Fiatalok, akik az infláció, az elszálló rezsiárak és a gazdasági válság miatt nem tudnak “felnőni”. Egyre többen maradnak otthon, vagy térnek haza pénzügyi okokból, ám nem csak a leválással van gondjuk, a munka világában is nehezebben találják a helyüket, ráadásul az influenszerek világának folyamatos nyomása még jobban mélyíti ezt a krízist. De mi a megoldás a generációt érintő problémára?
Rezsi-generáció. Ez a kifejezés még Bereczki Enikő generációkutató számára is új, barátkozik vele. Egyetemista mentoráltja használta, mondván, új szelek fújnak, jelenleg az energiaválság és infláció a legmeghatározóbb számukra.
– Az infláció, az elszálló rezsiárak, a gazdasági válság mindenkinek fáj, a fájdalmat mérsékelni, a túlélési technikákat megtalálni azonban mindenkinek magának kell, de sok esetben ehhez generációk összefogása szükséges – mondja Enikő.
A felnőtté válás természetes folyamata lenne a határok tesztelése és akár a kudarcok megtapasztalása is. Mivel a mostani fiatal generáció a gazdasági válság miatt tulajdonképpen lemarad ezekről az élményekről, pozitív önértékelésük is sérül. Gyakorlatilag ők azok, akik regresszióba esnek, mert úgy élik meg, hogy nem tudnak előrelépni ebben a helyzetben.
– Egyre több „óriáscsecsemő” marad a szülei nyakán kényelmi szempontok miatt, de úgy tűnik, most már más oka is van a fiataloknál, hogy valaki a nagykorúságot elérve a szüleinél marad. Gyakori, hogy kilépnek és elköltöznek, de valamilyen kényszerhelyzet hatására bumeráng-gyerekként újra visszatérnek. Ilyen kényszerhelyzet most az infláció, és a vele nem lépést tartó fizetések (diákmunka esetén is), az elszálló albérletdíjak és rezsiárak.
A család minden tagja krízisben van
– Fontos segíteni a fiataloknak beszélgetésekkel, hogy elgondolkodjanak arról: hibázni ér, a hiba nem kudarc. A jelenlegi gazdaság világossá teszi, hogy nincs garancia, még akkor sem, ha mindent jól csinálnak.
Szüleik generációjához képest a mai fiatalok karrierútja jóval kiszámíthatatlanabb: sokkal nehezebb előre tervezni és önálló egzisztenciát teremteni. Bár a médiából az az üzenet érkezik, hogy mindent lehet, a valóság sokkal zordabb – mondja Enikő.
Mert a huszonéves most mindent visszalépésként él meg a felnőtté válásban. Eltervezte, hogy albérletbe költözik, de nem tud és marad otthon. Ez pedig egy kényszer, nem pedig tudatos választás.
És hogy mi zajlik ilyenkor a szülőben? Hogyan kezeli a gyerekét? A szakember szerint fontos megfigyelni magunkat: hogyan kommunikálunk, nem játszmázunk esetleg?
– Elképzelhető például, hogy úgy gondoljuk, többnyire a felnőtt énállapotban vagyunk, de amint megfigyeljük kapcsolatainkat, kiderülhet, hogy inkább az irányító-szabályozó vagy a gondoskodó szülői énállapot jellemző ránk – felnőtt gyerekünket pedig csak az alkalmazkodó gyermeki énállapotban fogadjuk el, csak így vagyunk képesek vele fenntartani a kapcsolatot.
Nem lesz belőled semmi!
– Ha valakit gyerekként nem vontak be otthon a feladatokba, a házimunkába, ha nem voltak korlátok, ha hozzászokott a felelősségvállalás nélküli döntésekhez, akkor ezt a munka világában kell frissen megtanulnia.
Ilyen módon aki egy ilyen fiatalt betanít, aki nap, mint nap foglalkozik vele, nem tudja kikerülni, hogy bizony egy kicsit anyja-apja, istápolója, edukátora és tanára is legyen. Erre van is egy jó, már régóta létező szó: mentor.
A mentoring és coaching, nem pedig a bossing típusú vezetéssel érhetünk leginkább célt – erre a generációra különösen igaz ez. A Springtide Research amerikai kutatóintézet hétezer 13–15 év közötti fiatalt vizsgáló 2021-es felmérése szerint a két nagy gazdasági recesszió – a 2008-as, és a jelenlegi világjárvánnyal összefüggő pénzügyi válság – szintén táplálta a generáció bizonytalanságát. Nem meglepő, hogy a munkahelyi mentorálás kulcsfontosságúvá vált, a kutatás szerint a fiatalok 82 százaléka szerint fontos, hogy felettesük segítsen nekik teljesítménycélokat kitűzni; 83 százalékuk pedig azt szeretné, ha a felettesük törődne az életükkel – teszi hozzá a szakember.
