Sok szülő szorongással várja a szeptember elsejét, amikor szeme fénye elsős lesz, és először ül be az iskolapadba. Rengeteg kérdés felvetődik az új helyzettel kapcsolatban. Megállja majd a helyét? Lesznek barátai? Nem fog pityeregni? Könnyen megy majd neki a tanulás? Két tapasztalt pedagógus elárulta nekünk, miként lehet ideális az iskolakezdés.
A gyermek abban az évben, amelynek augusztus 31. napjáig a hatodik életévét betölti, tankötelessé válik. Lehet kérni egy év halasztást, amennyiben a szülő vagy az óvodapedagógus úgy ítéli meg, hogy a kicsi még nem iskolaérett. Ezt minden esetben egyéni elbírálás előzi meg, vannak olyan helyzetek, amikor valóban jobb, ha még egy esztendőt ráhúzunk az ovira.
De előbb-utóbb minden csemete vállára veszi az iskolatáskát, ezzel új fejezet kezdődik az életében. A szülők hajlamosak túlizgulni a helyzetet, de erre semmi szükség, az iskolakezdés lehet gondtalan és zökkenőmentes. Hogy hogyan? Elárulja nekünk Sági Gyöngyi és Kelemenné Lukács Erzsébet, akik a Budafok-Tétényi Nádasdy Kálmán Alapfokú Művészeti Iskola és Általános Iskola alsós tanítói.
A legfontosabb, hogy már az óvodában figyeljünk oda! Léteznek ugyanis olyan jelek, amelyekből idejében észrevehető, ha a gyermek még nem áll teljesen készen az iskolára.
– Gyanakodni kell, ha túl rövid ideig képes koncentrálni, hamar elfárad, nagyon pörög, nem alszik jól, sokat sír, hisztizik. Ez az óvodában is látható, például abból, hogy a nagycsoportos nem ül le a meséléshez, nem tud alakokat ábrázolni. Ekkor ugyanis már képesnek kell lennie 15 percet egy dologgal kötelezően foglalkozni, például gyurmázással – kezdi Kelemenné Lukács Erzsébet, Pendzsi néni.
– Ha az alábbiakat észleljük, érdemes konzultálni szakemberrel: a gyermek nem hall jól, súlyos beszédhibája van, nem érti tisztán mások beszédét, nem azonos oldalra esik a dominancia. Utóbbit otthon is ellenőrizhetjük: súgjunk valamit a fülébe vagy kérjük meg, hogy kukucskáljon a kulcslyukon, kapcsolja fel a villanyt, játsszunk „sánta rókát”! Ha azt a lábát, szemét és fülét használja ezekhez a feladatokhoz, amelyik keze domináns, akkor rendben van. Ám ellenkező esetben keresztdominanciára kell gondolnunk.
Sok gyermeknél még nem letisztult ilyenkor, hogy melyik kezével fog dolgozni, pedig iskolás korra már kritérium lenne. Az ilyen jellegű problémákat az alapozó mozgásterápia remekül helyrehozza.
Amennyiben egyéb problémák is akadnak, akkor fejlesztő pedagógus tud személyre szabottan segíteni.Nem kell tehát kétségbeesnünk, a legtöbb gond orvosolható. De persze, számos dologra érdemes még figyelnünk. Az egészségi állapotra éppúgy, mint a különféle készségekre.
Az iskolaérettséghez hozzátartozik, hogy biztonsággal tájékozódjon a testrészeit illetően. Ez fontos, hiszen egy betű tanulásánál például mondhatja a tanító, hogy „szorítsd össze az ajkad!”. Legyen tisztában az irányokkal, ismerje az őt körülvevő világot, tudja, kik a szülei, hogy hívják őket, hol laknak, stb.
– Iskola előtt érdemes továbbá felkeresni szemészeti, ortopédiai és fül-orr-gégészeti szakrendelést, hogy ellenőrizzük a látást, hallást, tartást, gerincet. Nem egyszer fordul elő, hogy a tanulási problémák mögött az áll, hogy a diák nem látja a táblát, nem hallja jól a tanárt. Fontos lenne, hogy elinduljon a fogváltás is, ez jelzi a csontok fejlettségét, a kézben lévő csövescsontok megfelelő kialakulását. Ez a rész felelős a mikromozgásért, például a ceruzafogásért – árulja el Sági Gyöngyi.
És hogy mit illene tudnia az ovi végére? Alap lenne az önálló étkezés, cipőfűzés vagy például jó lenne, ha felismerné, hányast dob a dobókockával. Ideális esetben a gyermek első osztályos korára egyedül képes öltözni, rendben tartani a saját holmiját, használni a mosdót.
Hasznos lehet, ha otthon adunk néhány egyszerűbb feladatot, valami kis „házimunkát”, amelyet már el tud végezni. Például kérjük meg, hogy ágyazzon be, rendezze el a takarót, tegye el a játékait, öltözködjön és fürödjön önállóan (ezt persze ellenőrizzük!). Így a tanulásban is magabiztosabb lesz, és az iskolában is jobban bevonható majd a feladatokba – mondja a pedagógus.
