áll az embernek megváltoztatnia az életét. Ez külső hatásra nem megy, vagy legalábbis nem lesz tartós. Úgyhogy én nem fogom megmondani másoknak, hogyan éljenek. Aki úgy dönt, hogy változtat, annak csak azt javaslom, ne vállalja túl magát. Csak olyan szokást vezessen be, ami nem válik terhessé. Én azt tapasztaltam, életmódot váltani is úgy érdemes, hogy legyen benne élvezet. Azért merem ezt leírni, mert látom, ez nem csak az én tapasztalatom. Nagyon sok korombeli vagy fiatalabb férfival, nővel találkozom, aki hasonlóan alakította az életét. A hobbifutók nagy része ilyen.
Fotó: Bakos András.
Hasonló tartalmakat ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
