Előadóművész, rádiós és tv-s műsorvezető, színésznő, énekes és fél Pa-Dö-Dő. Számtalan színházi és jelentős filmszerepei ellenére elsősorban műsorvezetései, de legfőképpen Pa-Dö-Dő-sége jut elsőre mindenki eszébe Lang Györgyiről. Nem csoda, az elképesztő hangulatú koncertek, a legutolsó sorban is érezhető őszinteség, nyíltság, elfogadás mindenkiben mély nyomokat hagy, aki valaha is látta őket színpadon.
Regős Éva két évvel ezelőtt beszélgetett Lang Györgyivel.
– Na halló. Hogy vagy?
– Ember jobban nem lehet.
– Akkor csapjunk bele a közepébe. Miben változott az életed, amióta abban a cuccban ülsz?
– Abban változott, hogy nem vagyok a magam ura.
– Azt kizártnak tartom.
– Hát az akaratommal az vagyok. Az elképzeléseimmel vagyok bajban… Egyedül nem tudom megoldani, hogy fogom magam, beülök az autóba, elmegyek és megoldom. Így nem vagyok a magam ura, ilyenkor valakinek mindig lendíteni kell rajtam egyet.
– Vannak körülötted?
– Persze. De ez is érdekes, hogy amikor nem volt kötelező, hogy legyenek körülöttem, akkor hiányzott. Most meg néha szeretném, ha nem lennének körülöttem, de muszáj, hogy legyenek.
– Ezzel az általad szklerának (szklerózis multiplex – a szerk.) nevezett humorforrásoddal mióta élsz együtt?
– 28 éves koromban állapították meg Pécsett. Szirmai Imre neurológus adott nekem akkor – írd és mondd – 2 szem szteroidot. Ettől aztán 50 éves koromig nem volt vész, jól elvoltam lábon. Csak úgy romolgatott a járásom, de nem nagyon. Százmillió koncert, színház, minden volt. 50 éves koromban eltörtem a lábam.
Az én okos fejemmel arra gondoltam, most mindenképpen sántikálnom kellene a gipsszel. Mert ha most beülök a tolókocsiba, nem szállok ki belőle. Aztán persze szépen beleültem és így maradtam. Nyilván nem csak a lustaságból ültem be a kocsiba.
– Emlékszem… Na, akkor induljuk valahonnan korábbról. Képzeld, én a Hiawata című darabban láttalak először. (Henry Wadsworth Longfellow: Hiawata – rendezte Kazimir Károly, bemutató: Körszínház, 1978. július 7. – a szerk.)
– Juj, de jó! Akkor szerintem mi vagy másod-, vagy harmadéves főiskolások voltunk. Az osztályfőnökünk a Kazimir Károly volt. És akkor ott statisztálhattunk, mi voltunk az indián nép. Istenien néztünk ki, a Kulka meg én is. Indián hajjal meg… Egész gyerekkoromban arra vágytam, hogy indián ruhákban járjak és mokaszint viseljek, ez akkor teljesült.
– Képzeld el, ha elkezded beírni a gugliba, hogy Lang, abban a szúrásban azt adja ki, hogy Lang-Kulka.
– Jaj! Most ez a legérdekesebb.
– De miért?
– Nem miattam érdekes szerintem. Volt, amikor miattam is érdekes volt. De Jancsi beteg lett, stroke-ot kapott. Nyilván az emberek sokszor rákattintanak, mert kíváncsiak, hogy van, és én is odakerülök valahogy.
– Ti gyerekkorotokban nem voltatok jóban.
– Nem, nagyon mélyen lesújtó véleményünk volt egymásról. Láttam egy ilyen kis csokornyakkendős úrigyereket, ő meg látott egy dagadt exhibicionistát, aki a kempingbiciklijén járkál Szegeden.
– Aztán később?
– Amikor a főiskolára bekerültünk, akkor mégiscsak volt köztünk egy ilyen „mi, szegediek”, Ráadásul Incze Józsi is szegedi volt, Sípos Laci meg sándorfalvi, 13 emberből 4 rendelkezett csongrádi ősökkel. Amúgy Kuniról írtuk ezt a számot. (Kun Zsuzsanna tavaly elhunyt tv-rendező, szintén Györgyi szegedi gyerekkorának része volt – a szerk.) Mert ő az, aki úgy ő-zik, vagyis sajnos csak ő-zött, ahogy szerintem az egész világon senki. Őt írtuk meg ebben.
– A te betegséged pontosan olyan, hogy ha nem tudnál vele viccelni, akkor gyakorlatilag már…
– Már meghaltam volna.
– El tudsz tolókocsizni egy késig a konyhába… Honnan ez az erő?
– Jaj, nincs bennem… Nem érzek magamban erőt. Úgy érzem, hogy ez a természetes.
– Hát nyilván, mint a kék hajad meg a…
– Igen, egyébként valószínűleg ezért. Már gyerekkoromban is sokat gondolkoztam arról, hogy miért lehet az embernek csak barna, szőke meg vörös haja. És hogy miért ne lehetne zöld vagy sárga, kék vagy piros. Ha valakire azt mondják, hogy úgy néz ki, mint egy papagáj, azt sértésnek szánják. Holott mi a bajunk a papagájjal? Semmi. Meg a szép madárkák is, akik élnek bele a természetbe. Hát azok közt is van elképesztően tarka. Irigylem is.
Kattints a következő oldalra!
