A friss hírek szerint az RTL+ Premiumra készül a Birodalom című fikciós sorozat a ’90-es évek magyar pornóiparáról, Kovács „Kovi” István pályáján keresztül, és ezt kíséri egy Meztelen igazság című dokumentumfilm is, archív anyagokkal és a korszak szereplőinek vallomásaival. Vélemény.
Murinai Angéla írása.
Beletelt egy kis időbe, mire feldolgoztam a hírt. Nem, mintha ne lehetne a pornó nagyon is vitatott világáról filmet készíteni. Láttunk ilyet. Konkrétan az HBO 2019-es Fülledt utcák című sorozatára gondolok, amely igen élethűen mutatta meg azt a világot, amelynek haszonélvezői a férfiak, a haszon előállítói, mondjuk így „termékei” pedig a nők.
Az a sorozat a hetvenes évek elejének New Yorkjába, a Times Square környékére helyezi a történetét, és a pornóipar kialakulásának időszakát mutatja be.
A sorozat egyik fő szála a prostituáltak helyzetét követi nyomon, különös tekintettel arra, hogyan válnak a nők a stricik, a maffia és később a pornóipari vállalkozók gazdasági érdekeinek eszközeivé. Ezzel párhuzamosan bemutatja, miként alakul át a pornográfia az utcai, alacsony költségvetésű „stag” vetítésekből szervezett, filmes iparággá, amely már befektetőkkel, mozikban játszott filmekkel és professzionális produkciókkal működik.
A történet hangsúlyt fektet arra a folyamatra, amelyben a pornó a szexuális forradalom retorikájával párhuzamosan egyre inkább férfiközpontú üzletté válik.
Ez a sorozat minden felszépítés nélkül ábrázolja a kizsákmányolás, a függőség, az erőszak és a gazdasági kényszer összefonódását, miközben azt is megmutatja, hogy a nők mozgástere mennyire korlátozott, még akkor is, amikor látszólag nagyobb szakmai szerephez jutnak az iparágon belül.
Ehhez képest nekem a Birodalom című film előhangja is gyanús, ahogy az az egész retorika, ahogy a pornópápa (a sajtó szóhasználata) a saját „alkotásairól” kommunikál. Eleve az, hogy valamit, ami erkölcsileg ennyire kétséges egy ilyen relativizáló keretbe teszünk, úgy tüntetjük fel, mint valami kihagyhatatlan fejezetét a kultúrának, egyértelműen a normalizálás felé tolja a nézőt.
A pornóipar ezzel a narratívával valami kulturális emlékezetté, nosztalgikus sztorivá válhat, miközben a műfaj lényege, hogy kinek a testén, kinek a kockázatán és kinek a kiszolgáltatottságán termelődik profit, és kik annak a haszonélvezői.
Ki Kovács „Kovi” István, és mi a munkásság ebben a történetben?
Kovi a magyar pornógyártás egyik legismertebb figurája volt a ’90-es és 2000-es években; a sajtóban és saját narratívájában is rendszeresen úgy jelenik meg, mint aki filmesebb, esztétizálóbb irányt képviselt, díjakat nyert, nemzetközi szakmai körökben is ismertté vált.
Különösen érdekes, hogyan beszél a filmjeiről: „mese felnőtteknek”, „a szép megmutatása”, „igényes, filmesebb megközelítés”, ami nyilvánvalóan arra irányul, hogy önmagát illetve a műfajt valahogy bepréselje a valódi filmes világba és a valódi művészetek közé.
Eszembe jut, amikor egyszer mesélte valami rocklegenda (vagy több is) a nyolcvanas évekből, hogy aki akkoriban könnyen akart csajozni, az megtanult gitározni és színpadra állt. Nos, én mindig is úgy véltem, hogy a pornóba is leginkább azok a férfiak mennek el, akiknek nincs esélye másképpen magas minőségű nőkhöz hozzáférni, itt meg még pénzt is kapnak érte, hogy ezeket a nőket kínozhassák.
A pornót művészetként keretezni finoman szólva is cinikus. Talán akkor nem válik ez nevetségessé, ha a figyelmet a technikai megvalósításra, a fényekre, a vágásra fókuszáljuk. De még akkor sem vesz tudomást arról, hogy valójában a pornónak egyetlen célja van: a férfi vágyat, szexuális fantáziát normává tenni, kiszolgálni és ebből pénzt csinálni.
