Évek óta csak annyit engedek be a hírekből az életembe, amennyit muszáj. Nem nézek híradót, nem olvasok hírportálokat, a lényegről így is tudok tájékozódni, ha valamit nagyon fontosnak érzek, akkor pedig célirányosan kattintok. A mémeket viszont nagyon kedvelem, szórakoztat a szarkazmusuk. Amikor szembejött a hír a csirkefarhát árának befagyasztásáról, bevallom, először azt hittem egy troll cikk címét olvasom. Majd elkeseredtem.
Mindenekelőtt szeretném tisztázni, hogy nem vagyok egy kesergő típus, problémák helyett megoldásokban gondolkodom, nem szokásom panaszkodni és elégedetlenkedni sem. Mindenből mindig igyekszem a legjobbat kihozni, még a legreménytelenebb helyzetben is képes vagyok pozitívan előre tekinteni és megoldást találni mindenre.
Hálás vagyok a lelki ellenállóképességemért, a rezilienciámért, amit hosszú évek munkájával fejlesztettem ki.
Mindezt úgy, hogy egyedülálló anya vagyok, a kisfiammal ketten élünk egy ötvenpár négyzetméteres albérletben az agglomerációban. Van egy 15 éves kocsim. Jelenleg három munkában teljesítek, egy kicsi marketing, újságírás és coaching területen mozgok, ráadásul utóbbi vállalkozás, amit most kezdtem még csak kiépíteni, így ez egyelőre inkább visz, mint hoz.
Ugyanakkor én már annak a tudatos életet élő generációnak a tagja vagyok, akik számára fontos a testi-lelki-mentális egészség ápolása és fenntartása, a bolygónk védelme, a fenntarthatóság. A 4,5 éves fiam már most tudja, mi az a komposztáló, és nagy tervei vannak az életre: szélerőműveket szeretne majd építeni, ha nagy lesz, hogy védje a Földet – ő mondja, nem én. Ők már egy más generáció és nekünk szülőként kötelességünk példát mutatni, hogy valós alapokkal induljanak el a változás felé, amivel jobb hellyé tehetik a világot.
És hogy mindez, hogy kapcsolódik a csirkefarháthoz?
Jelenleg a legnagyobb luxus az életemben, hogy igyekszem tisztán és egészségesen étkezni – ám a legfrissebb hírek kapcsán úgy tűnik, kis hazánkban ez már nemcsak a luxi kategóriának minősül, de a magyar nép gyermeke ne akarjon ilyen magaslatokba szárnyalni, mikor van nekünk nemzeti pacalpörköltünk, meg hát a disznókat se a két szép szemükért vágjuk le, ugyebár.
Én már csak ilyen renitens vagyok, fontos számomra az egészséges életmód, meg az élet tisztelete is. Ennek ellenére a hús nincs mellőzve teljesen az étrendünkből, de itthon a felvágott is a vegán szekcióból kerül ki. A hat plusz egyes listából, tehát három tételt már most kilőttem.
Az életünket sem a cukor édesíti meg, még a cukorpótlóktól is felpörög a gyermek, így a saját idegrendszeri nyugalmam és az ő egészsége érdekében is kiiktattam az életünkből. Vizet iszunk, azt is a csapból és természetes, cukormentes szörpöt néhanapján. Tehát még egy listából, ami az én és sorstársaim életét nem fogja könnyebbé tenni.
Búzafinomliszt most pont van itthon, mert karácsonyról megmaradt. Az év ezen szakában ugyanis nem bírok ellenállni a hagyományos ízeknek, de az év többi napján, szinte egyáltalán nem használok lisztet, nálunk a főzelék is kovászolt kenyér belsejéből készül.
Ha már kozmetikusra nem költök, legalább, amivel a testünket táplálom, az tényleg legyen egészséges. A felsoroltakból egyedül a tejnek örülök, mert azt még reggelente befigyel a müzlihez. Nálunk az alap élelmiszer a banán, az alma, az uborka, a paprika, a saláták, a hal, az olivaolaj, a tészta és szerintem sokan vannak még ezzel így.
Az elmúlt másfél évben egyszer csak azon kaptam magam, hogy a hat-hétezres bevásárlások jócskán tízezer fölé ugrottak, míg egy drogériás bevásárlást szintén nem úszok meg tízezer alatt.
A zöldségesnél, ahol jó szívvel költöttem el eddig a pénzt, a lelki szemeim szintén elhullajtanak egy-egy könnycseppet a végösszeg láttán. Pedig csak ketten vagyunk és nem költök luxustermékekre. Nem vásárolok drága sajtokat, Pick szalámit, édességet is csak nagy ritkán.
Alap dolgokra költök, de arra figyelek, hogy legalább az minőségi és hazai legyen, hogy ha már fenntarthatóságra nevelem a fiam, ne legyek olyan pap, aki bort iszik és vizet prédikál. Azonban egyre nehezebb és fájdalmasabb figyelni minderre. Magunkra, az egészségünkre a fenntarthatóságra. És ez én vagyok!
Még így is szerencsésnek mondhatom magam, mert van még annyi erőm és kapacitásom, hogy a napi gondok mellett igyekezzem fenntartani az egészségtudatosságot. Ám hányan vannak, akik örülnek, hogy egyáltalán van mit a tejbe aprítani. Hány gyerek éhezik és hány család örül, ha egyáltalán sikerül az asztalra húst varázsolni. Így kérdem én, valóban segítség a maximum vasárnapi húslevesbe kerülő, kutyavacsorájának számító csirkefarhát árának a maximalizálása? És min is segít ez? A gazdaság fellendülésén? A csirkefarhát?
Összegezve a csirkefarhátnak és az egész listának nagyon rossz az üzenete. Arrogáns, cinikus és lekezelő. Olyan ez, mint egy odadobott gumicsont a kivert kutya elé. Csontnak tűnik, hadd örüljön a szerencsétlen, de hiába rágja, csak nem lakik jól tőle. Ha pedig még a csontot sem szereti… Nesze neked, a válogatós mindenedet!
Fotók Freepik
Hasonló tartalmakat ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