Enikő 2021-ben egy 700 fős felmérést készített, mely során a fiatalok 53 százaléka igennel válaszolt arra kérdésre, hogy érzésük szerint maradandó hatással lesz-e rájuk a világjárvány, és ennek fényében lehet-e esetleg őket Covid-generációnak nevezni.
A Covid által uralt középiskolai, egyetemi időszak sokakat megfosztott a számukra oly fontos kortárs kapcsolatoktól és a lehetőségtől, hogy megtanulják, hogyan gazdálkodjanak jól az idejükkel és hogyan kommunikáljanak a felnőttekkel.
– Ha egy fiatal nehéz dolgokon megy keresztül, például a karantén, egy zűrzavaros egzisztenciális helyzet, a szülők válása, egy haláleset stb., akkor az ingergazdag online tér, a videójátékok folyamatos megerősítésekkel jellemezhető világa, vagy egy izgalmas internetes kihívás jelenthet egyfajta vigaszt, megkönnyebbülést, „menekülési útvonalat”.
Többnyire azok a fiatalok kerülnek könnyebben az online világ kelepcéjébe, akiknek nincsenek céljaik, csak sodródnak, vagy valamilyen válságot élnek meg. Céltalanul, tartalmas offline tevékenységek,hobbik hiányában általában több időt fecsérelnek el a közösségi oldalakat céltalanul pörgetve vagy buta, igénytelen, netán rosszindulatú „prankeket”, posztokat, online zaklatást, szextinget és egyéb tevékenységeket kezdeményezve. És ne feledjük, a fiatalokat a frusztráció és az önsajnálat is beleviheti a náluk többnyire az online térhez kötődő káros szokásokba – magyarázza a generációkutató.
Itt abban tudunk segíteni, ha alternatívákat mutatunk, ami akár lehet rátalálás egy hobbitevékenységre. Természetesen, ha súlyos a helyzet, feltétlenül forduljunk szakemberhez.
Olcsóbb együtt élni, de nehezebb is?
Most különösen megengedőnek kell lenni magunkkal és bizonyos szinten a fiatalokkal szemben is – javasolja Bereczki Enikő, arra utalva, hogy az irreális elvárásokat most nagyon fontos lenne végre félretenni.
Hogy lesz-e ennek a válságnak jó oldala? A szakértő próbál optimista lenni:
– Talán nem lesz végre megint annyi cuccunk. Talán több lesz a közös élmény. Talán összekapaszkodunk jobban. Most nagyon nagy szüksége lesz a családban élő összes generációnak egymásra. Mindenkit sújt a válság. Meg kell tanulnunk újra együtt élni, megtalálni legalább a legkisebb közös nevezőt és az azonosságokra koncentrálni, mint a különbségekre.
Ez persze nem egyszerű, hiszen médiabuborékokban élünk, nem ugyanazt a tartalmat fogyasztjuk. A gyerekünk egész mást néz, pl. a Twitch-en egy videojáték streaminget, mi (és/vagy a nagyszülők is) meg ülünk a nappali királynője, a tévé előtt. És ez a kommunikációban okozhat nehézségeket, mert nincs közös pont. Vekerdy Tanár úr mondta, hogy naponta 7 percet beszélnek egy családban. És ennek sajnos van valóságalapja. Megkérdeztem a fiatalokat és tudod mire vágynak?
Több együtt töltött időre és őszinte beszélgetésekre.
Persze a szülők is nehéz helyzetben vannak, hiszen folyamatosan dolgoznak és persze egészen másként szocializálódtak. Mi még megéltük a szocializmus egy részét, köpenyt hordtunk, iskolatejet ittunk. Most pedig a gyerekek rögtön látják a ruházat alapján, hogy ki a menő, ki tud az iskolabüfében vásárolni… Ráadásul az élménygazdaságot a közösségi média felerősíti. Az úgynevezett kulturális nárcizmus egyre mindenaposabb, ami azzal is jár, hogy a kevésbé öntenctrikusokra is hatással lesz – teszi hozzá Enikő.
Influenszer-”valóság”
A mostani influenszerekkel már látszólag intimebb viszonyt ápolnak a fiatalok, gyakoriak az interakciók és visszajelzések.
