Tényleg elég a szerelem egy házasságban?

János és Rózsa szerint régen minden jobb volt. Volt pezsgés, vágy, titkos pillantások a vacsorához vett vörösbor fölött. Ma meg? Ma inkább szennyeskupacok vannak, meg viták arról, hogy miért nincs elmosogatva, és csendes neheztelés, amikor a másik túl sokáig nézegeti a telefont. János már nem érti, hova lett az a nő, akiért anno eldobott volna mindent – ​​Rózsa pedig azt nem érti, mikor változott meg ez az egész, és lett belőle számadás meg számonkérés. Pedig szeretik egymást. Legalábbis ezt mondják. De vajon elég a szerelem, ha közben megrepednek az alapok?

Törteli Eszter párkapcsolati coach, önismereti tréner írása.

Eljött hozzám egy pár, nevezzük őket Rózsának és Jánosnak. János problémája Rózsa életvitele, vagyis az, hogy Rózsa szeret időt tölteni a barátaival, emiatt János gyakran érzi azt, hogy Rózsa nem tesz eleget a háztartással kapcsolatos kötelességeinek, a munka és három gyermek mellett gyakran van otthon rendetlenség. János szeretné, ha Rózsa ezen változtatna, nem találkozna bizonyos barátokkal, akik szerinte rossz hatással vannak rá, és azt is, ha alaposabb lenne a házimunkában.

Rózsa problémája Jánossal ellenben az, hogy szerinte túl szigorúan neveli a gyermekeket, a tizenöt éves lányuknak nem engedi meg, hogy sminkeljen, illetve beleszól mindenbe, amit ő csinál. Meg akarja mondani, hogy kivel barátkozhat, vagy hová mehet. Őt nem zavarja, ha nincs minden nap feltakarítva, és az sem, ha éppen felhalmozódik a szennyes, de igyekszik csinálni, ahogy az ereje, ideje engedi. Rózsa szeret kirándulni, utazni, de János mindig a műhelyben bütyköl.

Azt mindketten végig hangoztatták, hogy szeretik egymást és a családjukat is, ezért rendbe akarják hozni a dolgokat.

Sok pár él meg hasonló problémákat. A kapcsolat első két évében minden rendben van, aztán sorra tornyosulnak a megoldatlan helyzetek, újabb és újabb konfliktusforrások alakulnak ki.

A szerelem hormon ugyanis tizennyolc-huszonnégy hónap után eltűnik, és a helyén bizony nem marad más, csak a kemény valóság.

Mert mi is kell ahhoz valójában, hogy egy kapcsolat, házasság hosszú távon jól tudjon működni, mi ez a négy alappillér?

Az első és legfontosabb, hogy hasonló világnézetet képviseljenek. Hasonló értékrenddel rendelkezzenek, hasonló dolgok legyenek fontosak vagy kevésbé fontosak, akár szociális téren, vallási téren, világnézetben, elvárásokban, tisztességben. Hasonló legyen az életfelfogás, az érdeklődési kör, és az életvitel. Ha ezen a téren súlyos eltérések vannak, akkor az alap értékrend máris megrendült. Ha az egyik fél nyitott, társasági ember, a másik fél pedig inkább otthon ül a számítógép előtt, akkor ez rengeteg konfliktus forrása lesz.

A második fontos dolog az azonos vagy hasonló szeretetnyelv. Egyáltalán nem mindegy, hogy kinek mi a fontos, hogy valaki a testi érintést, a minőségi időt, az ajándékozást, a szívességeket vagy az elismerő szavakat tartja-e a legfontosabbnak.

Ha valakinek nem fontos a közösen eltöltött idő, míg a másiknak az a legfontosabb, akkor hosszú távon egyiknek vagy másiknak engednie kell a saját igényeiből.

Ha valaki folyton bújna, de a másik idegenkedik az ölelésektől, akkor abból sem lesz hosszú távon jó kapcsolat. Ami nem azt jelenti, hogy ne lehetne igazodni egymáshoz, de a szeretetnyelvünk adott, ami alapjaiban nem változik, maximum szabályozni tudjuk, de időről időre újra szükségleteink merülnek majd fel ezzel kapcsolatban.

A harmadik az intimitás, szexualitás. Ida számít, hogy milyen az egészhez fűződő viszonyunk, mennyire vagyunk képesek a saját és a párunk szükségleteit kielégíteni. Fenn tudjuk-e tartani a tüzet, mert ha nem szakítunk időt egymásra, kerüljük a férfi-nő kapcsolódást a gyerekek születése után, akkor ez a pillér szép lassan kialszik. Sajnos ilyen esetekben néhányan nem a közös megoldást keresik, hanem ilyenkor szoktak utat találni egy harmadik félhez, aki ezt az egy alappillért kielégíti.

A negyedik alappillér a gazdasági kapcsolódás. Mennyire van egységben a gazdasági értékrend, mennyire fontos a pénz, és hogy ki mit vállal a közös terhekből, ki hogyan érzi magát egyenrangúnak a kapcsolatban, és ami a legfontosabb: egyik fél sincs kiszolgáltatva a másiknak.

Tudom, ez extrémül hangzik, főleg a mai gazdasági helyzetben, de nagyon fontos az öngondoskodás a mai világunkban, hiszen sokan pont emiatt rekednek egy akár bántalmazó kapcsolatban, mert gazdaságilag a másik félhez vannak láncolva.

Ezt megelőzni a legkönnyebb, úgy, hogy nem vágunk bele közös házvásárlásba, hitelek felvételébe anélkül, hogy legyen önálló keresetünk, tartalékunk, legalább annyi, hogy baj esetén egy albérletet ki tudjunk fizetni. A pénzügyi tudatosság nem egyelő azzal, hogy az ember a házasságkötésnél a válásra készül, ez egy biztonsági elem, ami abban az esetben segíti a szabad döntés jogát, ha valaki ki akar lépni a kapcsolatból. Teljesen mást jelent közösen élni, mint kiszolgáltatva élni.

A szerelem önmagában felemelő érzés, de csak rövid távon képes összetartani két embert.

A szerelem elmúlásával, ha az alapértékek nincsenek rendben, hosszú távon csak tudatos munkával lehet közös nevezőre hozni, vagy felismerni azt, hogy hiába próbáljuk a kapcsolatot megmenteni, ha olyan eltérések vannak, amelyek alapjaiban döntik meg a közös jövőbeni életünket.