Akinek gyereke van, tudja, hogy van az a nézés, van az a körbeudvarlás, a mindent IS megígérés, amiért az ember vesz egy mély levegőt és megveszi a jegyet (sorrendbe haladva) az első Halász Judit koncertre (na ezt azért én is imádtam), majd énekli együtt az Alma Együttessel a Nád a házam tetejét, aztán jön a Mancs őrjárat mese élőben, a Minecraft rajongói találkozók, most meg itt vannak Pamkutyáék. A negyedik koncertre „ültem sorba tegnap másfél óráig” a gép mellett. Azt hittem, hogy nekem nem tudnak újat mutatni. Dehogynem!
Két fiam van, három és fél év különbséggel. Így van az, hogy mire a nagy kinőtt a Kisvakondból és a Bogyó és Babócából, a másik pont belenőtt abba. Évekig hallgattam a csiga gyerekekről szóló mese kezdő zenéjét a tévében, majd jött a Mancs őrjárat vagy postás Pat és a gyerek együttesek.
Ők már igazi alfa generáció, tehát az okostévén bármikor tudtunk bulit csapni a hosszú téli délutánokon vagy egy ovistárs megérkezésekor:
percek alatt előkerült a diszkógömb, a játék mikrofon és már bömbölt is az Alma Együttes, pörögtek a fiúk és toltuk együtt a Nád a házam tetejét.
Nem kellett sokat várni és megkérkeztek a srácok, Pamkutyáék a nagyobbik fiam szívébe.
Szerintem kb. 5 évig hallgattam folyamatosan a dalaikat: a Despasito paródiát szerintem több ezerszer (szóval a 47 milliós nézettséghez tisztelettel mi is komolyan hozzájárultunk), így voltam teljesen képben, hogy éppen mit csinálnak, hol járnak és hogyan áll a karrierjük.
Olyan kedvesen énekeltek a srácok és olyan hamiskásan, hogy nem lehetett nem megszeretni őket. És a paródiák egyre jobbak lettek. De a fiaim nőttek, számítógépet kaptak és a zenehallgatás kiszorult a nappaliból a szobájukba. Már csak egy-egy foszlány jutott el hozzám Pamkutyáékról, arról, hogy egyszercsak levették az ikonikus kabátjaikat, és a szemüvegek is lekerültek a testvérpárról. Majd néma csend.
Egészen mostanáig. „Anya, Pamkutyáék koncertet adnak!” – rohant be hozzám az egyik nap a kisebbik. A Tiktokot teljesen hiteles hírforrásként kezelő 12 évesem először azt mondta, hogy félmillió egy jegy, mert elfogyott mind egy óra alatt. Hagyjálmár, felejtsd el! – mondtam, majd teljes nyugalommal folytattam a munkámat. Tudomásul vette.
Tegnapelőtt azonban újra szólt: – Anya, lesz még egy koncertjük és holnap 2-től lehet rá jegyet venni…
Ránéztem az oldalukra és ennél a mondatnál ellágyult a szívem: „Kíváncsi vagy, milyen bulit csinál két ember nulla koncerttapasztalattal? Gyere el, és tapasztald meg te is! Ez lesz az este, amire még évek múlva is emlékezni fogsz!”
Jó, oké, legyen, megveszem a jegyet karácsonyra – mondtam magamnak csendesen.
Látva, hogy az emberek így elkapkodták a korábbi koncertek jegyeit, megembereltem magam és odaültem a gép elé délután 2 előtt 5 perccel. És vártam. Meg vártam. Frissítettem újra meg újra a jegyvásárló oldalt és pontban 2-kor egyszercsak azt írta a ki a gép, hogy egy órát legyek már szíves várakozni, annyian vannak előttem. Ezt meg hogy? – kérdeztem volna magamtól, de csak felszisszentem és tök kúúl maradtam: oké, csináljuk végig.
