Inzulinrezisztencia, pajzsmirigyproblémák, endometriózis, lombikprogramok… Tóthné Kalmár Hajnalka mindegyiket jól ismeri. Akárcsak azt a traumát, amit át kellett élnie ahhoz, hogy ma – annyi szenvedés után – végre elkezdhessen megbarátkozni az anyává válás gondolatával.
Hajnalka 27 éves volt, amikor úgy érezte: készen áll arra, hogy családot alapítsanak a férjével. A közel 10 évig szedett hormonális fogamzásgátló elhagyása után azonban hamar kiderült: ez nehezebb lesz, mint gondolták.
…amikor fel sem tudsz kelni
– Ahogy a fogamzásgátló elkezdett kiürülni a szervezetemből, úgy váltak egyre fájdalmasabbá a havi ciklusaim. Semmi nem segített. A görcsoldó épp annyit ért, mint egy cukorka… Éreztem, hogy valami nincs rendjén, és nem akartam megállás nélkül fájdalomcsillapítókon élni – kezdi.
– Ekkor úgy voltam 84 kiló, hogy heti háromszor jártam edzeni és rengeteg salátát fogyasztottam, mégsem tudtam egy dekát sem leadni, így nem csoda, hogy a nőiességem megélése is komoly kihívást jelentett. Ha pedig alapból van egy minimális önértékelési problémája az embernek, akkor még nehezebb reggelente azt mantrázni a tükörképednek, hogy „jó vagy, úgy, ahogy vagy”, és önbizalommal telve kilépni az ajtón… Már, amikor ki tudsz lépni. Ugyanis a tünetek erősödésével több alkalommal is fel kellett hívnom a főnökömet, hogy nem tudok bemenni dolgozni, mert felkelni sem tudok. Az orvosom teljes labort javasolt, ami után már egyből két betegséget is megállapítottak: az inzulinrezisztenciát és a pajzsmirigyműködési zavart.
…amikor úgy érzed, nincs tovább
Egy év telt el, miközben Hajni orvosról orvosra járt, de az állandó fájdalom nem akart szűnni és a baba sem érkezett meg. Egy meddőségi klinikán aztán laparoszkópos műtétet javasoltak neki, mely 40 perc helyett végül 3 óráig tartott. Az apróra tervezett hegből pedig közel 20 centis vágás lett.
– Kiderült, hogy a már diagnosztizált két betegség mellé egy újabbat is felírhatok a listára: az endometriózist, ami komoly összenövéseket eredményezett a testemben. Ez okozta a menstruációkor fellépő elviselhetetlen fájdalmakat. Furcsán hangzik, de szinte megkönnyebbültem, amikor kiderült, hogy mi a bajom. Sokkal frusztrálóbb volt orvostól orvosig rohangálni, és remélni, hogy majd a következő kitalálja, hogy mi lehet a baj. Ezután újabb műtét következett, ahol sajnos már az egyik petefészkemet is ki kellett venni. A beavatkozást követően pedig 3 hónapig erős gyógyszeres kezelést kaptam.
A sors kegyetlensége volt, hogy a csoda, amire Hajni és férje olyan régen vártak, pont a legrosszabbkor érkezett meg.
– A műtét utáni kontrollvizsgáltra mentem. Szokásos, rutin eljárásra, és nem számítottam rá, hogy az orvosom közli velem, hogy 13 hetes terhes vagyok. Elmondhatatlanul boldog voltam, de az öröm csak pár óráig tartott. Egy emelettel feljebb, a genetikai vizsgálatkor derült ki, hogy a babának – vélhetően az injekciós kezeléstől – fejlődési rendellenességei vannak. Nem tarthattam meg. Mit éreztem ekkor? Leírhatatlan fizikai és lelki fájdalmat. Egy nap alatt megélni ilyen mélységet és magasságot, az elmondhatatlan. Évekbe telt, mire fel tudtam dolgozni ezt a traumát és sikerült túljutni rajta.
…amikor minden szenvedés megérte
Próbálkozásokkal teli esztendők következtek, és Hajniék belevágtak a lombikprogramba, miközben mind nyakig merültünk a koronavírus-járvány második hullámában.
– Összesen 3 endometriózissal kapcsolatos műtéten estem át, közben többször elvesztettem a hitem és szinte minden reményemet is, hogy valaha kisbabám lesz. Komoly fájdalmakat éltem át testileg és lelkileg is. A legrosszabb mégis a magány érzése volt, amikor a saját környezetem sem értette/érthette meg, mint megyek éppen keresztül. Rengeteget segítettek ebben az időszakban az olyan közösségek, mint az Endometriózis Magyarország, ahol a sorstársaimmal egymást támogatjuk.
A pandémia miatt ugyanis jelenleg rengeteg műtétet halasztanak – köztük azokat az endometriózisban szenvedő nőkét, akiket nem fenyeget életveszély.
– Nekem szerencsém volt, hogy még a járvány betörése előtt megműtöttek. Bele sem merek gondolni, hogy mit élhetnek át azok a nők, akiknek most tolni kell az endometriózis műtétjüket az egészségügy részleges leállása miatt…
Akárhogy is történt, és akármin mentem végig az elmúlt 6 évben, most mégis nagyon boldog vagyok, mert – annyi év küzdelem után – az elmúlt hetekben egy új érzéssel ismerkedem… azzal, hogy végre én is kimondhatom: hamarosan anya leszek!
Nyitókép: Freepik
Hasonló tartalmakat ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
