Barion Pixel Skip to content
Kállai Márton Peresznye

Kállai Márton: Neked mit mesélnek a fák?

Mi az első, ami eszedbe jut a fákról? A hűs árnyék? A színes lombok? A bölcső és a koporsó? A családfa? A tűz melege? Az új bútor illata? A madárcsicsergés? Amikor ránézel egy hatalmas fára, eszedbe szokott jutni, hogy az a fa már akkor is ott állt, amikor még a szüleid sem éltek, és akkor is ott fog állni, amikor te már rég nem leszel itt? Kállai Márton ezeket a fákat fotózta le legújabb, Matuzsálemek című sorozatában, amelyből egy csodálatos album is készül.

A fák türelme

Kállai Márton André Kertész-nagydíjas fotográfus, a Magyar Fotóművészek szövetségének tagja, POYi-díjazott, sokszoros Sajtófotó-díjas alkotó, aki húsz éve a társadalom arcvonalait fényképezi: közösségeket, változásokat, emberi történeteket.

A Matuzsálemek sorozatában kilépett az emberi történetek világából és a természethez fordult, mégis minden egyes képe rólunk mesél. A fák türelme, állandósága és csendje új nézőpontot adott neki, olyan időt, amihez az ember már rég elvesztette a türelmét.

– Fotóriporterként mindig embereket fényképeztem. Társadalomábrázolással, környezeti témákkal foglalkozom, hosszú távú projekteket készítek. Amikor a képszerkesztő barátom, Kovalik Máté felvetette, hogy lefotózhatnánk Magyarország legidősebb fáit, tudtam, hogy ez nem egynapos munka lesz. Aztán jött a járvány, és minden lelassult. Naponta ugyanazokat az útvonalakat jártam be, ugyanazokat a fákat láttam, mégis másképp. Rácsodálkoztam a természetre, és észrevettem benne mindazt, ami addig magától értetődőnek tűnt. – mondja.

Kállai Márton
Tölgy Pusztazámor

Emberközpont helyett fákra hangolva

A projekt öt éve alatt Kállai Márton és társa bejárták az országot, hogy felkutassák a legidősebb, legkülönlegesebb fákat, a magyar matuzsálemeket. A sorozat célja nemcsak dokumentálni, hanem újraértelmezni volt a természethez való viszonyunkat.

– A Matuzsálemek egyik legfontosabb gondolata az volt, hogy elvonatkoztassunk az emberközpontú világnézettől. A fák teljesen más stratégiát követnek. Egy helyben állnak, több száz évig is élnek, tűrnek, várnak, alkalmazkodnak. Engem ez a türelem, ez a fajta időtlenség kezdett el igazán érdekelni.

A fák egészen másképp élnek, mint mi. Egy helyben állnak, mégis változnak. Ez a létforma képes megtanítani nekünk, hogy nem minden mozgás egyenlő a haladással. – mutat rá Márton.

A természet emlékezete

A több mint kétszáz helyszínt bejáró sorozatban minden fa másként mesélt. Volt, amelyhez csak egyszer tért vissza, és volt, amit egy éven át, minden hónapban újra lefotózott.

Kállai Márton
Az ötvöskónyi hárs, hazánk legöregebb fája Nagylevelű hárs (Tilia platyphyllos), Ötvöskónyi, 2022 március

– Volt egy fa, amit tizenkétszer fényképeztem. Minden hónapban visszamentem ugyanabból a nézőpontból, és néztem, hogyan változik a fény, a lomb, az ég. Egy idő után már nem is a fa volt az érdekes, hanem az, ahogyan az idő elmozdul körülötte.

A Neszmély és Tardos között álló gerecsei öreg tölgy tizenkét hónapja lett a sorozat egyik szimbóluma. A peresznyei platánnál viszont nem is a méret, hanem az ott lakó vadkacsa miatt maradt emlékezetes a pillanat.

– Odamentem, hogy lefényképezzem, de kijött egy bácsi, és rám szólt, hogy „hagyja békén a kacsát, az ide tartozik”. Az emberek egy része úgy vigyáz ezekre a fákra, mintha családtagok lennének, mások meg nem is tudják, hogy a házuk mellett áll az ország egyik legidősebb fája.

A sorozatban szerepel az öszpötei „kandeláberfa”, a Tisza menti „Hét nővér”, a tapsonyi vénic szil és a körmendi nagy platán is.

Az albumban bemutatott fák mindegyike másként élte túl az évszázadokat: volt, amelyikből új élet sarjadt a korhadó törzsben, és volt, amelynek árnyékában templom, iskola, vagy épp egy egész falu nőtt fel.

Kállai Márton

Duglászfenyő Öszpötei Kandeláberfa

– Sok helyen látszik, hogy az ember és a fa története már nem választható szét. Láttam rózsafüzért egy odúba tömködve, zacskó sót felkötve egy ágra, vagy egy fatörzsbe faragott Krisztus-képet. Ezek a lenyomatok azt mutatják, hogy a fák számunkra is emlékezethelyek, még ha nem is tudatosan.

A közösség ereje

A Matuzsálemek album nemcsak vizuális, hanem szellemi együttműködés is. A képeket kortárs írók és kutatók – köztük Háy János, Boldizsár Ildikó, Aszalós Réka és Pósfai György – írásai kísérik, amelyek a falét különböző jelentésrétegeit bontják ki.
A projekt a Brancs közösségi finanszírozási felületén valósult meg, ahol rövid idő alatt elérte a célösszeget és most a meghosszabbított kampányban még mindig előrendelhető.

– Azt remélem, hogy aki kézbe veszi ezt a könyvet, az egy kicsit másképp fog nézni a fákra. Mert ha valamit felismerünk, ha meglátjuk benne a szépséget és az értéket, azt onnantól kezdve védeni is fogjuk.

„Fa vagyok, nem jut eszembe semmi. Fa vagyok, talán óriás, talán épp most kezdek a földből kibújni, de mindig több vagyok magamnál. Mert aki rám néz, aki nem, aki bújt, és aki nem, én ott vagyok mindenben, mert én vagyok az idő, és én vagyok az örök élet, holott az én életem is véges.”
Háy János

Ha te is szeretnéd magadnak a Matuzsálemek című fotóalbumot megkapni, hogy lásd az ország legősibb fáit, és olvashasd a fotókat kísérő tudományos és szépirodalmi szövegeket, akkor most a Brancs közösségi finanszírozási oldalán még előrendelheted.

Kállai Márton
Tölgy a Rókás-legelőn. Túristvándi, 2023 augusztus

Nyitókép: Kállai Márton peresznyei platán

fotók: Kállai Márton


Hasonló tartalmakat nálunk ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.

Tetszett a cikk?

Megosztás:

Iratkozz fel hírlevelünkre!

Ajánlott cikkek:

2026 © NŐI VÁLTÓ - Minden jog fenntartva | Weboldal: Tudatosweb