Sokaknak vannak rémtörténetei a gyámhatóságról. Fenyegetésekről, embertelenségről, hozzánemértésről. Vajon miért? Aki nem került testközelbe a hatósággal, talán el sem tudja képzelni. Muszáj beszélnünk arról, hogyan működik a a krízishelyzetben lévő családoknál fellépő gyámhatóság, amelynek természetesen van, (lenne) létjogosultsága. A gyermekvédelem témáját jártuk körbe az 1. részben, és most is valós szülői történeteket mutatunk be, hogy megmutassuk a rendszer szintű problémákat.
Gyakran azok a családok kerülnek a gyámhatóság látókörébe,
ahol bántalmazó kapcsolatból menekült el az anya.
A bántalmazók tipikus fegyvere, hogy az anyát mindenért feljelentik a gyámhatóságnál, rendőrségen, bírósági eljárásokat indítanak, amivel egyfajta kontrollt gyakorolnak az anya ideje felett, illetve a jegyzőkönyvek és meghallgatások miatt továbbra is mindent tudnak róla.
Ezzel a menekülni próbáló szülőt kifárasztják, félelemben és állandó stresszben tartják.
A hatóságok ebben jó partnerei a bántalmazóknak. És hiába derül ki, hogy a bejelentések valótlanok, emiatt a bántalmazók elmarasztalást nem kapnak, azonban a gyámhatóság, látva ezt a sok eljárást és problémát, „szülők közti konfliktus” miatt általában elindítja a védelembe vételt.
Pedig itt nem konfliktusról van szó, hanem a bántalmazó folytat “hadjáratot” a bántalmazott ellen, hogy ellehetetlenítse. Bár a hatóságnak a feladata az lenne, hogy felismerje a folyamatok gyökerét, ez nem történik meg.
S mivel nem értik vagy nem akarják érteni a probléma valódi okát, az egyedülálló anyát ellenőrizgetik, számon kérik. Az anya vegzálása helyett a hatóságnak az lenne a feladata, hogy megvédje az áldozatot a bánalmazótól, ehelyett további problémákat „akasztanak a nyakába”.
Sok esetben maga a bántalmazott keresi fel a hatóságot segítséget remélve, de ott valami egészen mással szembesül.
Anonim beszámolók az érintettektől arról, hogy mit tapasztaltak
– Bántalmazó kapcsolatból menekültem el. A válás során az apa felügyelet nélküli kapcsolattartást kapott, annak ellenére, hogy több igazságügyi szakértő megállapította, hogy veszélyezteti és bántalmazza a gyerekeket. A szakértő által igazolt bántalmazás okán megalapozott gyanúval folyik büntetőeljárás az apa ellen – mondta el az érintett anya.
A szakértő igazolta azt is, hogy az apa direkt és rendszer szinten idegenítette el a gyerekeket az anyától, illetve megállapította azt is, hogy az anya viszont nem neveli ellene a gyerekeket.
– A gyerekek egyértelműen az apai bántalmazás miatt nem kedvelik az apát, félnek tőle, és ezért nem akarnak vele kapcsolatot tartani, ezért kértem a kapcsolattartás megvonását.
A gyámhatóság korlátozta a kapcsolattartást, de nem vonta meg csak a legnagyobb gyermek tekintetében, ugyanakkor a végzésben leírta mi minden lesz (kiemelés stb.), ha nem mennek el a gyerekek az ugyan súlyosan korlátozott, ottalvás nélküli, havi egyszeri alkalomra, ami a bántalmazások ellenére sem lett felügyelt.
– Megírták, hogy fel kell készítenem a gyerekeimet, hogy vidáman, félelem nélkül menjenek el az apai kapcsolattartásra. Aha, köszönöm a tanácsot… Amióta kiderült miket csinált velük…, azonnali jogvédelmet kértem a gyámhatósági végzés miatt. A gyerekeim nem akarnak menni, félnek tőle. Folyamatban van az új ügy, de a gyámhatósági végzés addig is jogerős. – nyilatkozta az anya.
– A korlátozás ezen formája is csak egy évig tart, és fokozatosan visszaépítenék az elviteles- ottalvós formára mindegyik gyerekre vonatkozóan. Egy vicc az egész, azok után, hogy megállapították, hogy valóban meg kell változtatni a kapcsolattartást, mert bántalmazta őket. – mondta az anya.
