Hazánkban átlagosan 4 év telik el addig, míg a tünetek megjelenése után megszületik az endometriózis diagnózisa. Addig azonban rengeteget szenvednek azok a nők, akiket ez az alattomos betegség sújt. Dr. Tóth Alexandra szülész-nőgyógyász, a LilyMed termékenységi magánrendelő meddőségi szakembere elárulta, miért tart ilyen sokáig a kórisme felállítása, és azt is, milyen kockázatokkal jár az élet endometriózissal…
Nem sokat tudtam az endometriózisról, amíg én magam is érintett nem lettem. Pontosabban semmit sem tudtam. Aztán amikor a petefészekciszták miatt műtéti beavatkozás vált szükségessé, a nőgyógyászom egy speciális vérvételt javasolt. Az eredmény pozitív lett. Azt azonban, hogy valójában milyen súlyos stádiumban volt a betegségem, csak a beavatkozás után tudtam meg.
Csodálkoztam is: hogyan lehetséges mindez, amikor rendszeresen jártam nőgyógyászhoz? Miért csak most derült ki? A válasz persze egyszerű: mivel erőteljes tüneteim nem voltak, korábban nem merült fel a gyanú, hogy endometriózisom lehet. A rutinvizsgálatok pedig nem mutattak eltérést. Dr. Tóth Alexandra szülész-nőgyógyásszal, a LilyMed termékenységi magánrendelő meddőségi szakemberével beszélgettem erről az alattomos és rejtőzködő betegségről.
Még mindig sok a kérdőjel
Mennyire tárta fel az orvostudomány az endometriózis természetét és okait?
Az endometriózis kialakulásának folyamatával kapcsolatban vannak még kérdések. Azt nagyjából már látjuk, hogy van egy úgynevezett retrográd menstruáció, amikor a menstruációs vér és a méhnyálkahártya sejtjei a petevezetéken keresztül visszafelé áramolva bejutnak a hasüregbe, majd megtapadhatnak különböző szerveken. Ennek a jelenségnek a részfolyamatai viszont nem teljesen ismertek. Azt, hogy ezek a sejtek milyen arányban, miért tapadnak meg, és milyen hajlamosító tényezők állnak a háttérben, még nem tudjuk biztosan, de azt igen, hogy a menstruációs ciklus hormonális változásaira reagálnak és szaporodnak.
Régebben is létezett ez a betegség, vagy összefüggésben van a mai megváltozott életmóddal?
A betegség régebben is létezett, bár kevésbé volt ismert.
Megfigyelhető változás a civilizációval kapcsolatban, ugyanis régebben a nők életük során többször voltak a várandósság vagy a szoptatás állapotában, amikor nincs természetes ciklus. Ezt a betegséget tipikusan a menstruációval járó hormonváltozások viszik előre, ennek hatására romlik az állapot. Így mivel kevesebb ciklus zajlott le, ezzel együtt kisebb arányban volt jelen az endometriózis is.
Árulkodó jelek
Milyen diagnosztikus módszereket használ jelenleg az orvostudomány az endometriózis feltárásához?
Ambuláns módon nem lehet biztosan megállapítani az endometriózist. Szövettani diagnózis tudja egyértelműen igazolni. Ilyenkor történik egy hasi műtét (ami általában már laparoszkópos beavatkozás), melyet követően azonosítani lehet az endometriózis bármelyik válfaját, a plakkot (lapos felrakódás a hashártyán vagy a bélfalon), csomót vagy petefészekcisztát egy mintavétel segítségével. Más módszerekkel végzett vizsgálatok a tünetekkel (leggyakrabban erős, fájdalmas menstruációs vérzés, fájdalmas együttlét, menstruációkor rosszullét, eszméletvesztés) együtt megerősíthetik a gyanút, biztos diagnózis azonban csak szövettanból derül ki.
