Mennyi különbözőség, mennyi hasonlóség lehet két nőnél, akik szinte egyszerre szültek? Rozi kislánya már elmúlt féléves, és harmadik gyerkőcként érkezett a családba; Katinka babája három hónappal fiatalabb és elsőszülött. Az anyukák közös interjújából kiderül, milyen volt a szülés, hogy telt az első 6 hét, és az örök kérdésre is van válasz: jó baba?
Katinka: Váratlan. A 38. heti vizsgálatomon derült ki, hogy elfogyott a magzatvíz, így az ultrahang után rohanhattunk haza a kórházi csomagért, majd egyből a kórházba, hogy aznap a világra segítsék a kisfiunkat. A terveket alapvetően nem írta felül a sietség: az már biztos volt, hogy orvosi okok miatt csak császármetszéssel szülhetek, minden készen is állt, „csak” még lélekben kellett odaérnünk. Első szülésnek alapvetően jó élmény marad, hiszen 10-kor tudtuk meg, hogy aznap megszületik a fiunk, akit délután egy órakor a kezünkben is foghattunk.
Rozi: Csodálatos. A három szülésem közül ez volt minden szempontból a legszebb. Bár most is ugyanannyira voltam betojva, mint az első két császárnál, viszont a kórház rengeteget változott, így a 2 napos benttartózkodás is sokkal elviselhetőbb volt, mint 3, illetve 6 éve.
Mikor jött az a bizonyos anyai érzés?
Katinka: Mivel ilyen gyorsan és váratlanul alakult a szülés, így leginkább másnap. Másnap reggel. Amikor 3-4 óra alvás után már nem is akartam visszaaludni, hanem csak néztem a mellettem fekvő, még nyugodtan durmoló pici lényt, nagyjából abban a pillanatban lettem igazán anya.
Rozi: Hát, úgy 6 éve… Viccet félretéve, a császár előtt ültem a műtőasztalon, vártam az érzéstelenítőt. És ott fejbecsapott a felismerés: jesszus, mindjárt 3 gyermekes anyuka leszek. Valószínűleg ez kiülhetett az arcomra is, mert oda is jött az orvosom, hogy megkérdezze, jól vagyok-e, és hogy megnyugtasson: ne aggódjak, minden rendben lesz. Az egyik műtős csak megfogta a kezem. Örökké hálás leszek neki ezért.
Mennyi ideig tartott a szülés utáni regenerálódás?
Katinka: Az első napok kegyetlenek voltak, hiszen minden felállás egy küzdelem volt, márpedig egy újszülötthöz folyton menni kell. Szerencsére volt alkalmam pihenni – a lehetőségekhez mérten, mivel a férjem mindenben segített. (Itt azért megjegyezném, hogy az a kemény 5 napos apaszabadság egy vicc.) Az első héttel napról napra épült fel a testem, a 10. napra már simán mozogtam, azóta nagyjából csak a hegem a bizonyítéka annak, hogy másfél hónapja műtöttek, más jele fizikailag nagyon nincs.
Rozi: Amikor írom ezeket a sorokat, több mint fél év telt el, és néha most is úgy érzem, hogy még mindig regenerálódok. Azért három császár, az három császár. A kórházban volt egy nálam majdnem 10 évvel idősebb anyuka, aki természetes szülés után pár órával már oldalt fekve aludt és törökülésben ült. Egyszerre irigykedtem és fájt szó szerint csak ránéznem. Úgy 1 hónapba telt, hogy én is oldalt fekve tudjak szoptatni – a törökülés még több időbe…
Katinka: Az első éjszaka a kórházban jó prototípusa volt a későbbi időszaknak, mivel a kisfiunk, Leó nagyon érzékeny baba, aki pár hétig több sírós órával töltötte meg a napjait, mint amennyi nyugodt perce volt. Az első pár nap itthon még idilli volt, aztán visszaestünk a gödörbe, és elkezdtük fejtegetni a rengeteg fülsüketítő jelzés mögötti lehetséges okokat. Szóval az időszak inkább megoldandó feladat volt, nem a „Hurrá, család lettünk!” mámorban úszkálás. Persze az is, de csak foltokban.
Rozi: Katinka sorait olvasva elkapott a nosztalgiázás. Első gyerekkel hazamenni, az első pár hét, hónap otthon… nem egy sétagalopp, na. Már mindenki fújja tőlem: az elsőt túléled, a másodikat megéled. És most már bővíteni is tudom: a harmadikat meg kifejezetten élvezed. Imádtam Fridával az első pár hetet, összebújni azzal a pici testtel, órákat szopizni. Legjobb időszak. Tényleg. Ráadásul a járványhelyzet miatt szerdán reggel született, pénteken már otthon ebédeltem. Hát ez valami csodás volt. Az első gyerekemmel 5 napot töltöttem a kórházba. Ötöt. Még mindig a hideg futkos a hátamon, még annak az 5 napnak az emlékétől is…
Ha érdekel, hogy alszik Rozi és Katinka babája, hogyan tudják szoptatni őket, mik a nehézségeik és milyenek a szép pillanataik anyaként, akkor kattints ide.
Fotó: Éva magazin
Hasonló tartalmakat ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
