Öröktorta gyurmából – avagy milyen mértékű ma az óvodai szegénység

Kovács Klára
szeptember 27, 2021
Rovat: Gyereksarok

Amikor óvodai szegénységről beszélünk, akkor nem a családok hátrányos helyzetére gondolunk, hanem magának az intézmény, illetve az azt fenntartó önkormányzat pénzügyi korlátaira és arra, hogy mit kérnek – sok helyen várnak el – a szülőktől ahhoz, hogy az ovi a 21. század követelményeinek megfelelően működjön. A szülők anyagi helyzetétől és tenni akarásától függően ez valahol beválik, máshol lehetőség sincs rá. A halmozottan hátrányos helyzetben lévő településeken, ahol a gyerekeknek esetenként még normális cipőjük sincs, ott az óvodák is sokkal nehezebb helyzetben vannak, mint máshol.

Egy budai óvoda középső csoportja most kezdte az évet egy olyan szobában, amire egy évvel ezelőtt még azt mondták: jól felszerelt. A szülők azóta nem mehettek be az épületbe a pandémia miatt. Éppen ezért, mivel az egy évvel ezelőtti kép élt bennük, az idei évkezdetkor sokan a szívükhöz kaptak.

A játékok egy része törött, a 25 gyerekre 6 kisautó jut, babából sincs sokkal több, a függönyt a nyári ügyelet alatt leszakították a nagyok. Az óvónők a kezüket tördelve mondták, hogy „ha van otthon olyan játék, amihez nem ragaszkodik a gyerek, vagy ellenkező nemű nagytestvéré volt és már nem játszanak vele, akkor be lehet vinni az oviba és ezt nagyon megköszönik.”

És nem elvárás, de lehetőség szerint télire kérnek szenzitív kézmosót, mert a központilag küldött szappan a hideg idő beállta után cserepessé és szárazzá változtatja a gyerekek bőrét.

Szülői segítség nélkül nem működne

A fővárosban bevett gyakorlat, hogy bizonyos terhek a szülőkre hárulnak :

havonta egyszer gyümölcsöt kell bevinni
szüksége van a csoportnak teára, citromlére, cukorra, esetleg szörpre
vitamin, amit szétoszthatnak reggelihez, ez leginkább C-vitamin vagy multi legyen, és csak azoknak adják, akiknek a szülei ehhez hozzájárulnak.

Egy másik, szintén budai óvodában pedig:

2 havonta 4 guriga wc-papír
2 x 100 db zsebkendő
folyékony szappan
szalvéta és nedves törlőkendő az elvárás. De a gyurmát is a szülőktől bekért sóból és lisztből állítják össze. Ezen felül pedig még ott a 3 kilogramm zöldség vagy gyümölcs a gyümölcsnapokon.

Az óvoda programjában szereplő ünnepek is a szülők pénztárcáját terhelik: Halloweenre tököt, a szüreti mulatságra fejenként 1-2 kiló szőlőt kell vinni. És ezen kívül még ott az évi 5-7 ezer forintos csoportpénz.

Mindezt pedig sok szülő – különösen a pandémia és az előretörő infláció évében – nem engedheti meg magának. De rengeteg olyan óvoda van, ahol fel sem vetődik, hogy az intézmény bármit is kérjen a szülőktől – főleg vidéken.

A halmozottan hátrányos helyzetű gyerekeket nevelő óvodákról Barát Hella, az Örökbe fogadok egy ovit kezdeményezés ötletgazdája nyilatkozott a Női váltónak.

A budapesti viszonyokhoz képest mi más azokon a településeken, ahol mélyszegénységben élő családok gyerekei járnak az intézményekbe?
Ott fordított a helyzet, a szülőkre nem lehet számítani. Egy szülői értekezlet alkalmával az óvónő nem tudja felsorolni, hogy fejenként mit vigyenek be, mert a az anyagi helyzetük nem teszi lehetővé, hogy bármit is vigyenek. Nagyon sok esetben így magának az önkormányzatnak, tehát az óvodát fenntartónak kell ezeket biztosítani a működésre fordított pénzből. Valahogy mindig kigazdálkodják, hogy mindenből jusson minden gyereknek.

