Gyönyörű ez az adventi időszak. Mindenütt fények, forraltbor illata száll, készülnek a szelfik a Mikulással. Tervezgetjük az karácsonyi menüt, nézegetjük az ajándékokat és várjuk az ünnepeket. És amikor a legnagyobb áhítat járja át a szívünket, akkor az agyunk legmélyéről beköszön egy nyomasztó érzés: hello, mindjárt itt a központi írásbeli!
Valójában ez a nyomasztó érzés nem most született, már a hetedik évvégi bizonyítvány óta motoszkál folyamatosan a fejünkben, de akkor még valamennyire el tudtuk nyomni a nyári szünettel. Szeptembertől azonban mindig és mindenhol ott van.
Amikor kezdődik az online matek szerda este. Amikor az osztályfőnök megtartja a beiskolázási értekezletet. Amikor a szülői levelező csoportban megjelennek az első bejegyzések arról, hogy melyik középiskolában mikor lesz igazgatói tájékoztató. Amikor ránézünk a naptárra és realizáljuk, hogy vészesen fogy az idő.
Egyszóval erről szól az életünk egy ideje: ponthatárok, felvételi előkészítő, humán szak, biosz tagozat, nyelvi előkészítő, korábbi feladatlapok, külön magyar, külön angol. Van itt minden, már csak egy stabil idegrendszer kellene…
Mondanám, hogy fél lábon is kibírjuk január végéig, az írásbeliig, de a szomorú helyzet az, hogy az egész mizéria május 8-án zárul, amikor biztosan megtudjuk, kit hová vettek fel.
Anno, a mi időnkben azért nem volt ez ilyen hosszadalmas és idegőrlő procedúra. Ma pedig egy egész hadsereg dolgozik a sikerért. Elsősorban természetesen a felvételiző delikvens. Aztán a felkészítő tanárok, az iskolában és a különórákon. Az osztályfőnök, aki folyamatosan tájékoztat a fontos időpontokról és nyomon követi, hogy mindenkinek sikerül-e mindent időben intézni. A szülők, akik böngészik a netet, intézik a logisztikát, nyitogatják a pénztárcát.
És persze az anyukák barátnői, akik szintén ezen a pályán mozognak.
Beával akkor lettünk barátok, amikor a gyerekeink egy oviba kerültek. Időnként beültünk egy kávéra vagy a többi anyukával kézműves ajándékot készítettünk a Mókuska csoport óvónénijének. Boldog békeidők voltak azok…
Most nyílt napokon találkozunk, ahova épphogy beesünk munka után. Korábban akkor hívtuk egymást, ha akadt valami jó kis pletyi. Most azért riasztjuk a másikat, hogy valamelyik középiskola megnyitja a regisztrációs felületét. Bea három fiúgyermeket nevel, közülük ketten most felvételiznek, hat- és négyosztályosba, úgyhogy neki duplán kijut a jóból. Mindkét csemete jár külön tanárhoz, ez rengeteg nehézséget okoz, bonyolult a szervezés és iszonyúan megy a pénz is.
Bea gyakran vesz ki szabadnapot, hogy eljusson a nyílt napokra, és nem egyszer éjszaka pótolja az elmaradt munkát.
Azt mondja, a felvételire való felkészülés jelentősen kihat az egész család életére. Határidőtől határidői élnek, de ha vége, elutaznak jó messzire, családostól. Most nem fér bele a kávézás, de sebaj, majd pletyózunk addig, míg megküzdünk a parkolóhelyért az aktuálisan látogatott középiskola előtt.
Gabi barátnőm elképesztően szerencsés, minden nap irigykedve gondolok rá. Ő már túlvan rajta! Tavaly még sajnálkozva hallgattam, akkor rendkívül távolinak tűnt ez az egész. Most pedig annyira szeretnék a helyében lenni. Ő még nem tudja, de majd nosztalgiázhat, ugyanis valószínűleg őt fogom zaklatni, ha nem tudom megugrani a jelentkezéseket. Könnyű elveszni a szakok és kódok rengetegében.
A központi írásbelire sikerült bejelentkezni. Az egyik nagy továbbtanulós oldalt is remekül kezelem már, úgy számolok ponthatárokat, mint senki más. Na de egy nyílt nap! Az tényleg csak feketeöveseknek való!
Ha 14 órakor megnyílik a regisztrációs felület, 14:02-kor már elkéstél! Az első ilyen alkalommal déjá vu-érzésem volt, bevillant a Pamkutya koncert jegyvásárlási oldala. De ott is volt vagy negyedóra, mire kitették a „megtelt” táblát! Na de itt, itt aztán nincs kecmec! Mondom a trükköt: a gyerek minden adatát írd ki előre egy dokumentumba, így csak kopipésztelni kell az adott pillanatban.
Pötyögére nincs idő. Ahány órára szeretnél jelentkezni, annyi ablakot nyiss a böngészőben, nix ugribugri az órarendben! Komolyan felment a vérnyomásom egy-egy ilyen alkalommal, esküszöm, egy koponya CT-re előbb egyszerűbb bejutni.
A következő maradandó trauma az első, általam látogatott igazgatói tájékoztatónál ért, ahol lehetetlen volt parkolni 2 kilométeres körzetben, annyian voltak. És még csak nem is Budapestről beszélünk. Tipp: menj tömegközlekedéssel, vagy ülj át egy másik gépjárműbe!
Ha hazaérsz, jógázz egyet vagy pattints egy rosét, a lelki békéd érdekében!
A lányomat közben igyekszem kímélni – amennyire a helyzet engedi -, muszáj pihennie is, nem szólhat minden perce a felvételiről. Szerencsére rendkívül támogató a közeg az általános iskolában, és a pedagógusok mindenben mellettük állnak. Az osztályfőnök tartja bennük (és bennünk) a lelket, a matek- és magyartanár pedig fáradhatatlanul segíti a felkészülésüket az írásbelire. Óriási köszönet nekik, és a külön tanároknak is, sokat jelent egy-egy bíztató szó mostanság.
De a tények makacs dolgok: egy témazáró vagy felelet idén nem csupán egy-egy jegy. Ezek sunyi módon osztályzatoknak álcázzák magukat, de valójában a megfelelő időben FELVÉTELI PONTOKKÁ változnak!
Messze még a vége, gyanítom, hogy sok sorstársam szeretné hibernálni magát addig, na de akkor ki nyomtatná ki az előző évek feladatlapjait? Persze, most kisarkítottam az egészet, de azért kitartás mindenkinek, január végén virtuális koccintás!
Ez is érdekelhet:
nyitókép: Adobe stock
Hasonló tartalmakat nálunk ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
