A gyerekek különbözőek, másképp fejlődnek mozgásban, beszédben és mindegyiknél máskor jön el az idő, amikor már nincs szüksége a délutáni alvásra. A fiam akkor már legalább fél éve nem aludt délutánonként, ha a fejem tetejére álltam, akkor sem. Helyette inkább könyvet nézegetett és úgy pihent. Akkor még azt gondoltam, ez az oviban sem okozhat majd gondot.
Amikor a fiam ovis lett, úgy képzeltem el az óvodát, mint egy burkot, ami körülvesz, átölel, simogat, játszik veled, megmutatja az élet gyermeki oldalát, ahol önazonos lehetsz, bemehetsz bohócnak, tűzoltónak öltözve, kislányként csokornyakkendőben, lehetsz egyik nap balett táncos, másnap üzletember, harmadnap katona, és senki nem fog emiatt rád szólni vagy ezért kinevetni. Ahol még van helye az olyan alapvető igényeknek, mint az ölelés, a simogatás, az összebújás, bőven jut dicséret, bíztatás, lelki táplálék.
Ideális esetben van hely félrehúzódni, kicsit egyedül lenni, elbújni mindenki szeme elől, hogy aztán önmagadat feltöltve ismét belevesd magad a játékba. Egy olyan helynek képzeltem, ahol a különbözőségeket elfogadják, hiszen minden gyerek a maga ütemében érik, csinál dolgokat, eszik-iszik-alszik.
Az értekezlet
Életem első szülői értekezletén vettem részt az akkor 3 és fél éves fiam óvodájában. Miután a nevelők elmondták, hogy milyen szuper intézménybe kerültek a gyerekek és jöhettek a szülői kérdések, én tettem fel elsőként a kezemet: kaphat-e könyvet vagy rajzolhat-e a fiam alvásidőben, ugyanis ő már nem alszik délutánonként.
Halk pusmogás indult meg a szülők között. Az óvónők válasza pedig határozott és ellentmondást nem tűrő volt: aludni fog. Tudtam, hogy nem fog, mert már három éves korában közelharcig fajult a helyzet a délutáni altatáskor és mikor bizonyította, hogy nem egy, a saját tengelye körül kergetőző, nyűgös rongybaba lesz belőle estére, hanem tényleg kibírja alvás nélkül, akkor elengedtem.
És bevallom őszintén, még szerettem is, hogy nem kell már a délutáni alvás miatt hazamenni mindenhonnan, vagy drukkolni, hogy nehogy a kocsiban aludjon el, mert akkor ülhetek mellette másfél órát, és a busztól sem kell félkómásan hazacipelni.
|
Miért erőltetik az óvodák a délutáni alvást? Dr. Sipos Lilla, gyermekpszichológus, babaalvás szakértő azt mondja, az egyéni igényekhez egyéni megoldásoknak is kellene társulniuk minden óvodában. – Általában ebben az életkorban szükséges a pihenés a nap felénél, különben estére a gyerek túlfárad. Tehát ez egy szükséglet a gyerek részéről, nem egy régi szokás. Viszont az alvásigénye minden gyereknek más és más. Egyesek már elég korán elkezdenek lemondani a délutáni alvásról. Bölcsődében nem kérdéses, hogy szükség van-e a délutáni alvásra, viszont óvodában a négy, öt és főleg hatéves gyereknél már előfordul, hogy nem igényli a délutáni alvást. Egyre több az olyan ovi, ahol a gyerek kiülhet kisasztalhoz miután a többiek elaludtak és rajzolhat, könyvet nézegethet és – tudomásom szerint – ebből soha nem volt probléma, mert tudja a gyerek, hogy ha nem fogad szót és nem csöndes, akkor elveszíti ezt a privilégiumát. Tehát érzi a bizalmat az óvónő részéről és nem is él vele vissza. – Nyilván vannak olyan helyzetek, amikor az egyébként soha nem alvó gyerek is elbóbiskol délután, mert rossz éjszakája volt, korán ébredt, előző nap elfáradt. – Igen, ezért mindig meg kell kínálni a gyereket az alvással, de hogyha az egyébként sosem alvó gyerek nem alszik el, akkor kár erőltetni, mert a végére az egész egy hatalmi harccá változik. A pedagógus frusztrálja magát azzal, hogy gyerek százegyedjére sem alszik el, és a gyerek is frusztrálja magát, mert bele van kényszerítve egy olyan helyzetbe, amiből esélye sincs kitörni. Ilyenkor érdemes megkérdezni a szülőt, hogy mennyire fáradt, nyűgös estére a gyerek, és