„Aki nem tudja megfogalmazni az érzéseit, az nemcsak önmagához, hanem az őt faggató szülőhöz is nehezebben talál utat – és egy konfliktushelyzetben a szavak védőhálója nélkül maradhat.” – utal Simon Gabriella ifjúsági mentor egy olyan jelenségre, ami szinte minden szülő számára ismerős. Amikor gyermekünkben belül háború dúl, sokszor hiába észleljük a feszültséget, ő csak „ül”, „dühös” és mintha nem tudna megszólalni.
Egyre több a szorongó, befelé forduló fiatal – és nem csak az iskolában
Egyre több szó esik a fiatalok romló mentális egészségéről. Az UNICEF legutóbbi kutatása szerint a kamaszok között a szorongásos és depressziós tünetek fordulnak elő legnagyobb arányban.
Az identitás keresés, az iskolai teljesítményszorongások vagy a digitális elszigetelődésből fakadó érzelmek ebben az életkorban általános tapasztalatok lehetnek. A probléma az, hogy hiányzik az az eszköztár, amellyel az új tapasztalataik mentén megjelenő érzelmeiket, határaikat vagy szükségleteiket megfogalmazhatnák.
– A kamaszodó gyerek nem azért nem beszél, mert nem akar, hanem mert nem tanulta meg, hogyan kell. Nincsenek biztonságos szavai arra, amit átél. Ez pedig sebezhetővé teszi – nemcsak otthon, hanem a kortársai között, a neten, vagy egy tanárral való konfliktusban is – mondja Gabriella, aki több mint egy évtizede dolgozik fiatalokkal és családjaikkal.
Kommunikációs önvédelem: nem csak szép beszéd, hanem túlélési stratégia
A kommunikációs készségek hiánya nemcsak az iskolai teljesítményt befolyásolja, hanem a társas kapcsolatok minőségét is. A Kommunikációs Nevelésért Egyesület tanulmánya szerint a digitális technológia hatása miatt a fiatalok kommunikációs készségei jelentősen átalakultak, ami kihívást jelent a pedagógusok számára is.
Gabriella nem pszichológusként, hanem ifjúsági mentorként közelíti meg ezt a témát: játékos módszerekkel, pályaorientációs vagy szociális készségfejlesztő foglalkozásokkal dolgozik – gyakran olyan fiatalokkal, akik valamilyen sajátos nevelési igénnyel élnek.
– Ha egy gyerek tudja, hogy joga van nemet mondani – és azt is tudja, hogyan mondja ki úgy, hogy meghallják – az máris egy hatalmas lépés a felnőtté válás felé – mondja.
A játék nem csak játék – hanem kulcs a kapcsolódáshoz
A játék nemcsak szórakozás, hanem hatékony eszköz a kommunikáció és a szociális készségek fejlesztésére is. A Debreceni Egyetem kutatása szerint a játék szerepe kiemelkedő az óvodáskorú gyerekek kommunikációs készségeinek kialakulásában és a nyelvi hátrány csökkentésében.
Gabriella tapasztalatai szerint a megfelelően megválasztott játékok segíthetnek a fiataloknak abban, hogy könnyebben megnyíljanak és kifejezzék önmagukat.
Különösen fontos ez a sajátos nevelési igényű fiatalok esetében, akiknek sokszor a játék biztonságos keretei tudják megteremteni a teret az önkifejezésre és a társas kapcsolatok erősítésére.
Mit tehetsz szülőként, ha a kamaszod nem tud beszélni az érzéseiről?
A jó hír: az önkifejezés fejleszthető készség– és az első lépéseket otthon is meg lehet tenni. Íme 4 egyszerű, de hatásos dolog, amit kipróbálhatsz már ma:
1. Ne kérdezz rögtön – inkább mesélj magadról!
A „Mi történt ma?” gyakran zsákutca. Próbáld inkább így: „Képzeld, ma majdnem összevesztem a kollégámmal, de aztán sikerült nyugodtan beszélnünk a nézeteltérésről…” A személyes történetmodell segít oldani a szorongást és mintát ad a kommunikációra.
2. Játsszatok együtt – ne csak szórakozásból
Válasszatok olyan társasjátékot vagy kártyát, ahol beszélni kell (pl. Dixit, Érzelemkártya, Beszélgetős kocka). Ezek játékosan nyitják meg azokat a témákat, amikről amúgy nehéz lenne beszélni.
3. Tükrözz, ne ítélkezz
Ha azt mondja a kamaszod, hogy „utálom az iskolát”, ne kérdőjelezd meg azonnal. Inkább reagálj így: „Nehéz lehet ott lenni, ha ennyire rossz érzéseid vannak vele kapcsolatban.” Ez megerősíti őt abban, hogy amit érez, az fontos és érvényes.
4. Ne a megoldást, a kapcsolódást keresd
Nem mindig kell tanácsot adni. Sokszor elég az is, ha azt mondod: „Nem tudom, mit lehetne tenni, de itt vagyok, ha beszélni akarsz róla.” Ez biztonságot ad – és előbb-utóbb megérkeznek a szavak is.
nyitókép: freepik
Független magazinként nem áll mögöttünk egy nagy támogató sem. Ez nagy szabadságot ad abban, hogy olyan témákról is írhassunk, amelyekkel mások nem foglalkoznak. Kérjük, támogass bennünket, hogy továbbra is írhassuk a cikkeinket hétköznapi nőkről, olyanokról, akik másokon is segítettek. Legyél a támogatónk!
Hasonló tartalmakat nálunk ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
