2. rész
A következő történetben az anya maga kért segítséget a hatóságtól, hiába.
– Fiam kamasz korában rossz társaságba keveredett, elkezdett drogot használni, és bűncselekményekbe is belevonták. Egyedül neveltem, az apától elváltam az alkoholizmusa és más problémák miatt – mondja az anya.
– Én mentem a családsegítőhöz, mert nem tudtam egyedül megoldani ezt a problémát, és segítséget kértem.
Akkor elvitték a gyermekek átmeneti otthonába.
Azt gondoltam, hogy a környezetváltozás, és hogy kikerül ebből a közegből, jó hatással lesz rá, ezért én is beleegyeztem. De ott még kevésbé volt kontroll alatt, mint itthon, és folytatta ugyanezt. Amikor hazakerült, továbbra is súlyos volt a helyzet.
Elmentem a gyámhatóságra segítséget kérni, hogy van ez a drogprobléma, mit lehetne tenni. Ekkor már felvállaltam, hogy leszbikus vagyok.
A gyámügyi ügyintéző végig velem volt elfoglalva, úgy beszélt velem, mint egy kutyával, és
engem hibáztatott, hogy a nemi identitásom a baja a gyereknek. Arra akartak kényszeríteni, hogy költözzek szét az élettársammal,
de úgy gondolom, hogy ehhez semmi közük nem volt, és ez hozzá nem értő személyeskedés volt. Addig sosem ért emiatt semmilyen hátrány, csak a gyámhatóságon. Mondtam az ügyintézőnek, hogy hát én jöttem ide, hogy a gyerek bajban van, és nem tudok neki segíteni, nem maguk kerestek meg.
Erre azt mondta az ügyintéző, hogy mindegy milyen probléma van egy családban, amíg nem derül ki, addig nem probléma.
Ez mondata és a hozzáállás teljesen lesokkolt. A védelembevételi tárgyalásról sírva jöttem ki, annyira megviselt, ahogy bántak velünk.
Se pszichológust, se pszichiátert nem biztosítottak, ami igazán segített volna, és talán valóban megoldotta volna a gyermek problémáját.
Az egész vármegyében egyetlen gyerekpszichiáter van, lényegében nincs is érdemi ellátás, aminek ez a következménye, hogy nincs segítség.
Végül kiemelték a fiam a családból, gyerekotthonba került, de az csak rontott a helyzeten.
A többi problémás gyerekkel, még kevesebb felügyelet mellett azt csináltak, amit akartak.
Azóta felnőtt, és a drogprobléma maradt, holott ezt az elején még vissza lehetett volna fordítani, amikor egyből segítséget kértem a hatóságtól, de nem kaptam. Nincs olyan szervezet, ahová bizalommal lehet fordulni, és ellenőrizgetés meg hibáztatás helyett valóban segítenek – mondja az anya.
A hazai gyermekotthonok állapota lesújtó – derül ki az Ombudsman jelentéséből.
Ha kiemelnek egy gyermeket a családból, gyermekotthonba vagy nevelőszülőkhöz kerül. Azonban a nevelőszülői hálózat túlterhelt, és a gyermekotthonok helyzete sem jobb.
A gyermekotthonokban sokszor áldatlan állapotok uralkodnak, nagyon kevés fenntartási költséget kapnak az államtól, ezért még a gyerekek étkeztetése sem kielégítő.
Érezzük az iróniát, ugye? Közben az ott dolgozók fizetése is alacsony, a felelősség és a teher viszont nagy, ennek egyenes következménye, hogy otthagyják a méltatlan körülményeket, így kevés a felügyelő, pszichológus, gyógypedagógus, tehát ugyanúgy nem tudnak rájuk figyelni, a problémás gyerekektől megvédeni a többit, megszöknek, a probléma tehát semennyire se lett megoldva a kiemeléssel. Újra érezzük, ugye?
Kiemelik a gyereket elhanyagolás miatt, mert, mondjuk, a szülő nem tudja biztosítani a felügyeletet, de a gyermekotthonban pont ugyanebbe a helyzetben lesz, ha nem rosszabban.
Kiemelik a gyermeket, mert nem biztosított a megfelelő ellátása, majd az állam ugyanúgy nem biztosítja a megfelelő ellátást az állami gondozásban. Az országos kriminológiai intézet kutatása szerint a fiatalkorúak által elkövetett erőszakos bűncselekmények elkövetői nagy részben gyermekotthonban élő gyerekek.
A szökött gyerekek, akiket keresnek, 80%-ban otthonokból szöknek meg.
Kérdésként merül fel, hogy az állam mennyivel jobb gyámja a gyereknek, mint a család, ahonnan kiemelték? Hogyan ítélhet a hatóság a szülők felett, ha ők maguk sem tudják megoldani a felmerülő problémákat, és jobb körülményeket biztosítani a gyerekeknek?
A kérdés költői, jó lenne rá egyszer választ kapni.
(folytatjuk.)
Fotók: AdobeStock
Hasonló tartalmakat ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