Hogy tudja ezt megoldani egy óvoda? Például egy önkormányzati fenntartású, ahol az önkormányzatnak sincs pénze?
Az óvoda a fenntartásához kap gyereklétszám alapján normatívát. Ez van az egyik oldalon, a másikon pedig egy fix költség, ami egy nevelési évre szükséges. Nagyon precíz, nagyon szoros számítással tudják csak megoldani, hogy mindenre jusson. És sokszor az óvónők és az óvoda munkaközössége teszi hozzá azt a pluszt a rendszerhez, amire szükség van. Hogy egy példát említsek, volt egy olyan óvodavezető, aki ha kapott egy darabka anyagot, akkor meg tudta mondani, hogy ő ekkora méretből mit tud majd varrni a dadusokkal és az óvónőkkel. Ők mindent beosztanak és mindent kiszámolnak. Egy másik óvodában úgy ünneplik a születésnapokat, hogy a dadus néni só-liszt gyurmából csinált egy öröktortát. És azt csak születésnapokkor veszik elő. Igazi tortát nem ismernek a gyerekek.

Ez a nagyon szoros gazdálkodás minek a rovására megy, ha egyáltalán lehet ilyenről beszélni?
Van, aki sötétítőre vágyik, mert a gyerekek ellátásához szükséges eszközök beszerzésén túl már nem maradt függönyanyagra, mint például arra sem marad, hogy lecseréljék, frissítsék a játékokat. Ez a normatíva csak arra elég, hogy a dolgozók bérét tudják belőle finanszírozni, és utána indul a számolgatás, hogy a fennmaradó pénzből milyen minőségű tisztítószert vegyenek. Volt olyan óvoda, ahol mindig hipóval mostak fel, és nem is tudták, nem is gondolták, hogy milyen jó illata tud lenni egy fertőtlenítőnek. Ez csak akkor derült ki számukra, amikor az egyik örökbefogadótól valami márkás tisztítószert kaptak.

Az óvodáknak az ilyen típusú szegénysége, Budapestet és a nagyobb városokat leszámítva, egy általános jelenség Magyarországon, vagy vannak olyan tájegységek az országban, ahol jobb a helyzet, ahol jobban futja különböző dolgokra? Itt most nem arra gondolok, hogy a szülők mit tudnak beletenni, hanem, hogy az önkormányzat tud-e pluszt áldozni erre?
Az Örökbefogadok egy ovit rendszerében regisztráló óvodáknak a térképen jelölt mintázata tökéletesen megmutatja, hogy hogyan állunk egyébként. Ez egyben egy tanulmány is.

óvodai szegénység — Jelmagyarázat: KÉK – örökbefogadók PIROS – örökbefogadható ovik A többi gyerekház, anyaotthon, gyerekotthon, tanoda

Láttam, igen, a Tiszántúl, Borsod, Szabolcs, Nógrád és a Dél-Dunántúl, Somogy, Zala megye déli része.
Igen, de az óvodák szegénysége és a gyerekek szegénysége azért nem ugyanaz. Nagyon-nagyon sok olyan óvoda van, ahol hátrányos helyzetű gyerekeket nevelnek, akár teljes létszámban, de az óvodának az épülete és az infrastruktúrája jó, főleg az új építésű oviknál. Azt látom, hogy az óvodafelújítások működnek. Azokat az intézményeket, ahol magas a HHH-s (halmozottan hátrányos helyzetű) gyerekek aránya, észreveszi a rendszer, és ezek az intézmények hamarabb kerülnek sorra felújításkor. Viszont ha egy gyerek egy szép óvodába jár, az még nem jelenti azt, hogy az a gyerek ne a szegénysorról járna oda. És általában azért ez a kontraszt sok esetben látszik is. Rengeteg olyan történetünk van, amikor azt meséli az óvó néni, hogy a gyerek akkor sír, amikor haza kell mennie.

Hány óvoda van az Örökbe fogadok egy ovit programban? És milyen ütemben növekedett a támogatók száma?
Most már ötezer fölött van az örökbefogadóknak a száma. De ez nem egy-egy embert jelent, hanem embercsoportokat, mert általában többen összefognak és úgy regisztrálnak. Intézményi oldalról 800 intézmény van, ebből 450 óvoda, a többi pedig gyerekház, tanoda, gyerekotthon és anyaotthon.

Az ingyenes óvodai ellátás Magyarországon minden gyermeknek jár, az intézmények fenntartóinak pedig kötelessége gondoskodni a gyerekek megfelelő ellátásáról – jelentse ez a higiéniai termékeket, a pedagógiai programban felvázolt foglalkozásokhoz az eszközöket, vagy a Föld napján a virágültetést.

Mindemellett a gyerekeknek jár az ingyenes óvodai fejlesztés is. Vagyis csak járna. Ha lenne minden óvodában megfelelő szakember. Csakhogy nincs. Az ovik már akkor szerencsésnek érezhetik magukat, ha nem utazó, hanem helyben lévő logopédus látja el a gyerekeket. Sok településen azonban még ez is csak álom.

Fotó: Freepik

Hasonló tartalmakat ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.