Nem kellett egy teljes órát várni. Kb 50 perc után egyszercsak bekerültem a tutiba.
Megnyílt a foglalási oldal, ahol pörgött valami számláló, hogy baromi gyorsan döntsd el, hogy hova veszel jegyet, majd ők kiválasztják helyetted a helyed, csak gyerünk már, sokan várnak.
– Ácsika! – mondtam én, az X generációs, csak megnézném, hogy hova üljünk! Kiválasztottuk a gyerekkel a helyet, mennék a pénztárhoz széles mosollyal, kattintok és egyszercsak huss! A rendszer úgy visszadobott a rajtvonalhoz, a várakozó terembe, hogy köpni-nyelni nem tudtam.
Mivanmááár? Hol vagyok? Én anyázok, felpattanok a géptől, gyerek elviharzik és bömböl, hogy ebből nem lesz semmi. Háát, majdnem így lett.
De erőt veszek magamon, oldottam meg már ennél cifrább helyzeteket is, nyugtatom magam. Mi az a majd másfél óra, amit itt szarakodom egy k…jegyvásárlással! Folytatom.
Még egyszer visszakerülök a tuti oldalra, a jegyvásárláshoz, de mire fizetnék, azt írja ki a kis huncut, hogy elfogyott minden jegy. Másfél óra kuka, a gyerek teljes letargiában, én meg nem hiszek a szememnek. Később a koncert alatti fészbúk fórumon olvasom, hogy nem csak én jártam így.
Ez azért megnyugtat: csak képes vagyok még egy online jegyvásárlást megugrani! Kicsit később a kolléganőmnek mesélem a sztorit, aki röhögve teszi hozzá a saját sztorijukat:
– Nyugi, a férjem 4 órát ült a gép előtt pár nappal korábban ugyanígy a jegyvásárlásnál, mert mi a 9 évest akartuk elvinni a koncertre. Figyi, megvárom, hogy elkezdjék árulni a „jegyüzérek” a jegyeket, nincs idegrendszerünk még egyszer ezt végig csinálni! – mondja.
Ránézek arra a bizonyos oldalra és nem hiszek a szememnek: pár órával a jegyértékesítés lezárása után már simán tudsz venni az elfogyott jegyekből a jövő márciusi koncertre.
Persze csak egy-egy darabot, és mivel szinte mindenki a gyerekét akarja elvinni, ezeket senki sem veszi meg. Az oldalon azt látom, hogy 400-an máris megszabadulnának a jegyeiktől. És ha jól sejtem, ez csak az első adag jegyárus csapat.
Aztán felderül az ég, kisimulnak a ráncok és a remény tölti be újra a szívemet: Pamkutyáék bejelentik, hogy áprilisban még három koncertet adnak.
Pénteken délután tehát újra indul sok-sok gyerekes szülőnek a jegyásárlási mizéria.
Én pedig naívan bizakodom, hogy ezúttal sikerrel járok és meghallgatthatom a fiam kezét szorongatva és csápolva egyszer élőben, hogy „21-el mentél 20-as táblánál, sokakat életveszélybe sodortál, búcsúzzál el 30.000 forintodtól!” – című Despasito paródiát, hogy visszarepítsen engem is 8 évvel ezelőttre, amikor még két kicsi fiú énekelt kórusban Pamkutyáékkal a tévé előtt állva.
Gyorsan ide is teszem a slágert, hátha nektek is hiányzik már. Srácok, várjatok meg minket: ha a jegyvásárló rendszer is úgy akarja: jövüüüünk!
Kiemelt kép: Békéssy Olga fotója
Független magazinként nem áll mögöttünk egy médiacég sem. Ez nagy szabadságot ad abban, hogy olyan témákról is írhassunk, amelyekkel mások nem foglalkoznak. Kérlek támogasd munkánkat, hogy továbbra is írhassunk neked. Leszel az egyik támogatónk?
Hasonló tartalmakat nálunk ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
