Bicsérdy Béla alighogy elkezdte a nyilvános szerepléseit, nevéből szélsebesen fogalmat alkottak, amely még életében bekerült a lexikonokba. Ez lenne az ún. bicsérdyzmus, a követőit pedig ennek megfelelően bicsérdystaként emlegették, mely kifejezést bő fél évszázadon (!) keresztül használtak a vegetáriánus szinonimájaként. De mit is takar pontosan a „bicsérdyzmus”? Milyen félreértések és tévhitek övezik ezt a fogalmat gyakorlatilag már bő 100 éve?
Bicsérdy Béla életútját kutató történész, Áprily Zoltán írása.
Legelőször is egy évszázados nyelvtani tévedést kell tisztába tennünk, ugyanis az a helyzet, hogy a „bicsérdyzmus” – „bicsérdysta” kifejezések a lexikonok szinte 100%-ában, az írott sajtónak pedig kb. a 80%-ában helytelenül szerepelnek.
A nemesi felmenőkkel büszkélkedő Bicsérdy ugyanis „y” – nal írta a nevét, tehát az eddig általánosan bevett gyakorlattal ellentétben a belőlük képzett fogalmakat is azzal kell(ene) írni, nem pedig „i” -vel. Lásd: adyzmus vagy horthysta.
A formai tévedésnél azonban már csak a tartalmi a nagyobb. Az eltelt bő száz évben ugyanis az a közhiedelem vált egyeduralkodóvá, hogy a bicsérdyzmus egy speciális vegetáriánus táplálkozási irányzat, amely főleg a nyerskoszton, illetve böjtnapokon alapszik.
A lexikonokban is ez található és a leendő dietetikusoknak is ezt oktatják az egyetemeken. Nos, ez a vélelem csak meglehetősen szerény mértékben fedezi a valóságot… Kétségtelen tény, hogy Bicsérdy mind a nyilvános előadásain, mind a megjelent könyveiben jó néhányszor értekezett a növényi táplálkozás, valamint a böjtölés fontosságáról, de az általa megalkotott eszmerendszer ennél sokkal több mindent foglal magába.
Inkább tekinthető egy különleges életfilozófiai irányzatnak, amely tulajdonképpen az öntökéletesítést, önfejlesztést tűzi ki az ember legfőbb céljául, az egyéni felelősségvállalás kihangsúlyozásán keresztül.
Bicsérdy, az általa elolvasott több ezer éves ősbölcseleti könyvek áttanulmányozása után arra a megállapításra jutott, hogy sok évezreddel ezelőtt létezett egy „aranykornak” is nevezhető paradicsomi létállapot, amikor az emberiség a legnagyobb harmóniában élt önmagával és az anyatermészettel.
Több száz évig élt békében, boldogságban és tökéletes egészségben, viszont betegségek, háborúk és bűncselekmények egyáltalán nem léteztek. Ám ez az eszményi harmónia elkerülhetetlenül megbomlott, amikor az ember megsértette a természet törvényeit.
Bicsérdy szerint a bukás a „Ne ölj!” parancsolat vétkes megszegésével vette kezdetét.
Ezalatt elsősorban azt értette, hogy eleink a sütés-főzés megtanulásával elértéktelenítették a táplálékukat és gyakorlatilag holt anyaggá változtatták azt, melynek fogyasztását igencsak károsnak ítélte meg fiziológiai szempontból. (Ha jobban belegondolunk, nem is teljesen alaptalanul, hisz a tartósan magas hőnek kitett növényekből elvész a vitaminok jelentős része, az enzimeknek pedig a 100%-a megy tönkre).
Másodsorban viszont még ennél is nagyobb bűnnek minősítette Bicsérdy, hogy az emberek elkezdték fogyasztani a leölt állatok húsát. Erkölcsi szempontból teljesen elítélte az értelmetlen és kegyetlen lemészárlásukat, élettani szempontból pedig kifejezetten ártalmasnak tartotta a tetemeik ennivalóként történő felhasználását.
