„Anya, ha majd elfogy a víz, akkor szomjan fogok halni?”; „Hány éves leszek, amikor vége lesz a világnak?” A fenti kérdéseket ismerős gyerekek szegezték neki az anyukájuknak az elmúlt egy évben. Cahill Laura, Dublinban élő magyar pszichoterapeutával, az ír zero waste mozgalom egyik élharcosával beszélgettem arról, hogyan lehet a gyerekek (és saját magunk) ökoszorongását kezelni, hogyan érdemes a klímakatasztrófával kapcsolatos kérdéseikről beszélgetni.
Amikor pár hónapja beszélgettünk, azt mondtad, pszichoterapeutaként arra is figyelsz, hogy ne kelts felesleges szorongást az emberekben, miközben a hulladékmentes élet-módot népszerűsíted. A klímaszorongás eközben szinte az év magyar szavává vált, mintha egyre inkább kollektív élményünkké kezdene válni az ökokatasztrófa miatti rettegés.
Bár a kifejezés nálunk újdonságként robbant be a közbeszédbe, valójában már a 1970- es évek elején is foglalkoztak a témával. A környezet ugyanis már akkor krízisben volt, tudtunk is róla, de az emberek apátiával viszonyultak hozzá. Az alapélményünk az volt, hogy én mint egyén kevés vagyok, és úgysem tudok semmit se tenni ez ellen.
A klímával foglalkozó szakemberek depresszióját, vagy mondjuk úgy, borúlátását Lisa van Susteren pszichiáter pre-traumatikus stressznek nevezte el. Vagyis nem egy már megélt trauma miatt szorongunk, mint a már jól ismert poszttraumás stressz szindróma esetében, hanem előre félünk valami olyasmi miatt, amit nem is ismerünk pontosan, csak sejtjük, hogy bekövetkezik.
De, amíg a hetvenes években csak egy szűk tudós közösség számára volt ismert, hogy milyen jövő várhat a bolygóra, addig ma a klímaváltozás hatásait a bőrén tapasztalja meg a világ egyik fele, a másik fele pedig pánikkeltő cikkből szerezhet ismereteket.
– Sokféle szorongás van. Közvetlenül tapasztalni, például, hogy leég a házuk Kaliforniában vagy egy hurrikán elpusztítja az egész életük munkáját, az teljesen más, mint akik indirekten érzékelik. Nekünk, akik szerencsésebb pontján élünk a világnak, meg kell próbálni a szorongásunkat pozitív, aktív irányba terelni.
Ha sokan teszünk picit, akkor változik a világ. Mint ahogy akkor is, ha nem teszünk semmit. – mondja Cahill Laura pszichoterapeuta.
Anya vagy, pszichoterapeuta és környezetvédő. Hogyan lehet kezelni anyaként a gyerek klímaszorongását?
– Mielőtt elkezdünk a gyerek szorongásán aggódni, mindig érdemes először magunkon elgondolkodni. Nézzük meg, hogy mi hogyan kezeljük a saját belső feszültségeinket, és mit tanítunk erről a gyereknek.
A szorongási zavar az emberiség leggyakoribb pszichológiai problémája, és teljesen természetes, hogy krízis idején ez csak fokozódik.
Ne értsd félre: akinek komoly problémái vannak ezzel, annak érdemes szakemberhez fordulnia, hogy megtanulja kezelni, mert aki eleve szorongó típus, abból a klímaváltozás is nagyobb stresszt fog kiváltani. Ugyanakkor a szorongás önmagában jó, mert a figyelmünket a valódi problémákra irányíthatja, és kiválthatja a pozitív hatást, vagyis a cselekvést.
A kérdés tehát valójában ez: képesek vagyunk-e „itt és most” aktivitássá változtatni a szorongást, vagy ellenkezőleg, hagyjuk hogy túlnőjön rajtunk a félelem, és mint a hetvenes években élők, mi is apátiába vagy rettegésbe süllyedünk.
Ráadásul ha egy ilyen „hot topic”-on keresztül, mint a klímaváltozás, megtanítjuk a gyereknek (és magunknak), hogyan tudja a környezeti szorongást kezelni, akkor ezt a képességét később másfajta stressz esetén is fogja tudni használni. – avat be Laura.
Rendben, de mit tudunk mi tenni a klímaváltozás ellen? Illetve mit tud tenni egy gyerek?
