Varga Eszti nem szereti, ha rakétatudósnak hívják – bár szakmailag ez a végzettsége –, mert nem hisz abban, hogy bármihez zseninek kell lenni. Azt sem szereti, ha sikersztoriként emlegetik, mert szerinte az ő története nem az. Egy azonban biztos: Eszti karrierútja olyan, mint egy magyar népmese, amiben a legkisebb és leggyengébbnek hitt királylány felfedezi az erejét és mindig eggyel többször áll fel, mint ahányszor elesik. A történet végén pedig átveszi egy neves amerikai egyetem repülő- és légimérnöki diplomáját. Bár ez nem is a történet vége, ez még csak a kezdet.
Varga Eszti az amerikai Virginia Tech Egyetemen szerezte meg az aerospace engineer diplomát 2023-ban az első nők egyikeként, de nemcsak Magyarországon, világszerte sem tolonganak a hölgyek ebben a szakmában. Lehet repülő- és légimérnöknek, űrmérnöknek, rakétamérnöknek is fordítani, ezt mind magában foglalja az a tudás, amit az egyetemen szerzett. Eszti specializációja az irányíthatóság és a rendszerbiztonság volt, jelenleg is rendszerbiztonsági mérnökként dolgozik a Honeywellnél Csehországban.
A sikerhez vezető út azonban több volt, mint rögös, Eszti ugyanis olyan pályát választott, ami a legnehezebben ment neki, de a szenvedélye és a kitartása támogatta abban, hogy elérje a kitűzött célt.
– Engem a tehetség messzire elkerült, nagyon kevés sikerélményem volt gyerekkoromban, és az is csak az irodalom, a humán tárgyak terén, mert rengeteget olvastam és könnyen ment a verselemzés. Én tökéletesre csiszoltam a bukás fogalmát és azt, hogy hogyan lehet minden sportban rossznak, és mindig mindenben utolsónak lenni – idézi fel gyerekkori élményeit Varga Eszti.
Csak azért mentem el egy programozó tanfolyamra, amit az édesanyám talált nekem, hogy elmondhassam, ez engem egyáltalán nem érdekel, nem nekem való, hagyjanak végre békén, én csak író akarok lenni! De amikor ott voltam a tanfolyamon és valójában programoztam, minden megváltozott. Nem kellett tehetség hozzá, viszont tanulható volt. Ez az élmény, amit életemben nem tapasztaltam addig, emiatt lett nagyon meghatározó: csináltam valami újat a tudásommal, és ezt korábban nem tudtam, hogy így is lehet alkotni – idézte fel a kezdeteket Varga Eszti.
Ez a tanfolyam vízválasztó élménnyé vált Eszti számára, aki korábban csakis a 75 éves írógépe társaságában tudta elképzelni a jövőjét, íróként. A reál tárgyak egyáltalán nem mentek neki, így senki nem hitte volna, ő maga sem, hogy mérnöki pályán indul el a karrierje.
Mindig szerette a művészeteket, rengeteget rajzolt, de akármilyen lelkes is volt, nem sikerült szép képeket kiadni a keze közül, ezért felvillanyozta, hogy a programozással művészi véna nélkül is létrehozhat színes, látványos és interaktív játékokat.
Eszti innentől kezdve célirányosan kereste a továbbtanulási lehetőségeket a technológia és a tudomány területén, fókuszba helyezte az angoltanulást, összesen háromszor fogott bele a felsőfokú nyelvvizsgába, mire sikerült neki, és utánajárt, hogyan kerülhet be egy amerikai egyetemre.
Esszéket írt, ajánlásokat szerzett a gimnáziumi tanáraitól, online letette az angol nyelvtudását felmérő TOEFL-vizsgát, és többször is megcsinálta a felvételihez szükséges SAT vizsgát. Bár első alkalommal nagyon kevés pontot ért el a SAT-n, a következő próbálkozásra már annyira jól sikerült, hogy az összes egyetemre felvették, ahová jelentkezett. Végül a Virginia Techet választotta.
– Az amerikai egyetemeknek nagyon fontos az is, ki milyen ember, elvárás az önkénteskedés, a Virginia Technek a mottója is a szolgálatról szól, hogy visszaadjunk valamit az embereknek abból, amink van.