Csakhogy a közösségi média egy olyan platform, ahol tökéletesen kell reprezentálni.
– A kamaszok ennek rendre bedőlnek, és csoda, hogy egyre többen akarnak Insta-kompatibilis mellett vagy fület kérni ballagásra? NE gondold, hogy amerikai tendencia, sajnos nemrég beszéltem egy 17 évessel, aki megerősítette, ő új orrot fog kapni…
Egy magát “bőrdíszművesként” aposztrofáló plasztikai klinika tulajdonos-orvosa is megosztotta velem növekvő aggodalmait a fiatalok növekvő tetsképzavara miatt…
Enikő megemlíti például az érdekes holdudvar-hatás jelenséget.
– Ahogy a holdat ragyogóvá teszi a holdudvara, úgy a számunkra szimpatikus influenszert hajlamosak vagyunk további pozitív tulajdonságokkal felruházni. És ez azért nincs így. Emiatt könnyen csapdába esnek a fiatalok.
Illetve a folytonosság is becsapós, rendszeresen nézik az elvárásokat, milyen cuccokat szerez be mondjuk az adott influenszer. De hát ők szponzorokból élnek, kérem szépen! Több mint 20 influenszerrel interjúztam a covid alatt, akik nagyon sokfélék. Szerettem volna, hogy lássák őket, ismerjék meg őket, hogy építik fel a tartalmaikat, hogyan kommunikálnak.
Enikő szerint segít, ha beszélgetünk arról, hogy kiket érdemes követni, sőt, kikövetni! És az sem elhanyagolható, hogy tőlünk milyen példát látnak. Nekünk vajon mennyire kifinomultak az igényeink vagy hogyan kommentelünk a Facebookon?
Bezzeg az én időmben…
Enikő óva int, hogy szubjektív nosztalgiával mondjunk ítéletet gyerekeinkről vagy a mellettünk dolgozó fiatal munkatársakról.
– Erre nagyon harapnak a fiatalok… azt gondolják, hogy mi silányabbak gondoljuk őket, mert mindig kütyüznek.
Azt szoktam javasolni, hogy nyitott szemmel járjunk és nézzük meg a jelenlegi korszak nagy kihívásait, ennek fényében tudjuk megérteni a mostani fiatal generáció viselkedését, attitűdjét. A mai 25 év alattiak rendkívül informáltak egyébként, de már egy e-mail írása is nehezebben megy nekik, mert chat-ben nőttek fel… Közben a 90-es évek zenéit hallgatják és a Reptérre tombolnak.
Mi is érdeklődjünk afelől, hogy milyen youtubereket, tiktokereket követ, mivel játszik, mert ha látja, hogy kíváncsiak vagyunk, csak akkor fogja elkezdeni megosztani életének fontos mozzanatait. De ha rögtön egy értékítélet megállapításával indítunk, akkor egész biztos, hogy hiába várunk, hogy ebbe beavasson. Igenis lehet a mai fiatalokkal jól bánni.
Igenis lehet velük kommunikálni, eredményesen együttműködni, dolgozni. Ehhez viszont meg kell ismerni őket, mert ők is vágynak arra, hogy jobban megértsék őket.
|
Bereczki Enikő, generációkutató Mindig is az foglalkoztatta, hogyan lehetne a fiatalokat jobban megismerni, eredményesen együttműködni velük. 2006 óta foglalkozik fiatal generációkkal. Több hazai és nemzetközi szervezet ifjúsági és generációs szakértője. Fiatalok, fiatalokkal foglalkozó szakemberek számára tart tréningeket, fejleszt képzéseket és mentálhigiénés szakemberként is segít a fiataloknak. A Generation Dilemmas csapatával 2015 óta intergenerációs tréningeket tart, mentorál, kutatásokat végez vállalatok számára. Mediátorként a generációs feszültségek mentén kialakuló munkahelyi konfliktusok a szakterülete. A fiatalabb nemzedékeket háromgyerekes édesanyaként, valamint egyetemi óraadóként testközelből is jól ismeri. Legújabb könyve a „A rejtélyes Z-generáció”. |
Sokat változott a világ, mióta mi fiatalok voltunk. A mi gyerekeink más világban nőnek fel, gyökeresen más hatások érik őket, az online technológia átszövi az életüket. Ha szeretnéd jobban megérteni őket, ajánljuk Enikő előadását, mely végén lehetőség lesz kérdések feltevésére is.
Fotó: Bereczki Enikő, Adobe Stock
Hasonló tartalmakat ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
