Vajon mennyire befolyásolja egy tanár döntéseit az, hogy kitől mekkora ajándékcsomagot szokott kapni? Gyanítom a válasz legalább annyira sokszínű, mint ahányféle személyiségtípus létezik. A jelenséget mindenesetre aggasztónak tartom.
Pozsgai Kitti írása.
Mielőtt leültem volna megírni ezt a cikket, többször végiggondoltam, mit zúdítok vele a fejemre. Abban bízom, hogy az esélyegyenlőség oldalán álló szülők és pedagógusok is megértik majd, miért emelek szót az iskolán belüli ajándékozásokkal szemben.
Olyan, mint a kórházi hálapénz
Amikor 2021-ben megtiltották az egészségügyben a hálapénz adását és elfogadását, parázs vita alakult ki az emberek között. A mai napig át kell kutatni az idősebb hozzátartozók táskáját, mielőtt beengedjük a rendelőbe, egyszerűen nem tudják elfogadni, hogy nem lehet borítékot csúsztatni. Onnantól, hogy kiegészült az egészségügyi szolgálati jogviszonyról szóló 2020. évi C. törvény azon része, ami a Büntető törvénykönyv korrupciós bűncselekményeire vonatkozik, akár egy évig tartó szabadságvesztéssel is büntethető az, aki hálapénzt ad vagy fogad el. Komoly visszatartóerőnek gondolhattuk mindannyian, a nyilvánosságra került ügyek alapján viszont látszik, hogy a mai napig jelen van a korrupció, még ha nem is olyan nagy mértékben.
Na de mi köze ehhez az iskoláknak? Milyen előnyök érhetnek egy gyereket, ha a szülő megtalálja a tanár befolyásolásához vezető utat? Milyen hátrányok, ha egy család egyáltalán semmivel támogatja az iskolát, és még az osztályfőnök névnapjára sem küld virágot?
Hónapok óta kérdezgetem erről az embereket, és világosan látszik, hogy vannak élvezői, elszenvedői és semleges szereplői is az iskolai korrupciónak, már ha egyáltalán nevezhetjük ezt annak.
Tojásért súgás jár
– Nem túl ügyes matekból a gyerek. Viszem a tojást minden héten, közben persze beszélgetünk is, és megesett, hogy csupa jóindulatból szólt a tanárnő, hogy röpdolgozatot fog íratni, vagy megsúgta, milyen feladatokat gyakoroljunk otthon – mondta egy őszinte szülő, akinek látszólag fogalma sem volt arról, hogy amit tesz, az valójában a korrupció legklasszikusabb formája, amivel a saját gyermekét az osztály fölé emelve, őt előnyhöz juttatva, tisztességtelen helyzetet teremtettek az érintett matematika tanárnővel.
Nőnapon, pedagógusnapon, vagy év végén rendszerint közösen vásárolunk egy-egy csokrot minden tanárnak, és úgy osztjuk el a gyerekek között, hogy mindenki tudjon adni valamit. Kínosan odafigyelünk arra, hogy senki se maradjon ki. Hallom más osztályokból, hogy az SZMK-s (Szülői Munka Közösség- a szerző) anyuka gyereke ad át mindig mindenkinek mindent, olyan, mintha más nem is adott volna bele az ajándék árába – mondta egy másik anyuka.
Igen, ez is sokszor visszatérő problémakör volt a meghallgatottak között.
A megkérdezett tanárok közül volt, aki mosolyogva mesélte, milyen rendes, udvarias gyereket neveltek a szülők, mert szerinte csak ő kedveli őt annyira, hogy odaálljon elé az ajándékkal.
Amikor azt kérdeztem tőle, hogy otthon, a nap végén, amikor ránézett az osztálytól kapott csokorra, ki jutott először eszébe, vagy amikor másnap ránéz arra a gyerekre, aki az ajándékot adta, érzi-e, hogy másként gondol rá, hosszú választ kaptam.
A lényeg, hogy nem tesz különbséget a gyerekek között, de ő is ember, aki valakiket jobban, másokat kevésbé kedvel. Itt felhozott egy példát az osztályába járó „problémás” gyerekről, szerinte nem sokat változtatna az érzésein, ha például ez a gyerek adna neki ajándékot.
A hátrányos helyzetű gyerekek még hátrébb sorolódnak
– A szülők is ritkán járnak be az iskolába, nincs velük jó kapcsolatom – meséli az előbb idézett tanár – Nem tudunk osztályon belül ajándékozást szervezni se karácsonykor, vagy közös születésnapokat tartani, mert ők minden alól kivonják magukat.
