Dénes Dóra látszólag kézenfekvő váltást követőn lett újságíróból gasztroblogger és funkcionális étkezési tanácsadó, ám azt mondja, a valóságban távolabb áll egymástól a két világ, mint hinnénk. Édes pofa nevet viselő oldalán a gyerekek, sőt, valójában az egész család számára kínál ízletes, egészséges és nagyon izgalmas ételeket.
Dóra receptjei közt mentes fogások ugyanúgy vannak, mint a legkisebbeknek akár már a hozzátáplálás időszakában kínálható, a csecsemőket és kisdedeket különböző ízekkel megismertető ételek. Idényzöldségekről, válogatós gyerekekről és a saját családjában adódó kihívásokról egyaránt beszélgettünk vele.
A szülőség sokak számára egy egész életet átalakító élmény – nálad is ez hozta el a váltást a gasztrobloggerség irányába?
Fejben már a gyerekek előtt megvolt a blogom. Amikor babát szerettem volna, de nem sikerült teherbe esnem, akkor egy nagy életmódváltás hozta meg azokat felismeréseket, tapasztalatokat, amelyeket meg szerettem volna osztani másokkal is. Csak akkor még hivatásszerűen írtam, és örültem, ha végre szabadultam a laptop elől. Aztán az életet átalakító élmény – ahogy fogalmaztad – engem is többszörösen átformált. Maga a szülés is olyan, mintha kinyílna egy kapu, és segítő energia érkezne, hogy nőből anya, párból család születhessen.
Utána is tele voltam ezzel az energiával és a teremtés vágyával. Jöttek a kreatív gondolatok, és még a kórházban kitaláltam, hogy a babák, gyerekek egészséges táplálkozása, és a hozzátáplálás lesz az, amit mélységében meg szeretnék ismerni és átadni.
Mennyire kellett átállítani az agyad újságíróból bloggerre, mennyire hasonló a két világ szerinted?
Nagyon más a két gondolkodás. Az angolszász újságírásban szocializálódtam, ahol a hiteles tájékoztatás egészen mást jelent, mint bloggerként. Itt a saját véleményed, életstílusod, értékrended hitelesít. Bloggerként lehetsz szabadabb, szubjektívebb, őszintébb. Kellett néhány év, mire megtaláltam az új hangom. A férjem szerint nem könnyebbség, hogy újságíró voltam, csak az, hogy tudok írni.
Amikor te elkezdted, a gasztroblogoknak már nagyon széles volt a tárháza. Volt példakép, cél, amit el akartál érni, vagy amit épphogy nagyon el akartál kerülni?
Az Édes pofa valahol a főzés és egészséges ételek élvezetére hívogató gasztroblogok és a táplálkozással foglalkozó, tudományosabb szemléletű életmódblogok között van félúton. Nagyon jól esik az a visszajelzés, hogy ránézve az oldalamra az emberek éhesek lesznek. A receptekkel az a célom, hogy ötleteket adjak, kombinációs lehetőségeket kínáljak és kísérletezésre ösztönözzek.
Örülök, ha valaki úgy tud főzni egy receptemből, hogy nem használ mérleget, és ha nem kap mondjuk spenótot a zöldséges fasírthoz, akkor belevág helyette egy kis karalábélevelet, madársalátát vagy más zöld levelet, ami kéznél van.
Szeretem bemutatni, milyen sokoldalúak a zöldségek, gyümölcsök, gabonák.
A kölesből lehet császármorzsát, rizskoch-szerű felfújtat készíteni, vagy helyettesíteni tudja a kuszkuszt gluténmentes ételben. A babot lehet tortakrémbe keverni, erjeszteni is, sőt, túrópótló ételeket készíteni belőle. A lencse édes kásákban is szervül, a sóska banános turmixban is jól elvan.
A receptek mellett táplálkozás témájú posztjaim is vannak. Ezekkel abban szeretnék segíteni a szülőknek, hogy miként tudják megoldani változatos étrendet csillió más teendőjük mellett.
Szlogened a funkcionális gyerekétkeztetés szívvel-lélekkel: mit értesz funkcionalitás alatt?
Nagyon leegyszerűsítve annyit jelent, hogy miként lehet élvezni azokat az ételeket, amelyek támogatják az egészségünket. Az, hogy kinek mi egészséges, nagyon egyéni, de általánosságban a funkcionális élelmiszerek azok, amelyek nagy tápanyagsűrűséggel rendelkeznek.
