A skót-amerikai író, Douglas Stuart lebilincselően, őszintén ír gyerekkoráról, küzdelméről az anyja függőségével és saját problémáival – a kirekesztettséggel, az egzisztenciális bizonytalansággal -, és férfiakról, akik nem hogy segítettek volna, inkább rontottak a helyzetükön. Vonnák Diánával, a Shuggie Bain című regény magyar kiadásának szerkesztőjével a fiú történetéről és a könyv sikeréről beszélgettünk.
Milyen ennek a regénynek a fogadtatása a világban, és mire lehet számítani itthon – tekintve, hogy tabutémát feszeget, mert a női alkoholizmusról nemigen szoktunk beszélni. Itt egy kifejezetten intelligens, vonzó, háromgyerekes anya történetét olvashatjuk…
Az angolszász világban elsöprő a Shuggie Bain sikere mind az olvasók között, mind a szakmai berkekben. Rengeteg díjat kapott, az első és talán legfontosabb a Booker-díj volt, de megkapta a British Book Awards két díját is, a Waterstones Scottish Book of the Year díjat, és rövidlistás volt legalább tíz másik díjért. Azért is érdekes ez, mert rengeteg kiadó visszautasította a kéziratot, körülbelül 40 helyen próbálkozott Douglas Stuart ügynöke, mire otthont talált a könyv. Szerintem ez a kettősség is jelzi, hogy egyszerre elképesztően fontos, mégis sokak számára ijesztő a Shuggie Bain.
Valószínűleg attól féltek a kiadók, hogy egy alkoholista nő ennyire pőrén ábrázolt tragédiája kevesek számára befogadható. Hogy nem lett igazuk, és milliók olvassák a könyvet, jelzi, hogy jó kezekben, empátiával és érzékenységgel megközelítve nagyon is felszabadító lehet borzalmas dolgokról olvasni.
Remélem, hogy a magyar olvasók számára is hasonlóan intenzív, felkavaró, de ugyanakkor felszabadító élmény lesz. Az elmúlt évtizedben jelentek meg könyvek anyák, nők alkoholizmusáról, elég Karafiáth Orsolya vagy Elekes Dóra munkájára gondolni, de talán kevesebbszer látjuk, mit jelent ez egy anya-fiú kapcsolatban, és az sem magától értetődő, hogy nagyobb társadalmi folyamatokba ágyazva jelennek meg ezek az egyéni tragédiák.
Mi minden sodorhatta ezt a fiatal nőt a függőségbe?
Agnes Bain egy konzervatív, szűk világban nő fel, ahol a nők egzisztenciálisan ki vannak szolgáltatva a férjeiknek. Valószínűleg nincs egyértelmű válasz arra, hogy mi sodor valakit függőségbe, ez mindig egy nagyon komplex helyzet, de Agnes Bain esetében biztosan közrejátszik az, hogy egy szétesőben lévő, válságba sodort világban él. A 80-as és 90-es évek iparvárosai Nagy-Britanniában hasonló válságba kerültek, mint Magyarországon a nehézipar központjai a rendszerváltás után: egész generációk megélhetése ment tönkre, és nem igazán volt értelmezhető alternatíva a helyi munkástársadalom számára. Ez egy kettős kiszolgáltatottság: nőként egyébként sem igazán te alakítod a sorsodat, nincs értelmezhető gazdasági önállóságod, de egy ilyen válságban az egész korábbi modell lehetetlenül el. Agnes Baint valószínűleg az sodorhatta az ital felé, hogy hiába álmodott szebb, teljesebb életről, ott és akkor zárva volt az összes kijárat, amin át elmenekülhetett volna a glasgow-i nyomorból.
Milyen terheket rak az anya alkoholizmusa a gyerekeire? Szívszorító a legkisebbik fiú küzdelme az anyjáért. Ő az, aki a végsőkig kitart, pedig saját kamaszkori, identitásával kapcsolatos problémái miatt is elég nehéz a helyzete…
Nagyon korán kell egy felnőtt számára sem könnyen elbírható terheket viselnie Shuggie-nak: szemmel kell tartania a heti költségvetést, le kell vennie az ájult anyja lábáról a cipőt, meg kell akadályoznia, hogy részegen telefonáljon, és közben tartania kell a frontot az iskolában, tudva, hogy ha elront bármit, jön érte a gyerekvédelem.
Még egy jobban szituált családban is korán felnőnek az alkoholista szülők gyerekei, de egy ilyen nehéz körülmények között élő, egyedülálló anya gyerekeinél fokozott a nyomás.
A színlelés, és az, hogy hamar megtanulnak hazudni a külvilág felé, szintén nehéz, és elmagányosító, ugyanakkor gyakorlatilag elkerülhetetlen eleme ennek az egyenletnek.
A regény megrendítő és fájdalmas, mégis összességében pozitív élményt ad. Hosszú időt töltöttél el ezzel a történettel, amikor dolgoztál vele, rád milyen hatással volt ez a szöveg?
Nehéz volt ezzel a könyvvel kelni és feküdni hetekig. Sőt, a szerkesztéstől a nyomdáig inkább hónapokról beszélhetünk. Annak ellenére eléggé ösztönös olvasó vagyok, hogy közben szakmai szemmel is nézem, mitől működik egy szöveg, így eleve nem is próbáltam kivonni magam a hatása alól. Lenyűgözött a szöveg megtévesztő egyszerűsége és élőnyelvisége. Ugyanennyire megfogott, hogy nem egyéni sorsokról beszél Douglas Stuart, hanem egy személyes tragédia ábrázolásával egész társadalmi portrét fest. És hiába fájdalmas és felkavaró, mégsem nyomasztó a könyv emléke utólag: erősebb emlék a minden lapot átható szeretet, és az erőfeszítés, hogy egy magából kifordult embert méltósággal ábrázoljon.
Fotók: Máté Péter, Park Kiadó
Hasonló tartalmakat ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
