Egy átlagos anyuka a játszótéren gyereke után lohol, vagy épp önfeledten temetkezik bele könyvébe, esetleg beszélget a többiekkel – nos, nyáron nem feltétlenül. Vannak anyukák, akik nem azért bámulják okostelefonjukat, közben az SMS-nyak jelenségét bemutatva, mert most is a Facebookon pörögnek, és nem is azért nyitják ki a laptopjukat, mert éppen itt az évadzáró a Stranger Thingsből. Ennél sokkal izgalmasabb dolgot csinálnak: egyszerre dolgoznak és felügyelik gyermeküket.
Július utolsó hete van: mostanra a legtöbb olyan családban, ahol kisgyermek van, megvolt az évzáró utáni tábor, esetleg az első ügyeletben eltöltött óvodai hetek. A kisebbek szüleire óvodánként és családtípusonként eltérő mértékű nyomást gyakorolhatnak azzal kapcsolatosan, hogy ugyan hadd legyen már egy kis nyara a gyereknek, ne kelljen nyolcra, kilencre beérnie a Kiscicafül csoportba, inkább pihenjen otthon. Kisiskolásoknál nincs apelláta: vagy tábor, vagy nagyi, ha pedig egyik sincs, mert nincs rá keret vagy nagyszülő, marad anya és apa. Már ha az ő munkájuk megengedi azt, hogy otthon legyenek a gyermekkel.
Intézményi nyomás is van
Év közben is sok szülőtárs tapasztalja annak jelenségét, hogy – főként, ha van kisebb, még nem intézményesített testvér is a családban -, az óvoda örül, ha amikor csak lehet, nem marad a gyermek ebéd után. Ha a szülő otthonról dolgozik, faramuci helyzet alakulhat ki: bár fizikailag nincsen munkahelye, azt nem állíthatja senki, hogy dolga sincs,
mégis vannak olyan intézmények, ahol a home office-os vagy vállalkozó anyukákra úgy tekintenek, mintha legalábbis háztartásbeli nők lennének. Az egész nap otthon van mítosza, hát ráér mítosza még mindig él, és nem csak a cseden, gyeden vagy gyesen levő anyák esetében.
Ha anya otthon kopog a számítógépén, ugyan mit számít az neki, ha ott van még a gyerek is? A nyomás lehet vélt is, de nagyon sok esetben kifejezetten valós: akadnak olyan intézmények, amelyekben bizony kifejezetten elvárják azt, hogy aki csak teheti, az ne küldje ügyeletbe nyáron gyermekét.
Az „aki csak teheti” kategóriája pedig nagyon tágan értelmezhető, és könnyen elképzelhető, hogy amit az intézmény erre ideális felállásnak vél, az a valóságban nem az.
Gyerekkel dolgozni nem egyszerű
Aki dolgozott már otthon gyerek, horribile dictu gyerekek mellől, pontosan tudja, miről beszélek. Még ha nem is tarkítja a napot megbeszélések vagy ügyfelektől érkező hívások tömkelege,
mondanom sem kell, ezekbe kevéssé illik egy „kész vagyok, kakiltam!” kiáltás, vagy az aktuális testvéri marakodás aláfestő zenéje,
akkor sem sétagalopp bármilyen munkát kisgyerek mellől végezni.
Ha szellemi munkáról van szó, a koncentrációt nehezíti nagy mértékben a zsivaj, a vita, a fenéktörlés, a reggeliztetés, tízóraiztatás, ebédeltetés, levegőztetés, uzsonnáztatás, és a többi. Ha esetleg kézzel fogható produktumot is létre kell hozni, az sem egyszerűbb:
elképzelem a varrónőt, akinek szabásmintáiból bunkert építenek gyermekei, vagy a könyvelőt, amint meglátja, hogy a teljes anyag minden egyes oldalának hátuljára almát rajzolt a gyerkőc.
De fogalmazhatunk sokkal egyszerűbben is: ha az ételfutár úgy jelenne meg az ajtódban, hogy fogja kezét kisfia vagy kislánya, borzalmasan sajnálnád a kicsit, hogy az egész napot autóban ülve tölti. Ha a buszsofőr mellett ülne ott kislánya, talán bosszankodnál, hogy így nem lehet koncentrálni, nagyon balesetveszélyes, miért engedik, hogy vele legyen.