Ilyenek például a színanyagban, antioxidánsban gazdag zöldségek, gyümölcsök: ezek élénk zöldek, pirosak, sárgák. Ide tartoznak továbbá a zöldfűszerek és fűszerként használt gyógynövények, valamint a húsfélék közül a kollagénben is gazdag, rezgős csemegék, bőrös részek, ízületek, meg a belsőségek, amelyek létfontosságú szervekként ásványi anyagokat, nyomelemeket tartalmaznak.
Érdemes kihasználni a hozzátáplálás időszakát arra, hogy a baba minél többféle ételt kóstolgasson, mert nagyjából másfél-kétéves korig az úgynevezett ízablak tárva-nyitva van. Ilyenkor nagy a nyitottság, és felfedező kedv.
Milyen kihívásokra találnak nálad válaszokat a szülők?
Az egyik jellemző probléma az, hogy sok az egymásnak ellentmondó információ a táplálkozásról.
Egyél halat, tele van esszenciális zsírsavakkal! Ne egyél tengeri halat, mert nehézfémeket tartalmazhat! Egyél céklát! Óvatosan a céklával, mert lehet benne nitrát. Hazai zöldséget, gyümölcsöt egyél! Ne, mert növényvédőszer maradványokat találtak bennük.
A gyakori kérdések közé tartoznak, hogy milyen zsiradékot, milyen édesítést használjanak, honnan szerezzenek minőségi húst, tejterméket, tojást, milyen zöldségekből, gyümölcsökből vegyenek biót, és miből nem olyan fontos. Hozzátápláláskor is ott egy csomó dilemma kezdve azzal, hogy a pürés, vagy falatkás úton induljanak-e.
A másik jellemző kérdéskör a speciális étrendi igények megvalósítása. Az olyan problémák, mint a hisztamin-intolerancia, a fruktózfelszívódási zavar, emésztési problémák mind sok lemondást, tervezést, logisztikát követelnek.
Aztán egy következő jellemző probléma az, hogy egyre több a válogatós gyerek.
Nehéz kapcsolódni a természettel. Sok gyerek nem lát kertet, nem tudja, mi hol, hogyan terem és hogy néz ki természetes állapotában. De szerencsére ezen már sokan dolgoznak, vannak óvoda- és iskolakert programok, bio termelők is szerveznek oktató, gyakorló alkalmakat.
Otthon sokaknak adottság a krónikus időhiány. A szülőnek nem fér bele, hogy főzzön és küzdjön azzal, hogy a csimota szeressen meg mindent.
Ahogy mennek a kisebb ellenállás felé, úgy szűkül a repertoár. Egyszer csak marad a halrudacska krumplipürével, meg az üres tészta, mint jolly joker étel.
Probléma az is, hogy a szülők egy része is válogatós, nem ismer, nem eszik sok mindent. Illetve sokat nassol. Van, hogy a gyerek nem azért fagyizik minden nap, mert megőrül érte, hanem mert a szülő kapacitálja, hogy ő is fagyizhasson.
Mi állhat a válogatósság hátterében?
A válogatósság minden aspektusa érdekel. Azt látom, hogy az előbbiek mellett benne van az, hogy a gyerekek ingerekkel elárasztott világban élnek, terhelt az idegrendszerük. Az is, hogy itt volt a pandémia lezárásokkal, bizonytalansággal, ami újabb lökést adott az unalomból, feszültségoldásból, önjutalmazásból evésnek. És jött a háború, ami újabb szorongásokat hozott. Irdatlanul drágul a takarmány, az élelmiszer, az előállítás, minden.
Ha ezekről nem is beszélünk a gyerekek előtt, akkor is benne vannak a levegőben. És az is benne van, hogy már nem lehetünk biztosak benne, mit ehetünk és adhatunk a kicsiknek, ha egészségeset szeretnénk.
A megszorító diéták és táplálkozási hiedelmek fénykorát éljük, a másik oldalon meg ott van a kontroll nélküliség, és elhízáshullám. Mindkét tábort frusztrálja a másik. Szélsőségek közt élünk, és az evésünkre is kivetülnek a hektikus lelki működéseink.
Hogy zajlik nálad a receptfejlesztés? Három gyermeked van, ők inspirálói vagy tesztelői ezeknek?