Hogy ezt milyen díszletek előtt és milyen minőségű csipkebugyiban teszik a szereplők, alig változtat ezen a lényegen. A művészeti címke ez esetben csak átmosása a nagyon is embertelen valóságnak. Úgy csinálunk, mintha a rendszerből adódó hatalmi viszonyok kérdése „ízlésvita” lenne. Ezt meg is kaptam nemrégiben egy egészen addig felvilágosultnak tűnő férfitól: Meg kell érteni a pornót.
Jelentem: megértettem. Jelen esetben pontosan az történik, amire számítottam is: művészet szó lesz a pajzs, ami mögé egy (bizonyíthatóan káros) férfihobbit rejtünk.
Ha kritizálom, prűd vagyok, ha szóvá teszem a női szereplők kockázatait, a világra gyakorolt negatív hatásait, akkor „nem értem a műfajt”. Ez a retorika ismerős, igaz? Ha nem akar valaki felelősséget vállalni a vállalhatatlanért, akkor a felelősséget átdobja arra, aki megkifogásolta a tettét.
Miért problematikus egy nyerészkedőt pozitív figuraként megörökíteni?
Egy pornóproducer története könnyen „self-made man” narratívává alakul. Ő a tehetség, akinek kiváló érzéke van a piachoz, vállalja a botrányt, sikerre viszi a műfajt, és így tovább. Mint írtam is: a pornó pápája. Elnézést az önismétlésért, de sokkolónak tartom a kifejezést, hiszen itt a nyereség és siker forrása alapvetően az, hogy nők (és olykor kiszolgáltatott helyzetű nők) testét, szexualitását árucikké alakítják, majd tömegesen terjesztik. A dokumentumfilmes pozitív hős sikerének árát a szereplők fizetik meg.
És ebből filmet gyártanak!
Mi jön még? A legmenőbb uzsorás? A szervkereskedő felemelkedése? Melyik kártékony férfiból csinálunk még pozitív hőst?
Ez az ember 2024-ben egy Telex interjúban azt nyilatkozta, hogy ő „bio alapanyagokból dolgozik”, és azt adja el, amire a közönségnek igénye van. Ennél pontosabban semmi nem mondja el, hogyan vélekednek a testből hasznot húzó férfiak azokról, akiket aztán felhasználnak a meggazdagodásra. Aztán 2025-ben is megjelent vele egy interjú, amiben kifejezetten cinikusan jelentette ki: „frusztrálom a háziasszonyokat”.
Ez nyilván lenézése azoknak is, akik nem szívesen szolgálják ki a pornón felhevült férjüket, de jelzi azt is, hogy Kovácsnak nem számít túlságosan a tömegekben keltett rosszallás. Elvégre a társadalom felét ezek a háziasszonyok teszik ki. Plusz az ő lányaik, akik java része el kell, hogy tűrje a ponón képződött drága párja kísérletezgetéseit.
És akkor nézzük, miért nem tekintem a pornót semmiképpen művészetnek, és mit termel a pornó a társadalomban?
A pornó nem egyszerű tartalom, hanem egyfajta szocializációs erő. Egyrészt forgatókönyvet ad a szexről. Megmutatja, ki kezdeményez, kinek a vágya a fővonal, kinek a teste eszköz, kinek a fájdalma nem számít. A pornó mintázatai egyértelműen a férfi köré szervezik a jelenetet, a női élvezet csak díszlet, és a való életben inkább jár a nőnek fájdalommal és undorral, mint élvezettel.
Ezen kívül mintát ad a tömegnek a női testhez való viszonyról.
A nők felé azt üzeni: alakítsd a tested piacképes látvánnyá, add oda, és közben mosolyogj hozzá.
A férfiak felé pedig azt: jogod van a hozzáféréshez, a test használatához, hiszen a női test dolga a kiszolgálásod. Aztán ebből következik a beleegyezés hiánya. A pornó nem tanítja meg a kölcsönös, finomhangolt, bármikor visszavonható beleegyezést. Inkább azt tanítja, hogy a határok átlépése szexis, a tiltakozás játék, a kényelmetlenség bevállalás, vagányság. Nem vagyunk meglepődve, ugye? Férfiak készítik férfiaknak. Hát hol érdekli őket a beleegyezés, a kölcsönösség?
