Hiteles, szakmai és elfogulatlan információk a császármetszésről: ezt nyújtja a Császárvonal projekt, melyet két császáros anya, Kiss Verus egészségügyi újságíró és Rákosi Dóra gyógytornász indított azért, hogy a szülésükre készülő nőket az informált döntéshozatalban támogathassák, a hasi szülésen átesetteket pedig segítsék a felépülésben, tesi és lelki értelemben egyaránt.
A négy éve indított projekt ma már számos lábon áll: ingyenes applikációjuk, folyamatosan bővülő weboldaluk mellett Hegmesék címmel kiadtak egy könyvet is, zárt Facebook-csoportjukban szintén támogatják és informálják a hozzájuk fordulókat, videótárukkal a fizikai felépülést segítik, valamint szülésfeldolgozó workshopokon a lelki gyógyulás folyamatában is terelgetik azokat az anyákat, akik számára nehézséget jelent a továbblépés.
– Nem tudunk annyi szülésfeldolgozó csoportot indítani, ami nem telik be egy-két óra alatt – mondja Kiss Verus, a Császárvonal egyik alapítója, ami jól mutatja, mekkora szükség van arra, hogy a szülés körüli eseményeket sokkal komolyabban vegyük, legyen szó akár császáros, akár hüvelyi szülésről.
Az anyák tudják, hogy kevés külső segítségre számíthatnak
Negyven százalék fölött volt tavaly a NEAK adatai szerint a császármetszések aránya az összes szülésre vetítve hazánkban: bár kis mértékben csökkent a szám 2020-hoz képest, még mindig többszöröse annak, amit a WHO orvosilag indokoltként jelöl meg – ez az érték ugyanis 15 százalék. Verus azt mondja, az irányukba kifejeződő érdeklődés nagyságából is érzik, hogy milyen sok anyát, családot érint a téma.
– Az anyák érzékelik, hogy nem számíthatnak átütő segítségre az ellátórendszerben, magukra vannak hagyva.
A várandósgondozás során nem juthatnak naprakész, tényekre épülő, segítő információkhoz, a Covid sokaktól elvette a kórházaktól független szülésfelkészítők látogatásának lehetőségét is.
Verus úgy fogalmaz: az anyák ébrednek, a jelenlegi lehetőségek között rajtuk, a felkészülésükön, döntéseiken is múlik a szülés milyensége.
– Kifejezetten tudatos anyaréteg készül a programozott császármetszésekre, és a sürgősségi császármetszéssel szülők is nagyon tudatosan készülnek, csak épp legtöbbször nem számítanak arra, hogy műtőben szülnek. Ők akkor jönnek, ha baj van: a negatív szülésélmény megosztásának vágya mellett a gennyes, levedző seb, hosszú heteken át elhúzódó gyermekágyi vérzés, érzékelten belső combtő vagy ne adj Isten érzéketlen csikló panaszaival, amiről nem tudják, beszélhetnek-e az orvosukkal.
Az ismerethiány traumához vezethet
A szülés után érdeklődők közül legtöbben tehát panaszaikkal kapcsolatos kérdéseikkel találják meg a Császárvonalat – a szülés előtt állók java programozott császármetszésre készülve jut el a hozzájuk, pedig Verus szerint nagyon nagy szüksége lenne minden szülés előtt állónak tájékozódnia a császármetszésről.
– A prevenció híve vagyok minden téren. Sok mindent meg lehet előzni, ha az anyák időben kapnak információkat és kompetens anyaként vesznek részt a szülésben.
Más attitűddel fekszel a műtőben is, ha ez a forgatókönyv kerül sorra végül, s tudod, mit kérhetsz, mikor mi következik, hogy a műtét közbeni hányinger normális, a műtét utáni fájdalmaidra kérhetsz gyógyszert, az aranyórához pedig jogod van.
Jobb, ha mindezzel tisztában vagy, vagy olyan helyre mész, ahol ezt kérés nélkül is biztosítják” – mondja Verus, hozzátéve, komoly lelki sérüléseknek lehet így elejét venni, hiszen például
a műtéttel összefüggő, korai szeparáció élethosszig tartó traumát okozhat, akár meghiúsíthatja a szoptatást is.
