Pandémia, háború, családon belüli veszteség, gyász – mind-mind olyan nehezen feldolgozható esemény, amely a gyermeki lelket nagyon felkavarja. „Miért?” „Hogy történhetett ez?” „Mi lesz velünk?” Nincsenek könnyű helyzetben azok a szülők, akiknek ilyen és ehhez hasonló kérdésekre kell felelniük. Halász Judit pszichológussal annak jártunk utána, hogyan segíthetnek a szülők gyermekeiknek egy lelkileg megterhelő, traumatikus esemény feldolgozásában.
Ahogyan az élet egyéb területeire, úgy a szorongást, félelmet okozó helyzetekre is igaz az az állítás, hogy ha a szülő jól van, akkor a gyerek is jól van és biztonságban érzi magát, vallja Halász Judit pszichológus, aki hosszú évek óta gyógyít gyermekeket és felnőtteket egyaránt. – Egy gyerek mindent érzékel, ami a környezetében zajlik. Éppen ezért bármi, ami feldúlja a belső világunkat, ami feszültséget okoz bennünk, azt a gyermek azonnal megérzi.
Vagyis, ha anya szomorú, akkor a gyermeke is az lesz. Lelki nyugalmáért azzal tehetjük a legtöbbet, ha először magunkban rendet rakunk.
Ez sokszor nem könnyű, de nagyon fontos – hangsúlyozza a szakember, aki azt tanácsolja, semmiképpen se hagyjuk szó nélkül, ha észrevesszük, vagy maga a gyermek jelzi, hogy valami nyomasztja, valamitől fél.
Ragaszkodjunk az igazsághoz
A gyerekkel mindig őszintén, életkori sajátosságainak megfelelően kell beszélni mindenről, legyen szó a nagyvilágban vagy a családban történt bármilyen változásról. Különösen igaz ez akkor, ha egy trauma okozza a fordulatot. De másként kell megszólítani egy óvodást, egy kisiskolást és egy kamaszt is.
A kisgyermekek nem minden esetben érzékelik, ha valami eltérő dolog történik a család életében. A pszichológus azt tanácsolja, ha például egy óvodás nem ostromolja kérdésekkel az anyukáját vagy az apukáját,
a szülőknek nem feltétlenül kell arról elbeszélgetniük a gyerekkel, hogy az addig megszokott rend – külső vagy belső hatásra – miért felborult fel.
– Ezzel szemben, ha egy kisiskolás tesz fel kérdéseket családi halálesettel, természeti vagy társadalmi katasztrófával, esetleg egy bűncselekménnyel kapcsolatban, akkor mindenképpen mondjuk el, hogy mi történt. A 7-10 éves gyerekek ugyanis már igénylik a magyarázatot. Ügyeljünk arra, hogy úgy fogalmazzunk, olyan szavakat használjuk, amelyek az ő intellektuális színvonaluknak megfelelnek, mert csak így érthetik meg a történteket – hívja fel a figyelmet a szakértő, nyomatékosítva: semmiképpen se térjünk el a valóságtól, mindig az igazat mondjuk,
mert ha kiderül, hogy nem a mi igazságunk a valóság, akkor a gyermek csalódik a szülőben, és tágabb értelemben a világban is.
A pszichológus hozzátette: egy gyereknek az jelenti az igazságot, amit a szülő igaznak vél vagy gondol. Éppen ezért mindig a saját belső igazságunkat mondjuk el tömören, röviden, tényszerűen a gyereknek. A külvilágban zajló konfliktusok, katasztrófák, tragédiák esetében a szülői magyarázathoz szükségtelenek a híradásokban közzétett képi anyagok. A drámai részletekbe bocsátkozó fotók és kisfilmek csak további feszültséget és félelmet keltenek a gyerekekben.
