Szól a Merry Xmas ezerrel az itteni luxiplázában, a spanyol Corte Inglésben, hatalmas sor áll a játékbolt kasszájánál, aztán a csomagolópultnál. A kiszolgáló alig bírja a dobozokkal felvenni a versenyt, többen segíteni szeretnének neki, “está muchacha necesita ayuda”, de nem hagyja magát, ha meglátja a főnök hogy mi magunk csomagolunk, mérges lesz, mondja mosolyogva.
Soós Viktória írása.
Lehet kérni télapós és háromkirályos papírt, aszerint hogy karácsonyra lesz-e az ajándék (kisebb csomag), avagy a három királyokra (nagyobb csomag).
Kezünkben már ott lapul a két Sylvanian familys doboz a méregdrága k. süncsaláddal (32 euró, egy vicc!), illetve a kanapén ücsörgő nyuszipapával, mert mégiscsak kegyetlenségnek éreztük,a már meglévő nőstény nyúlfigura kapcsán, hogy egyedülálló anyaként viselje gondját az otthon szunyókáló (de esetleg bármikor felébredő!), gondosan bepólyázott nyúlcsecsemőnek.
Így aztán megvettük nyúlpapát is, reméljük, néha felemeli szőrös hátsóját a kanapéről, illetve legalább a fürdetésre hazaér majd a melóhelyéről (nyilvánvalóan a répagyárból).
Közben megint a költőre gondolok, aki miatt az egész #sylvanianlife beindult nálunk, szerencsétlenségemre rámutattam a nagyobbiknak egyszer a boltban, hogy nézd, a költő bácsi mesélte az előadásában, hogy a lánya ezzel játszik, mire a lányom azonnal fel is pattant az (erdei)i trendre, és azóta csak ilyet akar. Azt hittem, már dedós lenne neki, de sajnálatos módon tévedtem.
A csomagolólány ráilleszti az ajándékkártyát a csomagokra, végeztünk, kifelé menet még felmarkolom a gigantikus méretű Juguetes játékújságot, amely ajtókitámasztónak sem lenne utolsó és a buszmegállóban nézegetem, mit (nem) adnak ingyér.
Cuki kispónik, Lego friends kutyák és idilli fodrászatok, plüssállatok és boldog gyerekek mosolyognak vissza a fényes papírra nyomott oldalakról, aztán egyet lapozok és hirtelen, mintha nem jó helyre nyitnék be egy házibulin, belekeveredem a Stranger Things horrorsorozat univerzumába, a gusztustalan szörnyekkel és felzabálásra ítélt szereplőkkel egyetemben.
Ez meg mi?! Háborgok, de öcsém készségesen mutatja, le vagyok maradva, hisz a Kinder tojásba is raknak már demogorgont, mit csodálkozom?
És anno, emlékeztetett, a sulis farsangra már az alsósok is a koreai Squid Game gyilkos figuráinak öltöztek be. Á, gyerekek, úgyse értik, nem tudják, mi az, legyinthetnénk, de részemről nem teszem.
Tudom, a gyerekek többségének itt is, csakúgy, mint otthon, van mobilja, Netflix hozzáférése, és bőszen nézi a rohadtul nem neki gyártott tartalmakat (illetve a merchandise-t láttán elbizonytalanodom: esetleg mégiscsak nekik gyártották ezeket?
Spoiler alert: a gyerekeknek gyártják a tömeggyilkos játékról szóló sorozatot, esetleg a gyermeke szeme előtt szétmarcangolt és majdnem kivérző anyukák látványát? Ha nem, akkor mégis milyen istenverte cinizmus játékként mégis odaadni nekik a figurákat?).
Számít egyáltalán bárkinek bármit is a gyerekek mentális egészsége és épsége, ha még maguk a szülők is felügyelet nélkül engedik rá a gyerekeikre a Robloxot, Netflixet, Youtubeot és a többi tömegcsatornát és felnőtt terepet?
És vajon, ha az én gyerekem mobil nélkül, kisnyulakon és sünfigurákon nevelkedik, míg társai az öldöklésen és erőszakon (és tegyük hozzá, pornón), mekkorára nyílik az olló majd kortárs és kortárs között?
Ki fog jobban járni? Akit már kiskorától (reméljük, akaratlanul) szocializáltak és deszenzitizáltak a kegyetlenségre (és pornóra), vagy az én gyerekem, akire minden bizonnyal egyszerre fog ráömleni a digitális pöcegödör, esetleg egy barátnői ottalvós bulin?
Annak idején én voltam az egyetlen lúzer az osztályban, akinek nem hagyták a Twin Peakset. Most akkor túlérzékeny hópihe vagyok, hogy hasonló sorsra kárhoztatom én is a gyerekeimet?
Várom az egyes buszt, kezemmel a Juguetessel, amely cinikusan hirdeti a gyerekek jogát a játékhoz (beidézve az ENSZ gyerekjogi részlegét) és nem értem, hogy most akkor hogy a fenébe kellene gyereket nevelni. Illetve, hova küldjem vissza a pszicho diplomámat?
Amúgy meg, csippentem a kártyámat a sofőrnél, ez a virágfejű kutyaszörny amúgy is rohadtul béna.
Hasonló tartalmakat nálunk ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