Igen, tudom, vannak már feminista, nőközpontú pornók, de most nyilván nem a kivételekről és a más irányú próbálkozásokról beszélek.
Az én pornóm igényesebb
Mondta Kovács István nem egyszer. A durva, megalázós iránytól való elhatárolódás jól hangzik, és a marketingben kifejezetten hasznos. A pornó-királynak (nem én mondom, róla mondják) nem egyszer volt ilyen nyilatkozata, amikor a saját „művészetéről” beszélt.
Ez a különbségtétel azonban ismételten elfedi a közös alapot, a nők testének érzéketlen használatát, a kereslethez igazított szerepek előállítását, a profitot abból, hogy a női szexualitás közszemlére kerül. Lehet két produkció között esztétikai különbség, ettől a rendszer logikája azonos marad.
Mit kellene számon kérnie egy tisztességes dokumentumfilmnek?
Nem vagyok ellenére annak, hogy dokumentumfilm készüljön erről az egyébként semmilyen esztétikai, edukációs, vagy emberi értéket nem képviselő műfajról. Egyik pornó olyan, mint a másik. Ha egyet láttál, láttad mindet. De mondom, legyünk nagyvonalúak, legyen ebből (is) film (mindjárt kettő). Hogyan lenne ez hiteles? Valami olyan, ami nem okoz még több kárt a fejekben, mint amit eddig tett.
Ha egy dokumentumfilm mesél erről a világról, akkor minimum három dolgot feltétlen meg kell említenie:
A hatalmi viszonyokat. Ki döntött a jelenetekről, a határokról, a terjesztésről, a pénzről, a névhasználatról, a hosszú távú következményekről?
Másodszor a munkafeltételeket és kockázatokat. Nem kulisszatitkokat, hanem munkaegészségügyet, szerződéseket, kiszolgáltatottságot, stigmatizációt, későbbi életlehetőségeket (erről is vannak megjelent nyilatkozatok. Most így rögtön Tóth Evelin interjúja ugrik be).
Harmadszor: a társadalmi kárt. Testkép, szexuális elvárások, erőszak-normatív minták, partnerkapcsolati dinamika, a nők hozzáférhetőségének normalizálása, feljogosítottság.
Ha ezek nincsenek benne, akkor a film nem objektív, csak PR.
A pornóipar történetét lehet dokumentálni. Említettem fentebb az HBO-n megjelent Fülledt utcák sorozatot, amely aztán tényleg nem szépítette ennek a fertelmes műfajnak a valóságát. Csakhogy amikor egy producerből szerethető, karizmatikus főszereplő lesz, egy hős, az bizony nem más, mint a férfiízlés újabb kiszolgálása a nők kárára. Minap mondta ezt is valaki, hogy arról csinálnak filmet, ami érdekli az embereket.
Nos, ez aligha az embereket érdekli. A férfiak jelentős részét érdekli nyilván, és azt is megszoktuk már, hogy ebben a társadalomban embernek a férfiak számítanak. És nem, a nők jelentős részét, és talán igen sok férfit sem érdekli a pornó.
Egészében tehát szeretnék mindenkit helyreigazítani, aki a pornóról, mint művészetről beszél. A pornó ugyanis nem esztétikai, hanem hatalmi kérdés elsősorban. A pozitív felhang pedig szégyenletes, amikor az iparág haszonélvezőjét ünnepli, miközben azok, akiknek a testéből ez a nyereség előállt, az árnyékban maradnak. Ezt jelenti a pornó megértése, nem pedig a műfaj relativizálását.
És tudom, hogy a pornó kritikáját gyakran söprik le az asztalról azzal, hogy prűd vagy szexellenes. De ez egy direkt torzító keretezés. A kritika nem a szexualitás ellen szól, hanem a szexualitás kizsákmányoló keretei ellen.
A Birodalom promója itt látható.
kiemelt kép: RTL
Hasonló tartalmakat ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