ha a szülő azt mondja, hogy nem fárad el, nem nyűgös, akkor nyugodt lelkiismerettel abba lehet hagyni a délutáni alvás erőltetését. Ha viszont a szülő arról számol be, hogy fáradt, nyűgös a gyereke, akkor az altatás módszerében kell keresni a hibát. – Milyen hibák lehetnek? – Például, hogy egy kisgyerek csak simogatva tud elaludni vagy halk zenére, lehet, hogy hiányzik neki az alvókája, de az is előfordulhat, hogy nem szereti a többi gyerek közelségét. – Mit válthat ki azokból a gyerekekből a „kényszerpihenés”, akiknek nincs délutáni alvásra igényük? – Én emlékszem rá, hogy tépkedtem a szempillámat, ezzel foglaltam le magamat. Más gyerek a pólóját rágja lyukasra vagy csipkedi a bőrét, rágja a körmét. Ez mind azt jelenti, hogy nem érzi jól magát abban a helyzetben, frusztrált. Ugyanakkor kiemelem, hogy a tudományos kutatások azt mutatják, hogy a gyerekeknek általában óvoda végéig igénye van a délutáni alvásra, de például Dániában nincsen alvás kiscsoportban sem, tehát nem része az óvoda programjának az alvás és ez sokkal nagyobb probléma, mert nem a gyerekek biológiai igényének megfelelő gyakorlat. |
A hidegzuhany
Másfél hónap telt el az oviból és annyira felerősödött a „mindenáron elaltatlak” nyomás a gyereken, hogy már vécére sem mert kimenni alvásidőben, aztán már nemcsak alvásidőben, hanem egész nap is képes volt visszatartani a szükségleteit. Bezárkózott, visszahúzódott, nem akart részt venni a közös játékokban.
Ősz végén megvártam az óvónőt a kapuban. Önmaga nagyságát szem előtt tartva azt mondta: „30 év alatt még nem volt egyetlen gyerek sem, akit nem tudtam elaltatni, de Marcit nem lehet. Simogatom, énekelek neki, csak úgy otthagyom, sőt már kiabáltam is vele, szégyellem, de kihozott a sodromból a sikertelenség.” És akkor jött a hidegzuhany: minden érvemet, a gyerekem érdekeit felsorakoztató érveimet figyelmen kívül hagyva azt kéri, hogy vigyem haza ebéd után.
Sokkot kaptam, majd jött a járvány második-harmadik hulláma, ami nekünk a megváltás volt ebből a szempontból, hiszen javarészt otthon volt velem. A gyerek visszatért önmagához, viszont ahogy egyre közeledett a következő év, fokozatosan nőtt bennem a feszültség, mi lesz az idén…
Ekkor kezdtem el keresgélni, hogy milyen szabályozás vonatkozik a gyerekek alvására az oviban. És meglepő dolgot találtam: a Gyermekjogi egyezmény (1991. évi LXIV. tv.) szerint a „gyerek legfőbb érdekét” kell szem előtt tartani még akkor is, ha egy óvoda saját szabályzata előírja a kötelező alvást. A gyerekem legfőbb érdeke pedig az, hogy ne kiabáljanak vele, ne érje őt hátrány és ne frusztrálja magát amiatt, hogy két órán keresztül kell a plafont bámulnia.
Magyarországon minden vonatkozó jogszabály lehetőséget ad arra, hogy a gyerekek szükségleteihez alkalmazkodó óvodai rend alakulhasson ki.
A félsiker
Ennek tudatában vágtunk neki az idei ősznek. Így történt, hogy nagy levegőt véve időpontot kértem az óvoda igazgatójához még a tanévkezdés előtt, felvértezve magamat mindenféle paragrafusok, jogi rendelkezések kinyomtatott változatával és bementem. (Jelzem, hogy a környék egyik legporoszosabb nevelési elveket valló tömegintézményéről beszélünk.) Elmondtam, hogy szeretném, ha a gyerekem igényeit is figyelembe vennék, nem a többi gyerek kárára, hanem az ő előnyére. Öt perc múlva már jöttem is ki az épületből. Megegyeztünk, hogy a kötelező fekvést 30-40 percre csökkentjük és ha a gyerek annyi idő alatt nem alszik el, akkor – miután már mindenki szundít – nézegethet könyvet vagy színezhet az ágyában. Csendben.
Két hét telt el az oviból, érzi a bizalmat, a nevelőkkel is barátságosabb és megértőbb lett és nem is tervezi, hogy visszaél ezzel a kiváltságával.
Nyitókép: Freepik
Hasonló tartalmakat ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
