Tóth-Zsiga Borbála Macskakaparás című regényét ajánljuk
A könyv nyitómondata így hangzik: Hogyan tudnék új életet kezdeni a vesém nélkül? Jobban mondva az ember nélkül, akiben benne van a vesém.
Ez egy társfüggő ember kérdése, és a regény keretét is ennek a működésnek a kialakulása és állandósulása adja:
hogyan tudunk úgy élni, ha mindig mások lépéseihez és véleményéhez igazítjuk tetteinket. Mi kell ahhoz, hogy megpróbáljuk letenni ezt? Hirtelen elhatározás, önpusztítás vagy hosszas terápia?
A Macskakaparás mágikus történetben meséli el egy nő, egy terapeuta és egy macska főszereplésével a függetlenségtől és az önállóságtól való félelem történetét.
Anna bizonytalan személyiségű, társfüggő késő harmincas nő, hétköznapjainak folyását naplójából ismerjük meg, melyet terapeutája javaslatára kezd el írni.
Titkos írásaiból ismerjük meg érzelemvilágát, kötődési mintáit, múltját és mindennapjait. Életvitele hektikus, színházi öltöztetőként dolgozik, általában a sorsán és a munkahelyén látott darabokon elmélkedik. Markhoz, könyvkiadó-tulajdonos férjéhez ambivalens módon kötődik, a férfi ugyanakkor kitart mellette, mert házasságuk kezdetén a nő odaadta neki a veséjét.
A hősnő rosszul érzi magát ebben a kettős kötésben, nem kedveli az érintést és a másik ember közelségét, de vágyik is rá.
„A minap vacsorázni mentünk. Ez ritka alkalom, mert esténként általában dolgozom, de most éppen szabadnapos voltam. A férjem elvitt egy drága helyre, egy félhomályos sushiétterembe, a város legszebb részébe, ahol a félhavi fizetésembe kerül egy étkezés. A teraszon ültünk le, mert Mark retteg a légkonditól. Folyton a veséjét, akarom mondani a vesémet félti. Érdekes, nekem sosem voltak ilyen aggodalmaim, talán azért, mert az egyik nagybátyám egész életében egy vesével létezett, és ezt csak ötvenéves korában tudta meg. Az én családom vasból volt. Ahogyan várakoztunk, észrevettem, hogy tetszem Marknak, igazán meleg tekintettel néz rám, örül nekem, így eljátszottam, hogy jól vagyok. Nem is volt nehéz. Mióta szedem a gyógyszert, nincs az a félénk zavarbaesés, nincs az a rohadt bűntudat. Megdicsérte a szépségemet, átnyúlt az asztal felett, és megfogta a kezem. A szemembe nézett, és mosolyogva mondta, hogy hatnak a fiatalító kezelések. Elhittem neki. Ez is biztosan a gyógyszer hatása, lassú vagyok, nyugodt: egy kis szerotonin, és mindennel egyetértek, legyen az a világ legnagyobb képtelensége. Hazug vagy, hazug vagy! – tört be időnként a kellemes gondolatok közé.”
Anna terapeutája segítségével végül úgy dönt: elválik, új életet kezd.
Alíz, a pszichiáter látva Anna labilitását, újító ötlettel áll elő:
Annának, mint társfüggőnek, jót tenne egy háziállat, melynek gondozása és szeretése az első lépés lehet a férjétől való elszakadás felé vezető úton.
A főhős úgy dönt, hogy örökbe fogad egy macskát, ám a közös mindennapok során hamar kiderül, hogy ez mégsem volt jó ötlet. Élete hamarosan rémálommá válik. A történet ugyanis ezen a ponton mágikus fordulatot vesz, és mind a főszereplő, mind az olvasó kénytelen szembesülni vele, hogy semmi sem az, mint aminek látszik.
„Pedig ez a tudás biztos: a macska képes az átváltozásra. Amikor Eliza nálam volt, Pepita úgy viselkedett, mint egy szándék nélküli, tudatlan állat. Ennek láttam, semmi többnek. Abban a helyzetben nem féltem tőle, inkább közömbös volt számomra. Nem úgy, amikor kettesben vagyunk. Az átváltozás képessége testi paramétereit is érinti, és ez még aggasztóbb volt, mert nem lehetett az egészet betudni annak, hogy megőrültem, vagyis, hogy az én képzelgésemből fakadna ez a jelenség. A macska növekszik. Először azt hittem, csak hízik a finom, szaftos nyúlhúsos koszttól, de mostanra mindene nagyobb lett, a feje és a mancsai is. Mit szólna Aliz, ha ezt elmondanám neki? Azt gondolom, jobb, ha továbbra is az átlagos pácienst játszom.”
A regény ötvözi az érzékeny szemű lélektani ábrázolást a fordulatos, feszes cselekménnyel, az író ugyanis gyorsan helyzetbe hozza szereplőjét, így az döntésekre kényszerül.
A furcsa, de azért a normalitás talajába kapaszkodó szereplőben sokan magunkra ismerhetünk. A naplóban fokozatosan felsejlő múltján, kapcsolatai mintáin sokan osztozhatnak.
Az író, aki a Női váltó magazin rendszeres szerzője is, lélektani ismereteit saját megfigyeléseivel ötvözve hasznosítja írásaiban. 2017-ben elnyerte a Terézanyu pályázat fődíját. A Macskakaparás a második regénye. Könyvét jó szívvel ajánljuk.
Tóth-Zsiga Borbála új regénye, a Macskakaparás már kapható 15% kedvezménnyel: https://cserkiado.hu/irodalom/macskakaparas-17855.html
nyitókép: Tóth-Zsiga Borbála
Hasonló tartalmakat ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