– A nagyobbik gyereket nem is szabadna kényszeríteni, hiszen 16 éves lesz októberben, és bíróságra beadott, kézzel írt saját nyilatkozatában írta meg a bírónak és a gyámhatóságnak is, hogy nem akar kapcsolatot az apjával, ebben le is írta, hogy miért nem akarja, és milyen módon bántotta őket az apja – mondja az elkeseredett anya.
Nem tudják elkülöníteni a gyámhatóságnál szakmailag megfelelően az apai gyermekbántalmazás miatt az apától elhidegült gyermek esetét a szülői elidegenítő magatartás következtében kialakult elidegenítés eredményétől.
És még ha ki is mondja az igazságügyi szakértő, hogy az anya nem idegenít el, az apa viszont igen, akkor is a gyermekeknek az apai bántalmazásokról szóló beszámolóit, a gyermekek apától való eltávolodását (például hogy nem akarnak kapcsolattartásra menni) az anyai elidegenítés eredményeként kezelik. Pedig ez az apai bántalmazás eredménye. Az anyát és a gyerekeket pedig büntetésekkel, és kiemelés kilátásba helyezésével „fenyegetik”, ha nem küldi a gyermekeket a bántalmazó apához.
Ez óriási probléma!
– A gyámhatóság a gyermekek biztonsága fölé helyezi az apai kapcsolattartás jogát, akkor is, ha ez veszélybe sodorhatja/sodorja is a gyermekeket. Holott
a gyermek biztonságának joga szeintem előrébb kellene legyen az apa kapcsolattartási jogánál.
Az meg csak hab a tortán, hogy a gyámhatóság mediálást rendel el akkor is, ha igazoltan bántalmazó a kapcsolat. Holott a szakmában járatos szakemberek mind tudják, hogy bántalmazó kapcsolatban szakmai hiba azt elrendelni – jegyezte meg az anya.
Isztambuli Egyezmény
A történethez fontos felidézni, hogy pontosan ezért lenne (lett volna már rég) fontos az Isztambuli Egyezmény ratifikálása, és számos változtatás a joggyakorlatban:
„Az Isztambuli Egyezmény szerint az erőszakos előzményeket, cselekményeket figyelembe kell venni a szülői felügyeleti jogra és a gyermekkel való kapcsolattartásra vonatkozó határozatok meghozatalakor.
A kapcsolattartási vagy a szülői felügyeleti jog gyakorlása továbbá nem veszélyeztetheti az áldozatok biztonságát. Az Egyezmény szerint a gyerekeket akkor is áldozatnak kell tekinteni, ha nem közvetlen célpontjai, hanem tanúi az erőszaknak.
Az Egyezmény értelmében az állam jogosult olyan intézkedésekre az elkövetővel szemben, mint a szülői felügyeleti jog megszüntetése, ha ez szolgálja a gyerek legfőbb érdekét, és ha az más módon nem biztosítható. (A gyerek érdeke például a bántalmazott anya biztonsága is.)
További lehetőség az elítélt bántalmazó ellenőrzése és felügyelete.
Magyarországon a törvény nem írja elő, hogy az erőszakot, az erőszakos előzményeket figyelembe kell venni a szülői felügyelet és kapcsolattartás (láthatás) rendezésekor.
Gyakran tapasztalható, hogy a hatóságok szemében a bántalmazó kapcsolattartási joga fontosabbnak, erősebbnek bizonyul a bántalmazottak védelemhez és biztonsághoz való jogánál – a kényszerláthatás súlyos probléma.
Ha a bántalmazott szülő – akár a hatósági döntéssel szembe menve – próbálja megvédeni a gyereket azzal, hogy nem erőlteti a bántalmazóval való kapcsolattartást, a rendszer őt bünteti. Az elmúlt időszakban a láthatás során elkövetett családon belüli gyerekgyilkosságok is a rendszer súlyos problémáit mutatják.
A rendszerszintű megoldásoknak nincs nyoma.” – áll Patent közleményében.
Amikor eldurvul a helyzet
Csak az elmúlt években több olyan hírt járta be a sajtót, amikor az apa kapcsolattartás alatt megölte gyermekeit.
Az eseteknek mindig volt előzménye – több éves zaklatás, bántalmazások, távolságtartásért folyamodás – ezekről a hatóságoknak tudomásuk volt, de nem vették komolyan. Ilyen volt az aszódi gyilkosság esete is, ahol az apa a kapcsolattartás alatt megölte 14 és 16 éves lányát.