– A legfontosabb az “itt és most”-ra koncentrálni. Elutasíthatjuk az egyszer használatos műanyagot, vihetjük magunkkal a saját bevásárlótáskát és vizes palackot, elmehetünk tüntetni, szavazhatunk a választásokon olyan politikusokra, akik komolyan veszik a környezetvédelmet, csomagolásmentes boltokat hozhatunk létre, elutasíthatjuk a klímát károsító életformát, és legfőképpen tanulhatunk megbízható forrásokból arról, hogy mit tehetünk a környezetünkért.
A gyerekek nyitottak a természet, a növények és állatok felé, szóval bevonhatjuk őket például az otthoni vagy közösségi kertészkedésbe, támogathatjuk a lakóközösségi vagy iskolai szemétszedésben, újrahasznosítási programokban vagy akár alapítványi, környezetvédelmi mozgalmakban való részvételét.
Mutassuk meg nekik, hogy együtt mire vagyunk képesek!
Mire gondolsz, amikor azt mondod, hogy megbízható forrásokból érdemes tájékozódni?
– Én nagyon örülök annak, hogy divat lett a zero waste, de látom a túlkapásokat és teljes félreértelmezéseket is. A környezetkímélés elsősorban azt jelenti, hogy egyszerűsítjük az életünket, lemondunk a fölösleges tárgyakról és a figyelmünket a természetesebb létforma felé fordítjuk.
Nem kell például kidobálni mindent és új dolgokat vásárolni csak azért, mert átálltunk egy környezettudatos életmódra.
Körül kell inkább otthon nézni, hogy a meglévő tárgyaink közül mit mire tudunk használni, és elutasítani a felesleges dolgok megvásárlását.
Szerencsére egyre több remek civil szervezet működik Magyarországon, az ő munkájukban való részvétel segít a tudásunk bővítésében, és a saját aktivizálódásunkban is. – avat be Cahill Laura pszichoterapeuta.
Sokszor gondolkodom azon, hogy vajon jó-e, hogy a gyerekek az iskolában a klímakatasztrófáról beszélgetnek.
– Az mindenképpen jó, hogy egyre komolyabban tanítják a gyerekeket a témában, és arról, hogy mit tudnak tenni a mindennapjaikban. Ha elkezdünk félrebeszélni, amikor előrukkol a félelmeivel vagy bagatellizáljuk az ügyet, azzal csak azt tanulja meg, hogy ha szorong, inkább ne beszéljen róla.
Az persze fontos, hogy ne a katasztrófa-elméleteket adjuk elő, hanem arra fókuszáljunk, hogy mit tehetünk ellene. A gyerek szorongásán is úgy tudunk segíteni, ha őszinték vagyunk vele, ha nem kamuzunk neki, hanem az életkorának és érettségének megfelelő szinten egyidejűleg adunk át neki információkat a helyzetről és arról, hogy mi az, amit ő és mi együtt tudunk tenni a környezetért.
Ezért is kell nekünk magunknak minél szélesebb körű, hiteles forrásból tanulni a klímavédelemről. Ha például előjön egy olyan ivóvíz elfogyásával kapcsolatos kérdés, amit korábban említettél, akkor rögtön elmondhatjuk, hogy a víz akkor fogyhat el, ha pazarló életet élünk, és egyúttal ráirányíthatjuk a figyelmét, hányféle módon tudunk a vízzel spórolni.
A kisebb gyerek is átlátja, hogy mennyit spórolunk, ha nem folyó víz mellett mosunk fogat vagy nem kádfürdőzünk minden nap, a nagyobbak pedig akár azt is könnyen megértik, hogy mi az összefüggés a nagyüzemi állattartással együtt járó vízigény- növekedés és a húsfogyasztás csökkentése között.
Vagyis a gyerek elkezdi azt érezni, hogy a mindennapjaiban történő változtatásokkal ő is tesz valami fontosat a környezetéért.
Ha a szorongásunkat cselekvésbe fordítjuk, ha tudatosan az aktivizálódás irányába mozdulunk el, azzal magunkon, illetve a gyerekünkön és a környezetünkön is segítünk egyszerre.
Kiemelt-, és belső kép: rawpixel.com. Laura Cahill portré: Laura Cahill.
Hasonló tartalmakat ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
