„Úgy döntöttünk, hogy elválunk” – nehéz kimondani. Nehéz felfogni is. Az Egy modern család című regényben 40 év házasság után jelentik be ezt a szülők egy születésnapi vacsorán, szinte sokkolva ezzel három felnőtt gyereküket. Helga Flatland olyan könyvet írt, amelyben ők hárman szólalnak meg, és mesélnek gyerekkorukról, mindarról, amit a szüleikről gondoltak korábban, és arról is, mihez kezdenek ezzel az új helyzettel, hogyan kell átértékelniük mindazt, ami felnőtt életük alapját is képezte. Nem könnyű megemészteniük szüleik döntését, nem is értik, hogy lehet, hogy anya és apa egymás nélkül akar tovább élni. Molnár T. Eszter felelős szerkesztővel készült a podcast.
„Eltávolodtatok egymástól? Jövő? De komolyan, hetvenévesek vagytok!” – fakad ki a középső lány, a harmincnyolc éves Ellen. Nemcsak becsapva érzik magukat, de el sem tudják képzelni, hogy a szüleiknek terveik lehetnek a jövőre nézve külön-külön.
Molnár T. Eszter ezzel kapcsolatban egy fontos momentumra hívja fel a figyelmet: „Nem szabad elfelejteni, hogy ez egy norvég regény. Norvégiában nemcsak hosszabb pár évvel az átlagéletkor, hanem a körélmények is jobbak. Itt az elvált szülőknek az a problémájuk, hogy majd kisebb lakásba kell költözni mindkettőjüknek, és nem az, hogy az egyik az utcára kerül. Nekik nincsenek egzisztenciális problémáik és igazán komoly egészségügyi problémáik sem.
Hetvenévesen még nagyon jó karban és nagyon jó szellemi szinten vannak, nem épültek le és a következő tíz évben valószínűleg nem is fognak. Persze, a világban általában van egy életkori kitolódás, természetes az igény arra, hogy újrakezdhessük az életünket akár hetvenévesen is.
Nem példa nélküli nálunk sem, hogy ilyen korban válik, vagy új kapcsolatba kezd valaki, de még mindig megdöbbenést szül, még mindig tabu. Pont ezért kell erről beszélni. Ugyanakkor az is érdekes szempont, amin az egyik lány kezdett el gondolkodni – és szorongani –, hogy mi lesz tíz év múlva, ha majd a szülei nem tudják egyedül fenntartani az életkörülményieket? Mennyivel egyszerűbb lenne, ha együtt élne a két szülő, mert úgy mégis könnyebb róluk gondoskodni.”
Az olvasót megrendíti, hogy a családban a legidősebb lány – aki már a negyvenes éveiben jár, férje és két gyereke van -, a szülei bejelentése után lényegében elveszti a talajt a lába alól. Ugyanis mindig a szülei jó házassága, a szeretetteljes család eszményképe lebegett előtte, a sajátjában is ezt igyekezett megteremteni. Képtelen feldolgozni a válást.
Ennek okait Eszter így látja: „A legfontosabb az, hogy ez egy igen összetartó család, nagyon erősek a családi hagyományok, a családi koreográfia, ahogyan a karácsonyt, a születésnapokat ünneplik. Ha nem beszélnek folyamatosan szeretetről, és az érzelmekről, akkor épp ezek a külsőségek tartják össze és működtetik a családot. A legidősebb lány számára – aki a legerősebb egzisztenciális krízist éli meg – az egész gyerekkor gyakorlatilag hazugsággá válik. Nem tudja elviselni a gondolatot, hogy ami szüleivel most történik, annak előjelei lehettek már a múltban. Ő akkor ezeket nem látta, és neki ezeket nem mondták el. Így folyamatosan megkérdőjelezi a saját gyerekkori emlékeit, és azt, hogy a szülei egyáltalán szerették-e valaha egymást? Ha így nézi az ember, akkor az ő krízise teljesen érthető. A szülők együttélése mindenkinek nagyon fontos viszonyítási pont, a legidősebb gyerek konformizmusa pedig szinte már pszichológiai közhely. Ő nagyon meg akar felelni, és mindig is nagyon meg akart felelni, főleg az édesanyjának, ezért alakult úgy az élete, hogy tényleg szinte másolta azokat a mintákat, amiket otthonról hozott. Természetes, hogy őt érinti legmélyebben hármuk közül, hogy a szülei szétmentek. Nem igazán felnőtt személyiség szerintem, ami így nincs kimondva a könyvben, de én úgy értelmezem, hogy kicsit megrekedt a gyerekkorban, és nem sikerült még teljesen leszakadnia a szüleiről.”
Hogy mit érez a középső testvér, aki saját problémáival is nehezen küzd meg, hiszen gyereket szeretne, de attól tart, már kifutott az időből; és mit gondol a legkisebb, a 30 éves fiatalember, aki a szabad szerelem és az elköteleződésmentes kapcsolatok híve, arról is van szó a podcastban.
A teljes beszélgetés meghallgatható itt:
Fotó: Bazánth Ivola
Hasonló tartalmakat ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