Az anya számtalanszor jelezte a hatóságok felé, hogy probléma van, az apa nyíltan fenyegetőzött, ennek ellenére nem vonták meg a kapcsolattartási jogát. Úgy tudjuk, hogy még akkor sem keresték őket, amikor már a gyerekek halottak voltak, és az anya bejelentette, hogy az apa nem hozta vissza őket a kapcsolattartásról.
Hasonló volt a helyzet Seres Barbara esetében is, ahol a kisfiát az apa az anya szeme láttára dobta ki a 4. emeletről.
Az anyát kötelezték arra, hogy a gyermeket át kell adnia kapcsolattartásra, azután is, hogy az apa már a gyilkosság előtt is megkísérelte kidobni a gyermeket az ablakon. Az apa ellen tettek feljelentést, el is ítélték, de a kapcsolattartás ettől függetlenül járt neki.
Még kimondani is borzalmas.
Az Isztambuli egyezmény betartásával ezek az esetek megelőzhetőek lennének, de a hatóságoknak, az államnak valamiért nem fontos a gyerekek és a nők biztonsága, nyugodt élete, sőt egyáltalán az élete.
Mi lesz, ha elviszi a gyerekeket?
– Sok éve menekültem el bántalmazó kapcsolatból a gyerekeimmel. A gyermekelhelyezési per alatt az apa folyamatosan feljelentgetett a gyámhatóságon a legképtelenebb történetekkel, hogy rossz színben tüntessen fel. Bár az apa bejelentései mind valótlannak bizonyultak, végül védelembe vették a gyerekeket szülők közti konfliktusra hivatkozva – mondta el egy másik érintett.
– Ez azonban durva eufemizálása annak, hogy az apa különélésünk óta is a legváltozatosabb módszerekkel zaklat, ami ellen próbálok védekezni, és a gyermekeimet megvédeni. A védelembevételi tárgyaláson, sőt a bíró is a gyerekelhelyezési perben azzal fenyegetett, hogy kiemelik a gyermekeket a családból, ha tovább „veszekszünk”, ami teljesen abszurd.
– Én nem veszekedtem az apával, ő az, aki folyton támadott (fizikailag is), és ezt a mai napig folytatja. Egyik hatóság sem ismerte fel a bántalmazó magatartást, engem fenyegettek a gyerekek elvesztésével, ha nem változik az apa magatartása, akitől amúgy nekik kellett volna megvédeni, ami nem történt meg.
– Én mégis hogyan tudnám megváltoztatni az apa magatartását? Amíg védelembe voltunk véve, előírtak a határozatban egy sor dolgot, amit elvártak tőlem, de ezeket enélkül is, előtte is megtettem (pl, hogy teljesítsék az iskolakötelezettséget a gyerekek – ezzel sosem volt gond, még igazolatlan hiányzásuk sem volt), mintha debil lennék, és nem tudnám a legalapvetőbb dolgokat sem a gyereknevelésről. Mintha elhanyagolás miatt vettek volna védelembe – mondta az anya.
– Értelmetlennek éreztem az egészet, különösen azért, mert semmilyen segítséget, támogatást nem kaptam. Senkinek nem kívánom ezt az érzést, amit akkor éreztem, amikor a hatóságok több oldalról fenyegettek.
– Nem tudtam semmit az eljárásokról, de halálfélelmem volt, hogy azok beszélnek így, akik majd döntenek rólunk, és hogy tényleg bekövetkezhet az, hogy elveszik a gyerekeimet. Évekig éltünk ebben a stresszben.
– Az sem mellékes, hogy mennyire elárulva éreztem magam, hogy miközben éppen próbálom őket és magamat megvédeni, még engem fenyegetnek azok, akiktől segítséget reméltem. – mutatott rá az anya.
– Az apa még helyeselt is, hogy ez mennyire jó lenne, ha elvennék tőlem a gyerekeket. Egyszerűen a hatóság képtelen volt kimondani azt, hogy az apa bántalmazó, és képtelenek voltak fellépni ellene hatékonyan. Ehelyett maradt a mismásolás, és szőnyeg alá seprés, meg a „beszéljük meg”, egy olyan emberrel, aki semennyire se hajlandó másra tekintettel lenni, mondta még el az anya.
A cikk a következő oldalon folytatódik.