Nos lehet, hogy nem minden munkakörben múlnak életek azon, hogy mennyire sikerül összpontosítani, de a valóságban az egyik gyereknek sem ideális, ha munkahelyi páfrányként kellene a szülők mellett díszelegnie, a lehető legnagyobb csendben.
Sokszor ez mégis a kisebbik rossz
Márpedig azoknak a gyerekeknek, akik a szünet egy vagy éppen nagy részében dolgozó szüleikkel vannak otthon, ez a szerep jut. Egy dolgozó anyuka nem tud olyan figyelmet adni nekik, amilyenre azok gondolhatnak, akik azt kívánják, maradjanak otthon, legyen egy kis nyaruk nekik is.
Persze sokan, köztük az iskolások nem is tehetnek mást, mint maradnak – a rokoni segítség, a tábor nem tud két és fél hónapnyi oktatási szünetet áthidalni.
És talán még mindig jobban járnak ezek a gyerekek azzal, ha a dolgozó szülő mellett töltik idejüket otthon, mint ha a felváltva kivett szabadságok hatására a közös családi nyaralásból maradnának ki mindannyian.
Az ovisoknál még lehet az ügyelettel sakkozni, később azonban, első osztálytól kezdve szűkül a mozgástér. Van ugyan iskolai ügyelet is, de ez még kevésbé lehet kikapcsolódás egy gyermeknek, mint az, ha otthon van.
Az egyedülálló szülők helyzete még bonyolultabb
Ráadásként ott vannak a gyereküket egyedül nevelő szülők is. Persze, ideális esetben a megosztott nyári láthatás épp, hogy segíthet abban, hogy jobban eloszoljon a teher, de azért ez nem mindenkinél működőképes – sokszor komoly oka is van annak, ha az egyik szülő jelentősen kevesebb időt tölthet a gyerekkel, mint a másik.
Ha pedig a külön élő szülő vihetné többet a gyereket, de ezt még nyáron sem teszi meg, az is mélyebben gyökerező problémákra mutat rá.
Egy egyedülálló szülőnek tehát jóval szűkebb a mozgástere, amelyben kifejezetten örülhet annak, ha tud úgy dolgozni, hogy gyereke mellette van, még ha ez egyikük számára sem ideális.
Nem lustaság: a túlélés maga
Tehát ha a játszótéren látványosan nem a gyermekére figyelő anyát látsz a telefonjába vagy a laptopjába merülve, ne arra gondolj, hogy éppen a Sheinről rendel vagy tinderezik.
Lehet, hogy azért jött le gyerekeivel a játszótérre, mert már megfulladtak a négy fal között, és más lehetősége nincsen hétköznapokon arra, hogy egy kis mozgásra is lehetőséget nyújtson gyermekeinek.
Lehet, hogy kis barátaik is itt vannak, így neki végre van másfél órája, amelyben őrült sebességgel igyekszik utolérni magát.
Ezeket a sorokat éppen nem egy játszótérről gépelem, de az idei nyár folyamán volt már, hogy a nyolcadik kerületi Grundon vagy éppen a Csónak utcai Szaffi játszótéren vettem elő a laptopot, kapcsoltam be telefonomon az internetmegosztást, és kezdtem cikkírásba.
Amíg a gyerek trambulinozik, csúszdázik vagy homokozik, addig nekem is marad egy kis időm arra, hogy behozzak némi lemaradást, és közben legalább a levegőn is vagyunk.
Aki hozzám hasonlóan így tesz, talán kicsit kevesebbet kell majd, hogy este, altatás után dolgozzon, miközben másik kezével a másnapi ebédet főzi.
Lehet, hogy ez nem az ötcsillagos szuperanyaság maga, de sokakat menthet meg attól, hogy nyár végére teljesen kiégjenek feladataik rájuk nehezedő tömege miatt.
Két lovat ritkán lehet egy fenékkel megülni, ez a helyzet mégis leginkább ezt az analógiát mutatja. Ha egy anya inkább választja az ép esze megőrzést, mint hogy megfeleljen valamilyen társadalmi elvárásnak, az mindig jó választás – egy intézménymentes nyáron pedig főként.
Fotó: Freepik, Adobe Stock
Hasonló tartalmakat ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