Vannak orvosok, akik az endometriózisra specializálódtak. Ők különböző ultrahangos jelekből egyéb endometriotikus elváltozásokat is felismernek – például a kicsi plakkokat, csomókat főleg a bélfalon, húgyhólyag falán, hüvelyfalon. Ezenkívül használnak még kismedencei MRI-vizsgálatot, amit nem a nőgyógyász végez el. Ezt olyan radiológus tudja kiértékelni, aki jártas az endometriózis felismerésében, és tisztában van a tipikus elváltozásokkal, megjelenési formákkal.
Az említetteken túl endometriózis jelenlétére utalnak a vérben kimutatható petefészektumor-markerek is. Megfigyelték, hogy ha a CA125 vagy a HE4 érték enyhén emelkedett, az endometriózist sejtet. Amennyiben felmerül, hogy a belet is érinti az endometriózis, akkor béltükrözés is alkalmazható. Ezek a vizsgálatok a műtétek előkészítését szolgálják, hogy lássuk, milyen súlyosságú endometriózisra számíthatunk a beavatkozás során.
Súlyos szövődmények is kialakulhatnak
Mennyire veszélyes, ha nem veszik észre időben a betegséget? Milyen szövődményei lehetnek?
Annak függvényében alakulnak ki a súlyosabb szövődmények, hogy melyik kismedencei szervet érinti az endometriózis. Például súlyos szövődmény lehet egy húgyvezeték érintettségű endometriózis, ami akár elzáródást is okozhat. Bélfalérintettség esetén székelési problémával, akár bélszakasz-eltávolítás is szükségessé válhat. Hosszú távon pedig daganatos betegség is kialakulhat, de ez igen ritka.
Meg lehet-e előzni a bajt?
Életmóddal befolyásolható a betegség?
Vannak erre irányuló próbálkozások, de szakmailag nem megalapozottak. Kiegészítésként meg lehet próbálni étrendi, életmódbeli változtatást, de önmagában nem elégséges, mivel amíg spontán ciklusa van a betegnek, addig a ciklikus hormontermelés megmarad, és az endometriózis kialakulása ezzel függ össze.
Örökölhető-e az endometriózis vagy az erre való hajlam?
Ezt még vizsgálják, de mivel egyelőre a betegség pontos okát sem tudjuk, így ezzel kapcsolatban sincsenek egyértelmű válaszok.
Nehéz végleg megszabadulni tőle
Milyen gyógymód alkalmazható endometriózis esetén?
Tényleges eltávolítás műtéttel lehetséges, de ez nagyon nehéz, mivel a betegség sejtszinten indul. Látható nyomok hiányában pedig nem lehet teljességgel megbizonyosodni arról, hogy minden oda nem illő sejttől megszabadultunk.
Az endometriózis különböző életszituációban érheti a nőt, attól függően választunk terápiát, hogy a páciens hol tart az életében, és mik a vezető tünetei. Ha még nem szeretne kisbabát, de az életminőségét rontja a betegség, akkor műtétre kerül sor. Amennyiben a tünetei annyira nem zavaróak, és kisbabát szeretne, akkor vagy műtét szükséges, vagy egyéb meddőségi kezelés javasolt. Nem minden esetben jutunk el tehát a műtétig.
Műtét után a kezelések arra irányulnak, hogy megpróbáljuk megelőzni vagy lassítani a kiújulást, egyéb esetekben a tünetek enyhítése a cél, illetve, hogy megakadályozzuk, hogy a betegség súlyosabbá váljon. A terápiák elsősorban arra irányulnak, hogy ne legyen a betegnek spontán menstruációja, ezt hormonkészítményekkel, fogamzásgátlóval, hormontermelő spirál felhelyezésével és fogamzásgátló kombinálásával érhetjük el. Az erősebb hormonkészítmények leállítják a menstruációt, lényegében egy mesterséges klimaxot idéznek elő komolyabb mellékhatásokkal, ugyanis változókori tüneteket okoz, ami a beteget megviselheti.
Sajnos több év is eltelhet az első panaszok után, mire a páciens felismeri, hogy probléma van, mert nehéz eldönteni, hogy mikortól kóros a menstruációs panaszok mértéke, és olyan is előfordul, hogy egyáltalán nem jelentkezik fájdalom.
Fotó: Freepik
Hasonló tartalmakat ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