Játékkal vezessék le a feszültséget
A kétségbeesett, tanácstalan, bizonytalan gyermeknek a szülők segíthetnek megtalálni a megnyugváshoz vezető utat. Mindeközben ügyelni kell arra, hogy a szülői kommunikáció összhangban legyen a tettekkel. Ugyanis a gyerek elsősorban nem a szavakból tanul, hanem abból, ahogyan az édesanyja és az édesapja él, ahogy ők megközelítik az adott helyzetet. Éppen ezért ne akkor akarjuk megnyugtatni a gyereket, ha majd szét vet bennünket a harag és a düh.
– A kisebbeknek megvan a saját eszközük az öngyógyításra. Ez nem más, mint a játék.
Sajnos a mostanában divatos gyermekjátékok erre már nem igazán alkalmasak, ám egy baba vagy egy plüssfigura is alkalmas arra, hogy a gyerekek kijátsszák magukból a zaklatottságukat.
A feszültség levezetésére kiválóan alkalmas az is, ha testi kontaktussal megnyugtatjuk a gyereket. A kritikus időszakban babusgassuk, ölelgessük, simogassuk még többet a kicsiket, hogy érezzék, biztonságban vannak. Traumatikus helyzetben azzal sincs baj, ha az óvodás gyerekek újra a szüleikkel alszanak – mondja Halász Judit.
Az otthon tapasztalt viszonylagos nyugalomból könnyen kizökkentheti a gyermeket, ha a szülői hozzáállással ellentétes magatartást érzékel az óvodában vagy az iskolában. Ilyenkor azzal tesszük a legjobbat, ha még inkább erősítjük a gyermek megnyugtatására kialakított szülői aspektust.
A szabadjára engedett feszültség gyógyít
A gyermekek által feltett kérdések soha nem maradhatnak megválaszolatlanul. Ha ignoráljuk az érdeklődésüket, megeshet, hogy elszabadul a kicsik fantáziája, és a valóságnál félelmetesebb képet alakítanak ki magukban. Ez pedig további belső konfliktust okoz náluk. Halász Judit elmondta: az így kialakult stresszhelyzetet kétféleképpen dolgozzák fel a gyerekek.
Van, aki regresszióba menekül, vagyis visszaesik egy korábbi lelkiállapotba, például a már szobatiszta óvodás ismét bepisil. De megtörténhet az is, hogy a visszaesés a szótlanságban nyilvánul meg, amikor a szokottnál csendesebb, zárkózottabb lesz a gyermek. A másik véglet, ha a feszültség agressziót szül a gyermek lelkében, amit rosszalkodással, csínytevéssel, túlzott aktivitással vezet le.
– A két eset közül az utóbbi a szerencsésebb, mert ekkor a gyermek nem zárja a lelkébe a félelmet, hanem kidolgozza magából. Ennek pedig mindenképpen teret kell adni úgy, hogy azzal ne ártson másoknak vagy magának. A lelki egyensúly visszaállítására kiválóan alkalmas a biciklizés, a fogócskázás vagy a futkározás.
Óvatosan a hírekkel
Kritikus helyzetben, traumatikus események kapcsán a fentieknél teljesen eltérő bánásmódot igénylenek a tizenéves kamaszok. Egy 12-15 éves gyermekkel már csaknem úgy kell kommunikálnunk, mintha egy felnőttel beszélgetnénk. Ők már nem csak összecsipegetik az információkat egy-egy elejtett félmondatból, hiszen az internet kész tényeket tár eléjük.
Éppen ezért az ő esetükben érdemes krízishelyzetben a szokásosnál jobban kontrollálni az internethasználatot és a hírfogyasztást.
Ha belül béke van, kívül is az lesz
„A fene egye meg, hogy ide jutottunk!” – dühöngünk magunkban, de nem tehetünk mást, minthogy elfogadjuk, az, hogy feszültebb az életünk és a világ, nem egyedül a mi hibánk, hanem egy kollektív teremtés eredménye. Közhelynek tűnik, de igaz, hogy a béke velünk, bennünk kezdődik. Ha magunkban rendet rakunk, akkor kezd el a világ is jó irányba változni. Ez kell, hogy irányadó legyen mindannyiunk számára. Ha belül béke és csend van, akkor kívül is nyugalom lesz.
Fotó: Freepik
Hasonló tartalmakat ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
