Reggel kitakarítottam a hűtőt. Kidobáltam mindent, aminek lejárt a szavatossága. A dobozokat, tubusokat, amiket már csak tologattunk ide-oda, a maradékokat, amikről nem akartuk tudomásul venni, hogy már rég nem jók semmire. Hogy ne csak a testemnek jusson a jóból, a háttérben a parlamenti közvetítést hallgattam – talán először életemben tekintettem rá méltó szellemi táplálékként.
Liptai Judit május 9-i jegyzete.
Ma van a rendszerváltás napja. Az új miniszterelnök eskütétele.
A reggeli készülődésben, a pásztázó kamerák a családját mutatták: pár másodpercre egy bensőséges pillanatot kapott az ország. A leendő miniszterelnök háttal állt, szüleivel, gyermekeivel beszélgetett, volt még pár perc a kezdésig.
És édesanyja egyszer csak természetes ösztönnel megsimogatta a fia fejét, majd pár tized másodperc múlva kezét szája elé kapva hirtelen visszahúzta a kezét, mintha eszébe jutott volna: jaj, hát ő hamarosan az ország miniszterelnöke. Nem lehet őt „gyengíteni”. Annyira emberi pillanat volt. Annyira megható.
Ilyen lett valahogyan az egész nap: olyan emberi.
Szívfacsaró, könnyfakasztó, érezni azt, hogy talán újra lehet emberséggel nézni egymásra, talán megszűnik gyengeség lenni, ha érzünk: szeretünk, bízunk és hiszünk.
Néztem a Parlamentet. A mi gyönyörű épületünket. Ma valahogy fényesebbnek láttam. Könnyebbnek.
A gyerekzenekar.
Nem tudom, tisztában voltak-e azzal, milyen jelképei ők a mai napnak, ennek a tavasznak.
Ahogy ott álltak a tiszta tekintetükkel, a hangszereikkel, zeneszívvel… úgy éreztem, mintha kiszellőzne valami abból az épületből. Mintha a sok év haragja, gyanakvása és gonoszsága egy pillanatra hátrébb lépett volna.
Mintha hosszú idő után nem a gyűlölet és a dac ült volna a falak között, hanem valami más: remény. A jövőnk.
Az elmúlt hetekben sokat hallom, hogy azt mondják az új képviselőkre, minisztereinkre, hogy tapasztalatlanok, civilek, egyszerűek. Hogy tanítani kell nekik a parlament működését. Még azt sem tudják, milyen egy törvénytervezet. Attyaég.
Eszembe jutott az első cégvezetői meetingem. A gombóc a gyomromban.
Nem tudtam a szabályokat. Nem tudtam, ki mikor szólal fel. Nem volt designer ruhám, nem volt nagy autóm. Csak dolgozni akartam. Jól akartam csinálni. Képviselni a csapatom, sikerre vinni őket. Bíztam, hittem a vezetőmben, az ő akarata a jóra volt az én garanciám.
S azóta te jó ég, annyiszor láttam már az életben, hogy a nagy nevek, a nagy belépők, a harsány magabiztosság mögött sokszor mennyire kevés a tartalom. Miközben a „nép fiai” csendben, szerényen, alázattal óriási dolgokat visznek véghez.
Ezt kívánom most ennek az országnak, magamnak, a gyerekeimnek.
Hogy maradjon meg a szerénység. Az önreflexió. Az önvizsgálat képessége. Hogy legyen erő nemet mondani a talmi csillogásra és az egymás kárán szerzett könnyű győzelmekre.Férjen ajkunkra a „bocs, hibáztam” alázata.
Hogy tudjuk egyszer – nem sokára – letenni az elmúlt 16 év minden fájdalmát, dühét, keserűségét. Mert anélkül nem lehet továbbmenni. Pedig mennünk kell, az lesz a gyógyírunk. A főnixmadarunk könnycseppje, a szívünk-lelkünk befoltozása.
Jó volt ma látni a hölgyeket a sorokban. Egyre többet. Itt az ideje nekünk is megigazítani a hajunkat, mély levegőt venni, magunkat kihúzni és hangunkat hallatni.
Nem csak túlélni, láthatatlannak lenni.
Nem csak szatyrokat cipelni megfáradt legyintéssel.
Nem csak mindig erősnek lenni.
Mosolyogni.
Koronát igazítani.
Remélni.
Szeretni.
Nekünk is írják végre a dalt.
Jó érzés mostanság magyarnak lenni.
Jó érezni, hogy egy nép, amire mindig azt mondták, hogy széthúzó, bizalmatlan, egymás ellensége… egyszer csak képes lett összefogni egy közös reményért. Kézen fogva egyszerre ugrani.
Jó lenne ezt megőrizni.
Több kedvességgel. Több mosollyal. Több hittel, több bátorsággal.
Tégláról téglára.
Kiemelt kép: Női Váltó
8 éve mutatjuk meg független magazinként a hétköznapi hősöket: benneteket. 
Most mi kérjük a Te segítségedet. Add a Női Váltó Alapítványnak az adód 1%-át! Hogy cikket írhassunk, eseményt szervezhessünk és tovább segíthessünk, amikor szükséged van rá!
Női Váltó Alapítvány adószám: 19345811-1-41
Hasonló tartalmakat nálunk ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
