Apaszabadság és megosztott feladatok: ilyen az élet Norvégiában

Mikor kiköltöztem Norvégiába, hamar feltűnt, hogy milyen sok a babakocsival vagy babahordozóban gyereket sétáltató apuka. Ha azt mondom, itt az első hónapban több férfit láttam egyedül egy vagy akár több gyerekkel sétálni, játszótéren vagy üzletben, mint előző életemben összesen, azt hiszem, nem túlzok. 

Nagy Ildikó,  a Norvégiai mindennapok c. blog szerzőjének írása.

Az apák pont annyi természetességgel rendezik a gyerekeket, mint az anyukák. A családi és szülői feladatok itt kiegyensúlyozottabbak.



Norvégiában a szülői szabadság összesen 49 hét teljes fizetéssel, vagy 59 hét 80 százalékos fizetéssel jár. Nem sok, még egy év sem. Utána a gyerekeket óvodába viszik, akár már pár hónaposan. Az anya számára kötelezően három hét van lefoglalva a szülés előtt és 6 hét közvetlenül utána, tehát legalább 9 hét mindig az övé.

Az apáknak külön kvóta van fenntartva, jelenleg 15 hét, amit csak ők vehetnek ki.

A fennmaradó időt a szülők szabadon oszthatják meg egymás között, így mindkét fél ténylegesen részt vesz a gyereknevelésben. A fizetést a társadalombiztosítás biztosítja, így nem a munkáltató terhére megy.

Az óvodákban is látszik, hogy a férfiak szerepe fontos: a dolgozók körülbelül 10–15 százaléka férfi. Ez ugyan még kisebbség, de jóval több, mint amit sok más országban megszoktunk, és a norvégok tudatosan ösztönzik, hogy a gyerekeknek legyenek férfi pedagógusaik is.

És ha mindez nem lenne elég, itt a férfiak úgy cserélnek pelenkát, úgy etetik a kicsiket, mintha erre egyetemi diplomájuk lenne. Sőt, jobban, mert a gyakorlati felkészültségük verhetetlen.

Norvégiában még a hírességek sem bújnak ki az apai kvóta alól: például Haakon koronaherceg maga is kivette a szülői szabadságát, amikor gyerekei születtek, és a hivatalos feladatokat más királyi családtagok vitték tovább. Ugyanígy Ole Gunnar Solskjær, a Manchester United egykori edzője és legendás futballista is otthon maradt a gyerekeivel, amikor kicsik voltak. A norvég sajtó szerint legalább olyan komolyan vette a pelenkázást, mint a taktikai táblát.

Megható látni a nagy óriásokat, ahogy apró törpéiket tartják a kezükben, minden mozdulatukban ott van a szeretet és a gondoskodás.

S ha már gyereknevelésről beszéltünk, tegyük mellé a házimunkát is. Mert a norvég férfiak abból is kiveszik a részüket. Így van ez nálunk is, még akkor is, ha a férjem nem norvég. Vegyes érzésekkel vallom be, hogy nálunk általában a férjem főz. Egyrészt kicsit szégyellem, mert valahol a fejemben még él az a régi beidegződés, hogy ez női feladat lenne. Másrészt meg büszke vagyok rá, mert a házimunkát villámgyorsan letolja és úgy főz, hogy a Michelin csillagok is tapsolnának.

Nem csoda, négycsillagos szállodában séf. Én is ott dolgozom, csak nekem ez nem alapszakma, de azért néha otthon is előkapom a fakanalat. Ő gyakran, én ritkábban.

Valamit kitettünk a teraszra hűlni és azóta rászakadt a fél tél. Van ugyan hűtőnk a konyhában, de télen kapunk mellé egy természetes hűtőkamrát fagyasztó funkcióval. Csak ki kell tenni bármit a teraszra és kész is a skandináv technológia. Ha valami nem kerül elő, majd áprilisban előbújik, amikor a hó feladja.