Júniusban kevés életképes fesztivál van. Még tart az iskola, de már idegesek vagyunk a melegtől, szervezzük a nyaralást, de közben dübörög a vállalkozás, vagy még a balatoni vitorlázása előtt teletömi az e-mail fiókunkat a főnök, szóval mindennek ideje van, csak tömegfesztiválnak nincs. És akkor jön a Fishing on Orfű, ami a levendulavirágzással együtt hozza el a ringató megpihenést, miközben ezres fordulatszámon tolja a bulit. Mi a titkuk?
A Platon Karatev és a Bohemian Betyars közösen jegyzi az idén 15 éves Fishing on Orfű himnuszát, amire a címben is utaltunk. Van egy ilyen nyári beavatás jellege ennek a fesztiválnak június 26-29 közt, amikor már kilépünk a szutyok mókuskerékből, de még nem vagyunk nyakig a nyár tengerében.
Olyan kis átmenet, amire a túlfeszített hétköznapokban nagy szükségünk van.
Onnantól, hogy bejelentik a Fishing on Orfű dátumát, csak napok kérdése, hogy a környék összes szállását lefoglalják, a jegyek 80%-a még a zenei program ismertetése előtt elkel. A fesztivál töretlen népszerűsége nem véletlen, a Baranya vármegyei fesztnek még a mikroklímája is sajátos.
Persze minden fesztiválról ezt mondják, de medvehagymaföldén ez különösen így van. Ha ökopszichológus lennék, biztosan ide helyeznék egy kutatóközpontot. A dombok ívét, az Orfűt körülölelő buja erdőket nézve, a tavak valamelyikében elmerülve és gyerekkort idézőn lubickolva nem csak azért engedi ki az ember a feszített iram szelepét, mert ez a természetben sztenderd.
A helynek egy semmihez nem fogható lélekesszenciája van, ahol lazán lehetünk önmagunk, és ennek biztosan köze van ahhoz, hogy a Fishinget a legbarátságosabb fesztiválnak tartják.
Az sem elhanyagolható, hogy a már-már mediterrán hangulatot idéző környéken élők segítőkészek és kedvesek az emberrel. Korábbi fesztiválélményeim során mondjuk pont a Fishing on Orfűn találkoztam szubkulturális kirekesztéssel nagyobb csoportok által, de a gyökereknek az a dolguk, hogy mindenütt ott legyenek, ez pedig nem a fesztivál sajátossága. A barátságosság sokkal inkább.
A fesztivál folyamatosan fejlődik a résztvevők visszajelzéseit monitorozva, idén a négy nap alatt 7 helyszínen lehet veretni. Húszéves siheder, természetesen mindenttudó bölcsészként pont azt szerettem, hogy reggeltől estig nem győztem válogatni a kulturális vagy épp offprogramok és a koncertek közül, ha pedig pihenni akartam a természetben, megtehettem.
Ugyanez vonz ma is, csak fordított sorrendben.
Egy megterhelő üzleti félév tökéletes megkoronázása az, hogy hangosan sóhajtozhatok a tórendszer valamelyik stégén, majd lelazulva foghatom a korsó rozé vicét a szégyenteljesen négy decis műanyag korsóban.
Ez ugyanakkora lendületet ad az esti bulizáshoz, mint amennyim fiatalon volt, és nincs az a kollagénkezelés, ami ennek a nyomába ér. Ha megtalálom az ideális bor-szóda arányt, akkor ez még látszani is fog.
A populáris underground számok mind felcsendülnek majd olyanoktól, mint a Carson Coma, a Platon Karatev, Beton.Hofi, vagy a nemzetközi szinten egyik legtehetségesebb női előadótól, Devától. Ezeken boomerkedünk majd mi is a hátsó sorokban.
A klasszikus nagyöregek, a sokszor Baranyából indult zenekarok is vastapssal zárnak majd, ez biztos. A Kiscsillagon repülnek majd a kockacukrok, mindenki megadhatja magát a Quimbyn, meg káromkodhat a Belgával. Lesz hiphop is meg rap, búslakodó folkblues meg kocsmarock, de még komolyzene is, mindenkinek valami.
Egy magára valamit is adó fesztiválon van hely a feltörekvő zenekaroknak is. Kénytelen vagyok kiemelni a repertoárból személyes kedvenceim, a Raklap nevű formációt, akik a tavalyi Fekete Zajon olyan botrányosan jó bulit csaptak, hogy a múltidézés jegyében még fehérboros kólát is kénytelenek voltunk kevertetni magunknak. Az italtól azonnal szeretnék is elhatárolódni és kijelenteni, hogy idén nem végzek gasztrokulturális gyalázást.
Külön öröm, hogy minden évben nagy sikere van a Civil Ligetnek, és nem csak azért, mert a fák árnyékában lehet másnaposan bambulni. Generációneutrális jövés-menés van itt.
A “bezzeg a mai fiatalok” toxikus közegéből kiszakadva jó megtapasztalni, hogy a mai fiatalok is nyitottak a művészetre (egyébként alig várom a képzőművész pályázat győzteseinek munkáit kiállítva), civil kezdeményezésekre, értékőrzésre és problémák megoldására. Ezt látva még a kontrollmánia gyeplőjét is a lovak, vagy hát a halak közé dobja az ember, jöjjön bárhonnan, legyen bárhány éves, igyon bármit.
képek: Fishing in Orfű