Én 17 évesen már programozás oktatóként önkénteskedtem, a 18. születésnapomon pedig eladományoztam a hajamat, teljesen kopaszra nyírtak, amitől az anyukám majdnem szívrohamot kapott, hogy az extra hosszú hajamból semmi nem maradt, ugyanakkor nagyon büszkék is voltak rám apukámmal. Ez a történet belekerült az esszéimbe is – tette hozzá Eszti, aki a mai napig szeretne segíteni a tapasztalataival a fiataloknak, ezért életének szerves része lett a mentorálás, mert a legtöbb, amit adhat az embereknek, az a tudása.
Eszti bátorítja a mentoráltjait arra, hogy ők döntsék el, miről szól a mentorálás, nyugodtan szóljanak közbe és mondják meg, ha egy adott téma nem segít nekik, másról akarnak kérdezni.
Az a tapasztalata, hogy a legtöbben csak beszélgetni szeretnének, kiönteni a lelküket és nem vágynak többre, csak hogy meghallgassa őket valaki.
Ő mindig elmondja az őszinte véleményét, ami nem egy ködös rózsaszín történet, hiszen a valóság sem az, és ő a való életre szeretné felkészíteni őket. Ezen kívül a mentoráltak segítséget kapnak tőle önéletrajz és motivációs levél íráshoz, átadja a szükséges információkat az egyetemi felvételihez, együtt kitöltik a jelentkezési papírokat. Eszti küldetésének érzi, hogy felnyissa a fiatal lányok szemét: semmihez nem kell zseninek lenni, és igenis helyük van a tudományos és technológiai pályán. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint a saját története, hiszen neki sem jött semmi kisujjból, a szakmájához nélkülözhetetlen fizika ismeretekért egyenesen meg kellett harcolnia.
– Mire meg tudtam érteni a fizikát, az egy rettentő nehéz folyamat volt, és soha nem is lett egyszerűbb. Ilyen szakmát csak olyan ember tud megtanulni, aki nagyon szenvedélyes és elkötelezett. Van egy időtáv és egy pillanat, ami mindig eljön az egyetemeken, egy fordulópont, amin csak az elkötelezettség tud átlendíteni.
Ahhoz, hogy 3-4 órás vizsgák után hazamenj és további 3-4 órán keresztül tanulj, beadandókat írj és megtaláld ehhez a motivációt magadban, hogy ne hagyd abba, ahhoz nem elég, hogy zseni vagy. Az a házit nem készíti el, ugyanúgy több óra lesz megírni a beadandót, kidolgozni a projektmunkádat. A többszáz oldalas dokumentumok megírásához nem elég a zsenialitás, azzal még nem mész semmire, hogy érted a tananyagot.
Ami engem előrébb vitt, az az, hogy nagyon kitartó vagyok, keményen tudok dolgozni, mindig megtalálom magamban a motivációt. Ez a rengeteg bukás is arra kondicionált, hogy a szakmámban jól tudjak teljesíteni.
Varga Eszti nem számított rá, hogy a mentoráltjainak a fele nem a tizen- és huszonévesek közül kerül ki, hanem a negyvenes és ötvenes korosztály találja meg őt azzal, hogy pályát akarnak módosítani. Minden mentorálásból maga is tanul, és nagyon örül neki, amikor olyan visszajelzéseket kap, hogy egyes kurzusok, amiket ő ajánlott közelebb hozzák az álmaihoz azokat az embereket, akiket felkarolt.
– Azért is csinálom a mentorálást, mert én sem hittem volna el, hogy nekem menni fog ez a pálya. Nem szeretem ezt a képet, amit a tudományról meg a tudományos szakmákról festünk, hogy minden tökéletesen élére van vasalva, mert ez nagyon nincs így.
Annak idején előttem nem volt példa. Arra pedig pláne nem találsz példát, hogy valaki az interneten arról beszél, hogy hányszor bukott meg egy vizsgán. De be kell látnom azt is, hogy amiatt, mert én ezt vállalom a nyilvánosság előtt, még kevésbé szeretnek komolyan venni, a szakmabeliek viszont elismernek.
Ha megnézzük a netes szerepléseim alatti kommenteket, ott nagyon elszabadul néha a pokol. Pláne, ha összevetjük azokkal a hozzászólásokkal, amikor ugyanerről a területről egy férfi ad interjút – árulta el Varga Eszti.
