Látod, merre nyaralnak az ismerőseid? Természetesen, hiszen a nyaralásunk fotóit mindannyian megosztjuk a social felületeken. A képek gyönyörűek, a filterek még inkább. És semmi baj ezzel – jó esetben, örülünk mások önfeledt örömének. De közben furcsa látni, hogy amikor valaki másvalaki öröméről posztol(na), amihez ő hozzájárult, abba már sok ambivalens érzés keveredik. Büszkén osztja/oszthatja meg? Mondjuk, ha támogatott egy oktatási programot, vagy egészségügyi segítséget nyújtott? Tapasztalatom szerint nem. Még ma is sokan érzik: „erről nem illik beszélni”, „nem szokás mutogatni”.
Pistyur Veronika írása.
Abszurd, nem? Az önzetlenség titkos. A társadalmi hasznosság szerényen meghúzódik a háttérben, nehogy valaki azt mondja: „hivalkodunk”. Pedig a jó példákra épp úgy szükség lenne, mint a gyönyörű panorámaképekre. Mert ragadósak. Mert inspirálnak.
Ezt a kérdést tettük fel magunknak évekkel ezelőtt Vizler Viktóriával, akivel együtt elindítottuk a House of Giving-et. A célunk az volt, hogy új alapokra helyezzük az adás kultúráját Magyarországon. Nem pénzkérdésként, hanem életformaként. Hogy az adományozás ne kampánykérdés legyen, hanem a kultúránk része.
Nem adakozni, hanem adni tanítunk. Mert az adás nemcsak bankszámla-függő. Sokkal inkább világkép, érzékenység és döntés kérdése.
A giving nem privilégium – hanem lehetőség
A House of Givingben abból indulunk ki, hogy mindenki tud adni. Ha nem pénzt, akkor időt. Ha nem időt, akkor figyelmet. Egy fél óra beszélgetést. Egy ajánlást. Egy kapcsolatot. Egy szerszámkölcsönzést. Egy vacsorát. Egy megosztást.
És hogy miért éri ez meg? Mert ha adunk valamit, az nemcsak a másiknak jó – nekünk is:
- növeli a jóllétérzést,
- csökkenti a stresszt,
- erősíti az „igen, számítok” érzését,
- megerősíti a „jó ember vagyok” önképet,
- és még biológiai szinten is boldogságérzetet vált ki – dopamin, oxitocin, kapcsolódás.
Több boldogságot okoz másra költeni, mint saját magunkra. Ez nem vélemény – ez tény.
Miért fontos most erről beszélni?
A magyar társadalom az adakozás terén még gyerekcipőben jár. A rendszeresen adakozók aránya itthon mindössze 19 százalék, miközben a Global Philanthropy Environment Index az utolsók közé sorol bennünket az országok adakozási rangsorában és a köré rendező támogató környezet kapcsán.
Sokan azt gondolják: majd „ha eljutok egy bizonyos szintre, akkor segítek”.
Csakhogy az igazi változást nem a milliárdok, hanem a mindennapi gesztusok hozzák. Ezért kezdtünk el közösséget építeni: olyan emberekből, akik már adnak, akik elkötelezettek vagy szeretnék jobban érteni, hogyan lehet ezt jól csinálni.
Eddig 35 üzleti közösség írta alá a Giving Manifesto-t, köztük sok nők által vezetett vállalkozói és helyi közösség és országos szereplők is. A cél: ne a jószándék maradjon láthatatlan.
Egy reggel a játszótéren
Egy apró történet megmutatja, mennyire nem pénzkérdés ma már a giving szemlélet. Egyik reggel a barátnőm gyerekeivel a játszótéren voltunk. Egy anyuka elővett egy kupac játékot – a gyerekei kinőtték, szépek, tiszták voltak. Azt mondta, egy civil szervezethez kerülnek, akik családokat támogatnak vele, most viszik, közösen a gyerekekkel. Elmondta, hol és hogy lehet csatlakozni. És persze, más anyukák is úgy érezték, ez pont belefér, jó ügyet szolgál és közben a gyerekek adáshoz való viszonyát is formálja.
Egy apró gesztus volt. De ha nem beszél róla, nem lesz belőle közösségi tett. Ha nem mutatjuk meg egymásnak, milyen lehetőségeink vannak, marad minden a régi helyén: a titkos, elcsendesített jó szándékok között.
Pedig lehet ezt máshogy. Sőt, kell is. A House of Giving összeállított egy 100 jógyakorlatból álló gyűjteményt, ami segíti a szülőket abban, hogy a megosztás, a szolidaritás, az empátia élményét meg tudják mutatni a gyerekeiknek. Itt érhető el: https://houseofgiving.hu/giving-guide/
Csatlakozz te is – már azzal is adsz, hogy elmondod, mit gondolsz
A House of Giving most egy nagy filantrópkutatást végez. Szeretnénk megérteni, mit gondolnak azok, akiknek van erejük, eszközeik, kapcsolataik – akár cégvezetők, vállalkozók, örökösök vagy szakmai mentorok.
Milyen minták, milyen gátak, milyen vágyak élnek bennünk az adásról?
Ha van 15 perced, kérlek, töltsd ki a kérdőívet – teljesen anonim, kizárólag összesített formában használjuk fel, és az eredmények segítenek abban, hogy hatékonyabban tudjuk támogatni azokat, akik valóban változást akarnak elérni.
Ez is adás. A tudásoddal, az őszinteségeddel, a figyelmeddel. Köszönjük.
nyitókép: House of Giving
Független magazinként nem áll mögöttünk egy nagy támogató sem. Ez nagy szabadságot ad abban, hogy olyan témákról is írhassunk, amelyekkel mások nem foglalkoznak. Fennmaradásunkhoz szeretnénk megtalálni azokat az olvasóinkat, akik rendszeres támogatással segítenek abban, hogy tovább is meg tudjunk jelenni. Leszel Te az egyik támogatónk?
Hasonló tartalmakat nálunk ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
