Felteszem most egy kicsit a fekete szemüvegemet és alaposabban ránézek, hogyan is járnak a gyerekeim iskolába itt Malagán, és ezzel hogyan teszem tönkre legszebb gyermekéveiket és a traumatizálódás révén valószínűsíthetően a felnőttkorukat is.
Soós Viktória írása.
Amikor egyetemista koromban megérkeztem az angliai Hull városába fél éves Erasmus ösztöndíjamat megkezdeni, számos más tájékoztató mellett a kezembe nyomtak egy lapot, rajta egy görbével, feléírva, hogy “kulturális sokk”.
Azt hivatott ábrázolni, hogy hogyan érzi magát a külföldre költöző (akár hosszabb, akár rövidebb időre érkezik) az első időszakban. Amint az a görbén látszik, meglehetősen változékonyan.
Az első időszakban minden szép és jó, sőt, minden szebb és jobb, mint otthon, ez a nászutas időszak. Utána jön egy hatalmas belemerülés a honvágyba, elsodor minket a hiányérzet, hatalmas sebességgel csapódunk bele a helyi valóságba.
Ez maga a kulturális sokk, amikor az ütközéstől a rózsaszín szemüveg lerepül, sehogy sem találjuk a helyünket és akárhol is vagyunk, még a legcsodálatosabb helyeken is azt kérdezgetjük magunktól, hogy mi a fenét keresünk mi itt.
Szerencsére ez sem tart túl sokáig, mert körülbelül nyolc hónap-egy év elteltével megkezdődik az elfogadás és az adaptálódás, a beilleszkedés időszaka. 
kép forrása: itt
Azért, hogy ne gyanúsítson senki azzal, hogy még mindig a nászutas időszakomat élem Spanyolországban, felteszem most egy kicsit a fekete szemüvegemet és alaposabban ránézek, hogyan is járnak a gyerekeim iskolába itt Malagán, és ezzel hogyan teszem tönkre legszebb gyermekéveiket és a traumatizálódás révén valószínűsíthetően a felnőttkorukat is.
Íme öt dolog, amit utálok az itteni suliban.
- Teljesen elmebeteg módon: a gyerekeknek csak egyetlen szünetük van egész nap
Amikor először mesélték ezt nekem más szülők, bevallom, nem is hittem el. Pedig igaz: bemegy a gyerek reggel 9-kor, és délután fél háromig egyetlen, fél órás szünete van, 10:30-11 óráig. Persze, van heti három-négy tesi óra ahol lehet mozogni, na de nincs több szünet!
Ebbe az egy szünetbe próbálják belesűríteni szegény nebulók a tízóraizást és a közös játékot, amelynek eredményeként teljes a káosz és nagyon sok az iskolaudvaron ott felejtett tízórais doboztető.
- Csak egyetlen szünetük van, és még ezt is lerövidítik büntetésből.
Részemről fel vagyok háborodva rajta, de a helyi szülők számára mi sem természetesebb, minthogy a tanárok néha úgy büntetnek, hogy lerövidítik, vagy éppen elhagyják azt az egyetlen nyamvadt szünetet ami van. Ilyenkor a diákok egész nap az osztályteremben ücsöröghetnek, friss levegő nuku. Azt még nem is mondtam, hogy sokszor kollektív büntetés van, tehát hiába nem csinált semmit az én gyerekem, az ő szünete is elpárolog, ha valaki nem megfelelően viselkedett.
- Az iskolaudvar kopár beton. Egy darab fával.
Na jó, lehet, hogy van az három fa is, de egy négyszázötven fős iskola udvarán talán elférne több is! A komplett suliudvar úgy ahogy van, csussz-passz, le van betonozva, amely tavasztól gyakorlatilag olyan forró, mint egy katlan. Egy nagyobb fa ugyan van, de hát nem ülhet be négyszázötven gyerek egy darab fa alá.
Úgy tűnik, mindenhol máshol igyekeznek zöldíteni, utak mentén, kicsi tereken, csak épp az iskolaudvaron nem. Elvégre, a gyerekek még kicsik, ők bírják a hőséget – szerintük.
- Az iskolai egyenruha vacak műanyagból készült és három havonta szakad ki a nadrág térde. Cserébe aranyárban adják.
Tudom, tudom, írtam már hogy szeretem, hogy van iskolai egyenruha, ami tényleg nagy találmány, különben már nem tudom hanyadik k-popos pólót és szettet kellett volna nekem is megvennem. A sajnos csak az, hogy egyrészt nagyon drágán adják (húszezer egy póló), másrészt nagyon vacak anyagból van, így aztán a gyerekek teljes joggal utálják ráadásul hamar tönkremegy.
- A vallás és etika órát ugyanaz a tanár tartja, ugyanabban a teremben.
Így aztán volt értelme az etikát választanunk, ha ugyanúgy nézheti a gyerek a Jézus Krisztusos filmeket és hallgathatja a vallásos okfejtéseket (kizárólag katolikusat, nem ám más vallásokról is beszélgetünk!).
+ 1 nagyon utálom dolog: A menzán erőltetik az evést
Agyeldobós rész következik: a menzán a gyerekek kapnak egy háromszög alakú tálcát, rajta három fogás: leves, főétel, desszert (egészséges desszert, tehát gyümölcs, joghurt, ilyesmi). Amint megették a levest, felteszik a kezüket, a tanár odamegy és ellenőrzi (!), ha minden rendben, meg lehet fordítani a tálcát (!!!) úgy, hogy a második fogás kerüljön sorra.
Amint az elfogy, ismét jelentkezni kell, ellenőrzés és már jöhet is a desszert.
Vacak a kaja és lehetetlen megenni? Vicceskedve, de a gyerekbe erőltetik.
Odamegy a tanár, vonatosat játszik meg repülőset a villára tűzött falattal, a gyerek pedig addig ül amíg a kaja el nem fogy. Amikor ezt felhoztam a szülőknek hogy ez már azért mégiscsak túlzás, csak bólogattak hogy de hát ha már befizettem, akkor egye meg a gyerek, hát igaza van az iskolának, nem?
Én meg már most azon gondolkozom, milyen pszichológiai károsodásokat fognak elszenvedni a lányaim, hányféle étkezési zavaruk lesz és mennyibe fog kerülni, mire mindezt kikezeljük.
Férjemmel kitettünk egy jó nagy malacperselyt a konyhaasztal közepére és már most elkezdtünk gyűjteni pszichológusra. Persze, az etetését nem erőltetjük, elvégre, az állatoknak is vannak jogaik!
A szerző, Soós Viktória írásait itt találjátok.
Kiemelt kép: Facebook fotó
Független magazinként nem áll mögöttünk egy médiacég sem. Ez nagy szabadságot ad abban, hogy olyan témákról is írhassunk, amelyekkel mások nem foglalkoznak. Leszel Te az egyik támogatónk?
Hasonló tartalmakat nálunk ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