Néhány éve még arról álmodott, hogy megszerzi a PHD-t, saját labort nyit és kutatásokat végez, azonban rájött arra, hogy őt nem ez fogja boldoggá tenni. Nem gondolja, hogy olyan kiemelkedő mérnök lesz, aki feltalál valamit, és nem lesz belőle asztronauta sem, viszont
nagy vágya, hogy egyszer hozzásegítsen egy nőt ahhoz, hogy űrhajós lehessen.
Nagyon szereti a munkáját és biztosan megmarad a mérnöki szakmában, viszont közelebb érzi magához a mentorálást, szeretne minél több értékes ismeretet átadni a fiataloknak. Ez a Justeszti nevű Instagram-oldalán is jól látható, ahol sok hasznos, tudománnyal, technológiával kapcsolatos ismeretet oszt meg a követőivel, és fontosnak tartja, hogy tömör, lényegretörő, esetleg vicces formában adjon át lényeges információkat, amiket így könnyebben megjegyeznek a fiatalok – vagy épp idősebbek, akik pályamódosításon gondolkodnak.
És amit még nagyon szeretne átadni a mentoráltaknak, az az, hogy rakétát készíteni hatalmas élmény, ő maga már kettőt is felépített.
Az első, egy kisebb egyméteres rakéta az első kilövése után, ereszkedés közben a szél áldozata lett, de a második, egy 2 méter 17 centis, rózsaszín, kapibarákkal díszített rakéta olyan jól sikerült, hogy az egyetemen oktatói eszközként használják.
– Van kettő rakétajogosítványom, ami szerintem sokkal szórakoztatóbb, mint autójogosítványt szerezni. Három szintű rakétajogosítvány létezik, konkrétan level 1, level 2 és level 3 a nevük. Nekem egy középszintű, level 2-m van. Ezeket a szinteket a motoroknak a meghajtása határozza meg, és azt is megmutatja, hogy mennyire magasra mennek és mennyire robbanékony hatású eszközök.
A rózsaszín rakétám még mindig szép állapotban van, de ott kellett hagynom az egyetemen, mert nem lehet országot váltani egy robbanó szerkezettel, ezért nem velem él. Remélem, hogy egyszer visszatér hozzám, de az is lehet, hogy építek egy újat. Ezzel kapcsolatban még biztosan sokmindent fogok csinálni.
Szeretnék a rakétaépítéssel újra foglalkozni, Európában mentorálni fiatalokat, meg akarom mutatni nekik, milyen nagy élmény. Ráadásul kifejezetten könnyen tanulható, főleg a level 1-esek, akár tizenéveseknek is – tette hozzá Varga Eszti.
A fiatal, magyar mérnöknő jó néhány díjat begyűjtött már az elmúlt években a munkájáért.
A New York-i Tudományos Akadémia kiemelkedő tanuló díjjal jutalmazta, az alapdiplomája magna cum laude lett, így ezért is kapott egy kitűzőt, amire viszont a legbüszkébb, az az Aviation Week 20 Twenties, ami a 20 legkiemelkedőbb huszonévest díjazza minden évben ezen a területen, de ezt az elismerést sem kapta meg elsőre. Eszti azonban nemcsak a sikerek bizonyítékát őrzi meg, hanem az összes elutasító levelet is.
– Az embernek haláláig érdemes fejlődnie, változnia. Főleg az én koromban! Még ki sem alakult az agyam, nemhogy feladjam azt, hogy másmilyen legyek még. Huszonévesen még formálódik az agyunk, de később is bizonyítottan van plaszticitása, tudunk változni, másmilyennek lenni.
Rengeteg bukásom volt, de nem szeretek ezekre negatívumként gondolni, nekem ugyanúgy ki vannak nyomtatva az elutasító e-mailek, mint ahogy ki vannak nyomtatva a díjak, pont azért, mert szerintem ezek együtt adják a reális képet. Az interneten sem csak azt tolom, ha díjat kaptam, mert vannak nehéz napok, vannak nehézségek, nagyon sok idő, mire sikerül valami, vagy lehet, hogy soha nem fog. De mindig érdemes küzdeni!
– foglalta össze Eszti a hitvallását, ami nemcsak a karrierjére, hanem az egész életfelfogására érvényes.
Fotók: Varga Eszti