Ez hirtelen soknak tűnik, de nem kell megijedni! A pedagógusok mindenkit megnyugtatnak: nem úgy kell elképzelnünk az iskolakezdést, hogy csemeténk augusztus végén még ovis, másnap pedig már elsős diák.
– Intézményünkben körülbelül két hónapot szánunk arra, hogy sok mesével, játékkal, mozgásos gyakorlatokkal hangolódunk a tanulásra. Ez az időszak egyfajta átmenet, kialakítjuk a saját közös szokásainkat, szabályrendszerünket. Ebben a szülők is tudnak segíteni. Például rendkívül hasznos az esti mese és ha nem adunk a gyermek kezébe semmilyen „kütyüt”.
Az olvasással remekül bővül a szókincs, de a tablet, telefon csak arra jó, hogy a rengeteg vizuális inger megzavarja a kicsit, ebből pedig az következik, hogy kevésbé érdekli az őt körülvevő valódi világ és nem tud megfelelően figyelni.
Sokakban felmerül a kérdés, hogy mi alapján érdemes iskolát választani? Hiszen ma már nem úgy működik, mint 30 éve, amikor egyszerűen a lakhelyhez legközelebb eső körzetes intézménybe íratták be a hat esztendősöket. A szakemberek egybehangzó véleménye szerint érdemes több szempontot mérlegelni.
– Én elsősorban tanítót választanék – árulja el Sági Gyöngyi. – Érdemes figyelembe venni a körülményeket is, milyen a választott oktatási intézmény, mennyire jó a közlekedés, mennyit kell utaznia a gyermeknek. Mindenhol szerveznek nyílt napokat, „iskolakóstolókat”, ahol be lehet lesni a mindennapi életbe és megismerhetjük a pedagógusokat. Ezen kívül hasznos információkat szerezhetünk ismerősöktől, akik már ismerik a kiszemelt intézményt.
Az is kiderül ilyenkor, hogy milyen lehetőségek adottak, például sport, zene, nyelvoktatás terén. Természetesen hallgassuk meg a gyermeket is, hogy mit szeretne, de a végső döntés a szülő kezében legyen!
A Nádasdy Kálmán Általános Iskolában felkészítő foglalkozásokat is szerveznek, ahol a már beiratkozott lurkók nem csupán a tanítót és a helyet ismerhetik meg, hanem a leendő osztálytársakat is.
Egy ilyen lehetőség azért is hasznos, mert szeptemberben már ismerős közegbe mehet be a diák, szorongás és frusztráció nélkül. Amellett, hogy egy ilyen program szociálisan is segíti a beilleszkedést, itt olyan feladatokat végeznek, amelyek a későbbiekben segítik a tanulást.
Gyakori dilemma, hogy jó-e, ha egy ovis már tud olvasni, írni.
A pedagógusok úgy vélik, ha valamit kérdez a betűkről, számokról, akkor természetesen válaszoljunk neki, de bőven elég annyi ismeret, amennyit „autodidakta módon” magába szív. Az írás, olvasás megtanítását bízzuk a leendő osztályfőnökre!
– Léteznek játékok, amelyekkel segíthetünk, hogy gördülékenyebben menjen majd a tanulás: szólánc, különféle számlálások, például tegyen ki annyi tányért, ahányan ülnek az asztalnál. Azt már óvodában megtaníthatjuk, miként fogja helyesen a ceruzát. Ha nem megy, akkor vásároljunk ceruzafogót! Ugyanis, ha ez nem megy megfelelően, az megnehezíti a folyóírást, hátránnyal indul a gyermek.
És ahogy közeleg a szeptember elseje, érdemes fokozatosan otthon is ráhangolódni. A tanítónők szerint nagy segítség, ha a szülők saját pozitív élményeiket osztják meg az iskoláról, elmesélik, velük milyen klassz dolgok történtek anno.
– Semmiképp ne riogassunk az iskolával és a tanárokkal! Időnként hallani, hogy „Na, majd az iskolában megtudod..!, Majd a tanítónéni rendet tesz…!” Ilyesmit véletlenül se mondjunk!
Ehelyett építsünk fel egy nyugodt és örömteli iskolakezdést! Vásároljuk meg közösen a tanszereket, a kicsi hadd válassza ki a táskát, tolltartót, füzeteket!
Legyen egyfajta napirend, ez segít majd első osztályban. Amennyiben a gyermekünk otthon bizonyos rendszer szerint él, az kiszámíthatóságot és biztonságot jelent számára, ez pedig megkönnyíti a diákéveket is.
nyitókép: Kelemenné Lukács Erzsébet
Független magazinként nem áll mögöttünk egy médiacég sem. Ez nagy szabadságot ad abban, hogy olyan témákról is írhassunk, amelyekkel mások nem foglalkoznak. Leszel Te az egyik támogatónk?
Hasonló tartalmakat nálunk ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