Nagyon is. Ha szeretnek és kérnek valamit, akkor azzal is inspirálnak. Ha meg nem szeretik, akkor azzal is. A középsőm utálja a gombát. Körbejártam, mit nem szeret benne: a színét, az állagát, csak az ízét? Milyen kombinációk zavarják? Sok körös próbálkozás után tudtam készíteni egy olyan gombakrémet áfonyavelővel, ami ízlett neki. És mindenki inspirál, aki megkeres engem, aki kérdez, és akivel a tanácsadásomon dolgozom.
Mentes lehetőségeket is találnak nálad a családok: ez manapság igazi trenddé nőtte ki magát. Hogy látod, mennyien választják ezért, és hányan azért, mert valóban szükségük van rá?
Ha valaki divatból próbálja ki a mentes étrendet, az jó önismereti lehetőség, és gyakorlata az akaraterőnek, de nem ismerek olyat, aki csak ezért ki is tartott volna. Annyi lemondással, nyűggel, ételcsomagolással, előítélettel, beszólással és magyarázkodással jár, hogy ezt az vállalja fel, akinek muszáj. Vagy aki tapasztalja, hogy ez neki vagy valamelyik családtagjának jót tesz.
Inkább olyan példákat látok magam körül, mint ahogyan mi is hozzáállunk.
Nekem muszáj glutén- és tejmentes diétát tartanom, és például sütök mentes kovászos kenyeret. A férjem búzakovászt nevel, és a gyerekek esznek mindkettőnk kenyeréből, hol ezt, hol azt. Tejterméket is esznek módjával, meg az én tejmentes ételeimet is.
Igyekszem rugalmas lenni, amennyire sikerül, de van még hova lazulnom. A vegán családoknál is látom, hogy sokat agyalnak: vajon a szülők elvei életmód szintjén mennyire követendő a gyerekeknek? Meg tudják-e oldani, hogy hús nélkül is elég fehérjéhez jussanak?
De amikor a lemondás nem választás kérdése, hanem muszáj, akkor is ott vannak a kérdések: hogyan jusson a gyerek minden fontos tápanyaghoz? Szülőként nagy felelősség egy korlátozott étrend.
Gyerekként meg teher, hogy neki mást ennie, mint a többieknek. Dühítő, amikor az a gyerek is kirekesztve érzi magát, akit a szülei diétáktól függetlenül, szimplán csak teljes értékűen próbálnak táplálni.
A kislányom is mondja néha, hogy nem merte elővenni a házi kenyeres, vagy zöldségekkel megpakolt uzsonnáját az iskolában, mert “jujj, ezt hogy tudod megenni?”
Milyen alaphibákat követhetünk el a gyerekek étkeztetésében szerinted szülőként, és hogy lehet ezeket kiküszöbölni?
A játszótéren láttam, ahogy egy anya ebédidőben elővett egy gyorséttermi hamburgert és sült krumplit, és a három éves kor körüli kislányának kínálni kezdte futtában.
A kislány megszagolta és elszaladt. Az anya kajtatott utána, hogy egyen. Mondta a kislány, hogy nem kéri, mert büdös.
Annyira jó, hogy a kicsiknek még megvan az az evolúciós, ösztönös jelzőrendszerük arra, ha egy étel nem üti meg a szintet, de aztán van, akiből kikapcsolják a sok finomított, ízfokozott, tartósított étellel. Ez az anya is addig erősködött, míg végül a felét sikerült rátukmálnia.
A hibák közé tartozik, ha nem tudatosítjuk a saját viszonyulásainkat az ételekhez, ha büntetünk, jutalmazunk, zsarolunk étellel, ha nem tartjuk tiszteletben a kicsik ösztönös választását, és szabályzó rendszerét, ha nem teremtjük meg az étkezési kultúrát, kiszámítható napi ritmust.
Ezekbe a legtudatosabbak is belecsúsznak időnként. Én is, mert néha nehéz a gyerekekkel, meg kevés az idő, és türelem, de lehet gyakorolni és változtatni rajtuk nem nagy erőfeszítésekkel. Ha egyszer-egyszer nem csúszunk bele a tipikus hibákba, már az is változásokat hoz a rendszerben.
A gyerekeid okoznak még nehezen megoldható kihívásokat?