– A napokban kaptam egy levelet, ami azzal kezdődött, hogy az anya programcsászárral szült, és úgy fogalmazott, ezzel a döntéssel már élete végéig együtt kell élnie. Leírta, hogy amikor elkezdett olvasni minket, haragudott ránk, mert így szembesült azzal, hogy mi mindenhez lett volna joga, most pedig önmagát ostorozza, hogy mit hagyott ki. Tanulási folyamattá vált számára a tartalmainkat befogadni, és azzal zárta a levelét, hogy már hálás nekünk.
Ez a történet jól mutatja, hova vezethet az ismerethiány, a nem kiegyensúlyozott információk alapján hozott döntések. Persze nem mindenki nyitott ezekre az információkra várandósan, de számukra is ott van a lehetőség szülés után válaszokat keresni. Igaz, ez a nehezebb út.
Nem siránkozás, hanem valid veszteségélmény
Császáros anya és császáros anya sokban különbözhet egymástól: a Császárvonal alapítója erre akkor jött rá igazán, amikor négy éve, a platform indításakor azt hitte, biztosan nem bántják majd egymást azok, akik ide tévednek, de nagyot tévedett: az ellentétek erősek a császáros anyák közt is, annyiféleképp élik meg a velük történteket.
– Itt is megkérdezik, hogy miért élte meg valaki negatívan a műtétet vagy miért kell siránkozni, ha a gyerek egészséges – hát ez a lényeg, nem? Nehéz átadni, hogy ennél sokkal bonyolultabb ez a jelenség.
Egyébként is sokszor megkapjuk, hogy nincsenek pozitív történetek nálunk, hozzánk mindenki csak siránkozni jár. Persze: a panaszt, testi-lelki szövődményét sokkal könnyebben és hamarabb leírja valaki, mint ha nem volt gond. A sorstársak közt is vannak triggerpontok, amelyek mentén elkezdjük egymást enni. Borzasztó látnunk, mennyire nem emeljük fel egymást, mennyire zéró lett az empátia a kanapékommentelők között is, hiába sorstársak.
Verus szerint az is feladata a Császárvonalnak, hogy megmutassa, milyen sokféleképp lehet megélni egy hasi szülést:
ha valaki nem életveszélyből került műtőbe egy bemosakodás nélküli, dupla kesztyűs császárra, ha nem egy kiégett egészségügyi dolgozó rossz napját fogta ki kiszolgáltatott óráiban, esetleg nem élte át, hogy egy korábbi szexuális abúzus után a műtőasztalon kikötözött állapot milyen élmény,
az nem értheti teljesen azokat, akik a fentiek vagy hasonló tényezők, történések okán őrzik negatív élményként szülésüket.
– Nagyon más a megélés skálája. Fontos lenne átadni, hogy ez legtöbbször nem társadalmi nyomásra kialakult siránkozás, hanem valid veszteségélmény. Ezt nem elfedni kell, hanem felszínre hozni és megélni, láttatni, tabut dönteni” – fogalmaz, hozzátéve, ők sosem állították, hogy ne lehetne egy császármetszés szép élmény, ha az anya kompetens, jelen van a szülésében, tájékoztatják és megfelelő bánásmódban van része.
– Nem is mindenkinek való a hüvelyi szülés, annak ellenére, hogy ma itthon – hivatalosan – nem választható a császármetszés. Mi mindenkit abban támogatunk, amit kiegyensúlyozott tájékoztatás után szeretne.
A nők rájöttek: dönthetnek
A szülő nők életét nagyban felforgatta az orvosválasztás lehetőségének megszűnte: így sokkal inkább az intézmények hozzáállásán múlik, milyen lesz egy szülés. Igaz, a szakmai irányelv szerint ma Magyarországon császáros előzmény után is támogatni kell az anyákat a hüvelyi szülésben. Ennek ellenére nagyfokú a területi egyenlőtlenség, és nem is lenne elég csak annyival támogatni az egyszer már császárral szült anyát sem, hogy jól van, próbálja meg.
