Roland unottan ült a kanapén, a tévét nézte, bár fogalma sem volt róla, hogy milyen műsor megy benne. Csak próbálta kivonni magát egy újabb veszekedés alól. Mert garantáltan az lett volna. Ahogy Lídia kimondta azt a mondatot, bizony, azt a mondatot, amitől minden férfinak feláll a szőr a hátán: „beszélnünk kell!”, az garantálta a veszekedést. Mert semmit, de semmit nem tudtak megbeszélni egymással már jó ideje.
A szeme sarkából nézte Lídiát, aki a telefonját nyomkodta. Biztosan valamelyik barátnőjével beszélik ki épp. Nem baj, addig sem neki kell beszélgetni.
Lídia csak tekerte a közösségi médiát, a halk suhogó hang sorra tüntette el az újabb és újabb semmiről nem szóló videókat. A sírás kerülgette, mert érezte, hogy ez így nem fog menni. Ő nem akart elválni, de így élni sem.
Ő csak beszélgetni szeretett volna Rolanddal erről a helyzetről, de a férfi elzárkózott ettől, újra és újra.”
Ismerős szituáció? Vajon mi áll a férfi-női kommunikáció útjába?
Alapvetően minden kapcsolat szépen indul, a párválasztásunk alapja sokféle lehet.
A kapcsolat elején mindenki igyekszik a legjobb, legszebb arcát mutatni a másiknak. Majd ahogy az idő telik, könnyen átfordul a helyzet vitákba, veszekedésekbe. Ugyanaz a dolog, ami megfogott a párunkban, később lehet, hogy a legjobban idegesít, mert ahogy fokozatosan megismerjük a párunk másik, számunkra esetleg rossz tulajdonságait, döntéshelyzetbe kerülünk.
Tudunk-e együtt élni mindazzal, amit látunk, tapasztalunk, vagy sem?
Természetesen lehet és kell is beszélni egy-egy közös problémáról, vagy azokról, amik zavarnak minket a kapcsolatban, azonban a hogyan egyáltalán nem mindegy.
Az köztudott, hogy nem egyformán működik a női és a férfi agy. Vannak biológiai és evolúciós eltérések. A leglátványosabb különbség, hogy a nők agyában a gondoskodás és a beszédközpont jellemzően a legaktívabb terület, a férfiaknál pedig a veszélyközpont és a szexualitás kapja a legnagyobb aktivitást.
Ha szembeállítjuk ezt a kétfajta gondolkodásmódot, akkor láthatjuk, hogy ha csak ösztönből kommunikálunk, számtalan félreértés adódhat.
Mindig megkérdezik tőlem a klienseim, hogy szerintem mi a legfontosabb egy párkapcsolatban? Nem, nem az őszinteség, nem is a kommunikáció, hanem az időzítés.
Egy rosszkor elejtett jó mondat nagyobb kárt tud okozni, mint bármi.
Amikor a párunk hazaérkezik a munkából, és egyből rázúdítjuk a napi gondokat, teendőket, feladatokat, esetleg számonkéréseket, akkor az rossz időzítés. Mert ilyenkor a párunk agya még tele van a napi stresszel, az utazással járó feszültségekkel, és fejben egyáltalán nincs ott. Régen nagyanyáink is mondogatták: „hagyd megérkezni a másikat”.
Ez felnőtteknél és gyermekeknél is fontos. Kell egy kis idő, mire a szervezetünk alkalmazkodik, a stressznek ugyanis idő kell, hogy lecsendesedjen a szervezetünkben. Érdemes tehát várni a további megoldandó feladatok listájával egy kicsit.
Egy egyszerű példa a kommunikációs különbségekre, amikor a nő elmegy a boltba, útközben bevág elé egy autó, és a boltban nincsen tej. Hazaérve ezt elmeséli a párjának, aki ebből azt hallja ki, hogy vennie kellene egy menetrögzítő kamerát az autóba, mert veszélyes volt az út, és megkérdezi, hogy hozzon-e tejet.
A nő csak azért mondta el a problémáját, mert az érzelmek kiadása segíti a feldolgozást, a férfi viszont a veszélyelhárítási késztetése miatt azonnal meg akarta oldani a problémát.
Ha ehhez társul a nő részéről egy fenyegető testtartás, hangszín, szemvillogtatás, akkor a férfi agyában aktiválja, hogy támadás várható, így máris stresszhelyzet alakul ki, ami lehetetlenné teszi a racionális megbeszélést. Amennyiben pedig a férfi nem ad visszajelzést a nő érzéseire, akkor a nő érzi úgy, hogy bizony a párját egyáltalán nem érdekli, amit mondott.
Az ilyen, és ehhez hasonló kommunikációs csúszásokból szokott aztán kialakulni egy jó nagy veszekedés. Ahol mindenkinek igaza van, mégsincs konszenzus.
A probléma áthidalása érdekében érdemes egyértelmű kommunikációt folytatni a férfiakkal: egyszerűen csak mondjuk ki, hogy az adott helyzetben mi a szükséglet. Igen, érdemes kimondani, mert egy férfi sem gondolatolvasó (sajnos), annál inkább veszélyelhárító beállítottságú. Tehát, ha azt szeretnénk, hogy csak meghallgasson, kezdjük azzal a mondandót, hogy „most csak azt szeretném, hogy meghallgass”.
A férfiak pedig jegyezzék meg, hogy nem kell minden bajba jutott nőt megmenteni, csak azt, aki kéri. Vagyis ilyen helyzetben kérdezzék meg, hogy tudnak-e bármiben segíteni, és ha a válasz nem, akkor nem kell megoldani a problémát, elegendő a meghallgatás, megnyugtatás.
Ez egy egyszerű példa volt, mégis, sokszor a párkapcsolatokban ilyen egyszerű megoldások működnek a bonyolultnak hitt problémák kapcsán.
Független magazinként nem áll mögöttünk egy médiacég sem. Ez nagy szabadságot ad abban, hogy olyan témákról is írhassunk, amelyekkel mások nem foglalkoznak. Fennmaradásunkhoz szeretnénk megtalálni azt a 300 olvasónkat, akik havonta 2990 Ft rendszeres támogatással segítenek megteremteni a magazin alapvető költségeinek fedezetét. Leszel Te az egyik támogatónk?
Hasonló tartalmakat nálunk ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.