Egy ilyen szituációnak is több oka lehet, de a gyermek társadalmi, szociális helyzetét képesek súlyosbítani az efféle helyzetek. A gyerek lehet, hogy vinne, de a szülő valamiért ellenáll a kérésnek. Nincs rá pénze, ideje, hogy megvegye, vagy alapból ellenzi, teljesen mindegy.
Másnap pedig a gyerek megy be az iskolába üres kézzel. Rá néznek csúnyán az osztálytársai, sajnos néha egy-egy pedagógus is, pedig aztán a gyerek tehet róla a legkevésbé, hogy nincs mit adnia. A szituációt viszont mi szülők teremtettük meg.
Eszem ágában sincs belesodródni a „régen minden jobb volt” csapdájába, de ezeket a helyzeteket tökéletesen orvosolhatná a technika/rajz órán közösen elkészített ajándékok divatba hozatala.
A kivételezés is korrupció?
Városi iskolákban ugyanúgy előfordul a „sógor-koma” jelenség, mint a kisebb településeken. Aki nincs pozícióban, de van pénze, nagyobb összegekkel támogatja az iskola fejlesztését, persze úgy, hogy az igazgatónak is jusson valami. Ez már egy magasabb szintje a korrupciónak, nehezebben is tettenérhető, még akkor is, ha mindenki tud róla. Ezek a gyerekek több szereplési lehetőséget kapnak, még akkor is, ha képességeik, tehetségük ezt nem feltétlenül indokolja.
– Amíg egy iskolába jártunk a polgármester unokájával, már előre fogadtunk a többi apukával, hogy a nyitó, vagy a záró verset fogja-e mondani. És az a szerencsétlen gyerek ott állt minden ünnepségen, lehajtott fejjel motyogott valamit, az igazgatónő eleinte a vállainál fogva vezette a mikrofonhoz, meg le a színpadról, utána persze tapsikolva köszönte meg neki, hogy mindig számíthat rá.
Az az apuka, aki ezt a történetet felidézte három év után vette ki a fiát, és vitte át másik iskolába, de nem csak a polgármester (unokája) miatt. A feleségével megtudták, hogy az osztályon belül van egy zárt messenger csoport, kifejezetten az „elitnek” fenntartva.
– Úgy gondolták, hogy egyszerűbb lesz mindenkinek, ha csak néhányan beszélik meg maguk között az osztály ügyeit. Ők választottak fotóst, aki valamelyik testvére volt, a hozzájuk köthető üzletekből vásároltak az osztálypénzből, de azt is ők döntötték el, hogy hova menjen az osztály kirándulni több napra, és természetesen ők voltak kísérő szülők is. Velük tegeződött az osztályfőnök, velünk, többiekkel megtartotta a magázódást, és a három lépés távolságot. Összejártak, csak egymás gyerekeit hívták zsúrokra, meg az osztályfőnök gyerekét, a többiekére akkor sem mentek, ha hívták őket. – sorolta az apa.
A hála kifejezése ne legyen verseny
Az általam megkérdezett szülők és pedagógusok többsége is egyetértett abban, hogy nem szabad olyan szituációkat előidézni egy iskolán belül, ami hátrányosan érinthet bárkit. Egyikük egy bevált módszert is megosztott.
– Nálunk minden demokratikus úton lett megszavazva. Névnap és születésnap nincs az iskolában, mert a nyáriak leszavazták. Nőnap előtt a fiúkkal a karbantartó bácsi és az igazgató úr egy fiús délutánt szervez, ahol nem csak a lányoknak és a tanárnőknek, de a család nőtagjainak is készíthetnek ajándékot. A külön ajándékozás tiltott minden formában, ezt az igazgató minden alkalommal nyomatékosan kihangsúlyozza. Karácsonykor közös mézeskalács díszítést és teázást tartunk, nem viszünk a tanároknak ajándékot. Év végén a virág megengedett, de csak osztálypénzből egy-egy szál minden gyerek kezébe. A gyerekek képeslapot készítenek a tanáraiknak, amin a saját szavaikkal köszönik meg, amit abban az évben tanultak, vagy csak jó pihenést kívánnak.
Szülőként ezt nagyon etikus hozzáállásnak tartom, magam részéről pedig iszonyú kényelmesnek, amiért külön hálás vagyok az iskolának. – mondta az anyuka.
nyitókép: Adobe stock
Független magazinként nem áll mögöttünk egy nagy támogató sem. Ez nagy szabadságot ad abban, hogy olyan témákról is írhassunk, amelyekkel mások nem foglalkoznak. Fennmaradásunkhoz szeretnénk megtalálni azt a 300 olvasónkat, akik havonta rendszeres támogatással segítenek megteremteni a magazin alapvető költségeinek fedezetét. Leszel Te az egyik támogatónk?
Hasonló tartalmakat nálunk ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