A fentiek következtében – véleménye szerint – negatív spirálba került és a „mélybe zuhant” az emberiség, mind testi, mind szellemi értelemben. Betegségek törtek rá, egyre inkább csökkent az élettartama, öregedése felgyorsult, erkölcsileg lezüllött, tudatszintje nagyon mélyre süllyedt, a finom érzékelési képességei pedig tragikusan eltompultak…
Ez utóbbi kapcsán jelentette ki Bicsérdy, hogy a „teremtés koronája” tetemes hátrányba került az egyébként nála alsóbb fokúnak tartott állatvilághoz képest.
Szerinte az ösztöneit követő szabad természet állatai, sőt bizonyos határig a háziállatok is előre megérzik a közelgő veszélyeket, mint hurrikánok, földrengések, nagy viharok, árvizek vagy lávakitörések. Az elkorcsosult ember azonban már képtelen erre.
Ennek szemléltetésére több példát is felhozott. Például az indonéziai Krakatau vulkán 1883-as kitörését, melynek következtében több tízezren hunytak el, de a környéken élő állatok már egy héttel a földrengések jelentkezése előtt elhagyták a helyszínt. Vagy a Mont Pelée vulkán 1902-ben történt erupcióját, melynek során közel 30 ezer ember hunyt el, de a szabad természet állatai itt is elmenekültek az utolsó pillanatban…
Kísérteties, hogy bő 100 évvel később, a 2004-es indiai-óceáni cunami idején szinte pontosan ugyanez történt. A vadon élő állatok nagy része sikeresen elmenekült a katasztrófa elől, ellenben több mint 150 ezer ember hunyt el tragikus körülmények között.
Bicsérdy szerint az ember kitartó munkával vissza tudná szerezni ezt a szabad természet állataihoz hasonló, sőt annál tökéletesebb finom érzékelési képességét, de ehhez mindenképp arra volna szükség, hogy térjen vissza a természet törvényeihez.
Első körben meg kellene tisztítania a testét a véredényrendszerében és a szöveteiben lerakódott káros salakanyagoktól, majd ezután olyan táplálkozást folytatnia, amely soha többé nem tenné már lehetővé, hogy a teste újból „elszennyeződjön”.
Ha tiszta a test, tökéletesen működik a szervezet, tiszta a tudat, nyugodtabb az idegrendszer, az érzékelés finomabbá válik, javul az intuíció és kifejlődhet akár a jövőbe látás képessége is. De a test „kitisztítása” még messze nem elég, karban is kell tartani azt, többek között tudatos légzőgyakorlatokkal, rendszeres testmozgással, valamint az agyat is aktivitásban tartó folyamatos tanulással és gondolkodással.
Tehát röviden összefoglalva a bicsérdyzmus korántsem egy sokadik, szenzációt hajszoló, egészséges életmódot népszerűsítő irányzat vagy csupán táplálkozási „szabálygyűjtemény”, hanem egy olyan aktív cselekvésre és felelősségvállalásra buzdító életfilozófiai eszmerendszer, amely az egyén öntökéletesítését állítja a középpontba.
Nem hatalmas pénzösszegekért cserébe kínál megoldásokat. Nem ösztökél csodavárásra és semmi esetre sem kívánja az egyén felelősségét másra hárítani. Igényel ellenben sok (ön)munkát, kitartást, szorgalmat, türelmet, hitet, tudatosságot… De amit cserébe felkínál, az egészen szenzációs távlatokat nyithat az ember fiziológiai és mentális egészségét illetően.
S hogy a fentiek alatt mit is értett pontosan Bicsérdy, arról hamarosan beszámolunk.
A Bicsérdy Béla emlékoldalát itt, a róla szóló könyvet itt találjátok.
Bicsérdy Béla száz évvel előzte meg a korát – növényi étkezés, böjt a hosszú egészség titka
fotók: Áprily Zoltán
Hasonló tartalmakat nálunk ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
