Baromi nagy szükség volt egy olyan slágerre, mint amit Majka pattintott fel a YouTube-ra csupán napokkal ezelőtt. Több mint tízmilliós elérés, eufória, mégis kevés ez a magyar néplélek felemeléséhez – vagy mégsem? Vélemény.
Kávéházi téma lett Majka sikerének eredete, a rapper ugyanis úgy süvített a nézettségi-hallgatottsági listák élére új számával, hogy azt talán még ő se látta jönni. A korrupt politikusok és pénz kapcsolata, aktuálpolitikai utalgatások, rézfúvós aláfestés – zanzásítva ennyi a Csurran, cseppen. De mi a kvintesszenciája, amitől még a buszra sem tudunk felszállni anélkül, hogy ne azzal kezdene a sofőr: “Maga hallotta már? És?”
Bevallom, az első, amit Majka új klipjéből hiányolok, az az egy négyzetméterre jutó korpás kefebajuszok magas száma, mert a valóságos Bindzsisztán valóságos mérföldköveit legnagyobb bánatunkra bizony azokkal sepregetik.
De hát, ahogy Majka is megírta, a dal és a klip is a szórakoztatásra épül, nem a tükröt tartó forradalmár szól belőle, bármilyen egyezés az életünkkel pedig… na, ne áltassuk magunkat.
A mindennapi témák rézfúvós narrátora
Ami nekem a korpás bajusz fixáció, az másnak a sportinges, igazságszérumot hozó Magyar Péter hasonmás, Ady disznófejű nagyurai a kamerák mögött, a rendszerszintű lopás, a pénzfókuszú elit versus pénztelen társadalmi rétegek erősödése, vagy az átpolitizált társadalom bármilyen más tetszőleges szelete. Ahány aktuálpolitikai piros gomb, annyit benyom a szám.
A Csurran, cseppen egyszerűsége a túlélésre fixálódott hüllőagyunkhoz szól. Ott meg rap szubkultúrától és oldaltól függetlenül minden bugylibicska nyitott már. E feszülés birizgálása az, ami összehozta másfél nap alatt a Kárpát-medencében és a diaszpórában élő magyarokat, de még a külföldieket is, akik szánják ezt a mentális nyomorban tengődő, szebb napokat látott, gyönyörű országot (lásd a YT kommentszekciót).
A siker kulcsa pedig a magyarországi zenei fősodorban ennyi.
Csurran, cseppen: a szám, amin nem kell gondolkodni
Pedig, ha az emocionális kapcsolódásból kettőt hátra lépünk, nem különösebb etvasz a szám, semmi újat nem mond vagy mutat, és a középszerűségből építkezik. A témájához tudunk kapcsolódni, a titok egyik része ennyi.
Az egészen attraktív vizuális megjelenítés egyébként szépen behúzza a médiumok egy ilyen, természetesen fiktív narratívában betöltött szerepét, minden más meg annyira explicit, hogy nem kapcsol be semmit az agyban, csak ellazítja azt. Ez meg a másik, ami szerethető benne – nem kell rajta gondolkodni.
Nem a politikával mint olyannal foglalkozik, sokkal inkább a duális pártpolitikai métely dagonyáját szervírozza szépen eltörölt üvegpohárban. Mivel ez a dagonya nagyjából a mentális életterünk, a népszerűség növekedése garantált a már említett kapcsolódási lehetőség miatt.
Cinikus: pont, mint a rendszer, amit kritizál
Azt hozzá kell tenni, hogy ez az állapot sajnos semmiképpen nem garantálja a longevity-t, és ami a legszívfacsaróbb a Majka dalban: ezt a defektusokkal teli gondolkodást mélyíti el ahelyett, hogy kitépné belőle a népet.
Pedig, ha szétnézünk az országban, a somogyi kátyús határban vagy egy fővárosi metrószerelvényen, mindenkinek kellene egy, belső forradalmát támogató himnusz. A Csurran, cseppen kicsit megpróbál az lenni, de annak kevés. Ez meg valahol bosszantó.
Kétségtelen, hogy a finomkodásmentes verbunkos dal figyelemre méltó eredményeket hoz. Szinte egyből YouTube nr.1-ná lett a felkapott zeneszámok közül. Egy nap alatt generált több mint másfél milliós nézettséget határokon innen és túl, kevesebb, mint két hét alatt a klip pedig felülről karcolja a 10 milliós megtekintést.
“A megtekintések számát látva, ez az igazi nemzeti konzultáció!” – veti oda egy kommentelő a videó alatt, és hát… nehéz vele vitatkozni.
De miért ennyire fontos nekünk a Csurran, cseppen?
Annyira szomjazzuk a valahová tartozás érzését magunkra hagyottságunkban, hogy ha gagyiságfaktor van is a produkcióban, imádjuk. Van egy kis összekovácsoló ereje bármiféle tradicionalista vonal erőltetése nélkül, ami a mindennapi feszültségben egy kis megnyugvás lehet. Majka rámutat nekünk:
nem vagyunk egyedül a gondolattal, hogy növekedik az egyenlőtlenség, és látszólag nem tudunk ellene tenni semmit. A feszkószelepet kiengedi, ezért pedig hálásan tapsol a közönség.
Majoros Péter elvitathatatlan erőssége a rímfaragás, ehhez tartja magát, a szöveget pedig biztosan adaptálta már házi áldásos hímzőkörök tömkelege. Az ütem, a balkánt idéző komplett zenei aláfestés meg tényleg szerethető, olyan sírva vigadós, amihez évszázadok óta kötjük magunkat. Fülbe mászik, felpezsdít, mélyre megy, az mondjuk kár, hogy ott nagyon kicsi eséllyel válik katalizátorrá. Ám ha elhisszük Majkának, hogy itt a fő cél a szórakoztatás, akkor nem is kell sokat várni a daltól, csak hallgatni a fotelből, ahogy valahol csurran meg cseppen.
nyitókép: Youtube
Független magazinként nem áll mögöttünk egy médiacég sem. Ez nagy szabadságot ad abban, hogy olyan témákról is írhassunk, amelyekkel mások nem foglalkoznak. Fennmaradásunkhoz szeretnénk megtalálni azt a 300 olvasónkat, akik havonta 2990 Ft rendszeres támogatással, vagy egyéni összeggel segítenek megteremteni a magazin alapvető költségeinek fedezetét. Leszel Te az egyik támogatónk?
Hasonló tartalmakat nálunk ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