– Húsz-harminc évig a császár után mindig császár volt a szlogen: az anyák most viszont egyre felkészültebbek betegjogok és a tudományos bizonyítékokon alapuló szülészeti ajánlások terén, tudják, hogy ha tényleg szükség van a műtétre, akkor nem fognak kérdezősködni, de ha nem ez a helyzet, akkor erőszakkal senkit nem fognak műtőbe tolni.
Egyre több anya tudja és tájékozódik, hogy nemet mondhat a befektetésre, a programcsászárra, hogy az „így szoktuk” császárindikációk sokszor teljesen elavult gyakorlatok – lehet, hogy ezek a protokoll részei, de a protokoll nem az anyát, hanem a kórházat köti, s sajnos nem is mindig friss tudományos eredményeken, ajánlásokon alapszik.
Császáros előzménnyel szorosabb megfigyelés mellett, saját felelősségre lehet egyezkedni, és sokan kérnek másodvéleményt is, ha VBAC-re, császár(ok) utáni hüvelyi szülésre készülnek” – mondja Verus, bár hozzáteszi, hogy a VBAC-et nem támogató intézmények irányából ennek ellenére sokszor erős a presszió az elutasított beavatkozásokkal kapcsolatosan.
Rajtunk is áll, hogy a szülés milyen élmény lesz
A támogató kortárs csoportok az ezekkel való szembenézést segítik: igaz, az orvosok nem kifejezetten kedvelik ezeket, mivel rossz tanácsok és dezinformációk is keringhetnek bennük, a Császárvonal azonban zárt csoportjában folyamatos szakmai kontroll medrébe terel minden beszélgetést.
– Történelmi örökség is ez. Abban szocializálódtunk a szüleinkkel együtt, hogy majd a tanács elintéz mindent, hogy majd a fogadott orvos és szülésznő tud úgyis mindent. Ez volt a kihelyezett felelősség, amolyan tanult tehetetlenség. Most rá kell szép lassan ébrednünk – szembesülve a Covid után különösen rogyadozó ellátórendszer valóságával, az egészségügyben tapasztalt emberhiánnyal, a szakemberek kiégésével -, hogy a saját testünkért valójában mi vagyunk a felelősek.
Én vagyok az, aki biztosan ott lesz a szülésemnél, az én információim, felkészültségem, döntéseim, mentális állapotom is nyom a latba, hogy milyen szülésélménnyel távozom majd, amit jobb esetben nem csak túlélni kellene, hanem megélni, a lehető legtöbbet kihozva belőle, a műtőben is.
Verus tapasztalatai szerint minden esetleges hátráltató tényező ellenére a császármetszés utáni hüvelyi szülésre, azaz VBAC-re készülők száma nem esik vissza: a nők feldolgozzák korábbi szülésüket, felkészülnek, több döntés marad az övék, ami magabiztosabb, erősebb anyaréteget nevel ki. Ez viszont azt jelenti a gyakorlatban, hogy a kivezetett hálapénzrendszer óta lényegében a nők, a „felhasználók” kénytelenek mindent megmozgatni, a rendszer hiányosságait egyéni szinten befoltozni, extrém teher hárul rájuk ezzel a fokozott felkészülési, útkeresési kényszerrel.
A Császárvonal a közelmúltban Hegmesék címmel kötetet is adott ki szüléstörténetekből: Verus szerint ezek a történetek nagyon fontosak lehetnek mind azok számára, akik megírva őket kicsit közelebb jutnak szülésük feldolgozásához, és azoknak is, akik befogadják, kommentelnek, kérdeznek és tanulnak a történetek által.
– A szüléstörténetek új aspektusokat nyitnak, a társadalom empátiáját is fejlesztik. Megérthetjük általuk, hogy mi zajlik a másikban. Elszigetelten élünk, nincsenek kapcsolódásaink: ezeken a felületeken lehetőség nyílik erre is. Már az olvasgatástól oldódik csomó mócsing a lelkünkben. Egymás tanítása közösségbe verődve gigantikus erő ma. És a történetek hidat képeznek az ellátórendszer tagjai felé is, akik az anyai megélésekkel ilyen formán nagyon ritkán szembesülnek.
Fotó: Adobe Stock, Freepik
Kiemelt kép: Tiboldi Tamás
Hasonló tartalmakat ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