Rendszeresen. Nagyon jó étvággyal esznek, de folyton koslatni kell a nyomukban a pohárral, hogy légyszi igyatok már! Turmixokkal, levesekkel trükközünk.
A másik kihívás az, hogy nem tiltjuk az édességeket, de mértékkel esszük, és itthon inkább sajátot. Viszont mindenhonnan ömlik a cukor…
A lánykám általános iskolás, és időnként kizuhan a táskájából valami robbanós cukorka vagy más hasonló termék üres papírja, ami saját szerzeménye… Ő egyszerre a legjobb kosztosom, minden kísérleti fogás kedvelője, és egyszerre rajong mindenért, ami instant fogszuvasodás. Még a patikába sem tudunk úgy bemenni, hogy valami gyógycukorkáért, gumivitaminért ne ácsingózna.
Kihívás tud lenni az is, ha nyitott, érdeklődő, és bátor kóstolásokhoz szokott gyereket nevelünk.
Ennek a túloldalon megvan az a sajátossága is, hogy bárhova megyünk, mindent meg akarnak kóstolni, akár olyat, aminek örülök, akár olyat, aminek nem.
Manapság a mértéktartást az ember nem az angolkisasszonyoktól tanulja, hanem párszor túleszi magát, és megtapasztalja, hol vannak a határai, de nehéz nem okoskodni ilyenkor.
Folyton megkérdőjelezem magam. Vagy ha épp nem én, akkor a férjem.
Biztos, hogy kell a bableveshez is salátát csinálnom? Tényleg kell még egy újabb zöldségkrém vacsorához? Ezek mind kisebb-nagyobb időcsapdák. A törekvés fontos, de az engedés is kell hozzá, hogy az egyensúlyra legyen esély.
Hogy látod, maradsz ennél a világnál, a gyerekek és családok étkezésénél – vagy lehet, hogy ahogyan cseperednek majd, te is inkább a felnőttek felé nyitsz?
Egyelőre a gyerekek érdekelnek a leginkább, illetve a tinédzserek, de róluk még kevés a tapasztalatom. Nagyon sok a feladat a gyerekek és evés kapcsolatában.
Itt a nyár, a szezonális zöldségek, gyümölcsök: miket ajánlanál most leginkább az olvasónak?
A szervezetünk ráhangolódik a szezonális étkezésre.
Nyáron jobban fogadja a több nyers zöldséget, gyümölcsöt, a hűtő hatású és sok strukturált folyadékot tartalmazó ételeket. Az olyan ételek, mint a lángos, a bő olajban sült, rántott strandételek valójában nem ehhez a szezonhoz valók.
A tökfélék, a cukkini, uborka, paradicsom, paprika jó kísérők. A zöldfűszerek ablakban és erkélyen is nevelhetők, és tele vannak mindenféle jó hatóanyaggal, ásványi anyaggal. Gyümölcsből is végre bőség van: cseresznye, meggy, dinnyék, barackok, bogyók. Mehetnek a gyümölcslevesek, smoothie-k. Nem most van viszont az ideje az avokádónak és a Dél-Afrikából szállított szőlőnek.
Amíg nem éltünk ennyire városi jellegű életet, a nyár melós volt. Június végén, Péter Pál napja táján startol az aratás, de a kertekben is folyamatos a munka.
Készült a kovászos uborka, a télire is eltehető lecsó, padlizsánkrém, befőtt, lekvár, aszalványok. Ezeket fontos lenne, hogy csináljuk, pláne gyerekekekkel együtt. De ha csak fagyasztunk télire, amíg szezonális bőség van, az is jó.
A cukor nélküli gyümölcsszószok például jobban fagyaszthatók, mint amennyire befőttes üvegben elállnak.
Tavaly próbáltuk ki először az aszalt ribizlit, nagyon zamatos, és télen olyan jól esik, hogy van házi aszalt paradicsomunk, sárgabarackunk, zakuszkánk. Most jó egy kicsit több energiát beletenni a házi készítményekbe, és ezt a fajta öngondoskodást tanítani is a gyerekeknek. Ez már kötelességünk is, ha szeretnénk óvni a bolygót, kevesebb szemetet termelni, ésszerűen fogyasztani. Olyan jó mese a Tizenkét hónap, ez is kicsit közelebb hoz az évszakok adta teendők öröméhez.
Fotók: Dénes Dóra
Hasonló tartalmakat nálunk ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
