Újabb eset került nyilvánosságra néhány napja, amelyben egyértelmű, hogy a gyámhatóság úgy járt el gyermekvédelmi ügyben, hogy a gyerekek érdekeit egyáltalán nem vette figyelembe. A makói nagyszülők kétségbeesve kértek segítséget a facebookon, mert hiába jelölte ki őket gyámnak az anya még a halála előtt, a gyámhatóság az apának ítélte a gyerekeket félelmetes gyorsasággal. Ez az eset újra rávilágít arra, hogy a törvények és a hatóságok semennyire sem védik a gyerekek érdekeit, amire már sokszor rámutattam gyámhatóságról szóló sorozatomban.
Jogi szempontból vizsgálva az esetet, amiről már mi is írtunk, az elsődleges gondviselő az anya halála után valóban az apa, amennyiben a váláskor megmaradt a szülői felügyeleti joga. Azonban ha az anyának kizárólagos szülői felügyeleti joga volt, és halála előtt megnevezte gyámként a nagyszülőket, akkor a gyámhatóság nem jelölhette ki szabályos eljárás nélkül az apát gondviselőnek.
A szabályos eljárásnak mindenképpen tartalmaznia kellett volna környezettanulmányt mindkét félnél, meg kellett volna hallgatni a gyerekeket, és a véleményüket figyelembe venni. Szükség esetén igazságügyi szakértői vizsgálatot is igénybe vehettek volna, és ezek után a gyermekek mindenekfelett álló érdekeit figyelembe véve kellett volna meghozni a döntést. A gyámhatóság nem hallgatta meg a nagyszülőket és nem is járt kint náluk.
Ez a döntés körülbelül 2 hét alatt megszületett, ami már önmagában kizárja azt, hogy történt valódi vizsgálat, főleg hogy az eljárások minimum 2 hónapig el szoktak húzódni. A gyámügy – úgy tudjuk -, hogy csak annyit nézett, hogy van íróasztaluk és ágyuk, ezzel szerintük meg van oldva a gyerekek megfelelő lakhatása. A nagyszülőknél volt a gyerekeknek megfelelő lakhatása, szerető környezete, semmi nem indokolta a sietséget. Úgy tűnik, hogy ebben az esetben (is) csak az apa jogai voltak fontosak.
Ráadásul a rendőr apa ellen jelenleg is eljárás folyik a katonai ügyészségen, mert úgy tudjuk, hogy az anyát korábban bezárta és bántalmazta. A gyámügy ezt is figyelmen kívül hagyta.
Az biztosan nem a gyerekek mindenekfelett álló érdeke, hogy néhány héttel az anyjuk halála után az egyébként is sokkos állapotban lévő gyerekeket kiszakítsák őket erővel, tiltakozásuk ellenére a megszokott környezetükből. Amennyiben egy körültekintő vizsgálat valóban arra a következtetésre jutott volna, hogy az apánál jó helyen lesznek a gyerekek, akkor is a fokozatosság elvét tartva kellett volna ezt véghezvinni, ami abból áll, hogy többet találkoznak az apával, segítenek a gyerekeknek elfogadni a helyzetet (akár pszichológussal), és akkor költöznének át véglegesen, amikor ez már nem okoz nekik traumát.
Iskola előtt rendőrökkel jelenetet rendezni, nagydarab emberekkel iskolából erővel kivinni, az iskolából is kiíratni, a nagyszülőktől elzárni – ezzel köszönő viszonyban nincs.
Lehetne még boncolgatni, hogy jogilag történt-e mulasztás vagy nem, de ez mindig oda vezet, hogy a paragrafusok között elvesznek a gyerekek. Ami történt, egyértelműen újabb súlyos traumát okozott a gyerekeknek, és ebben vastagon közreműködtek a hatóságok.
Nem tudom szó nélkül hagyni azt sem, ahogy az apa viselkedett. Nagyon sok történetet láttam közelről, hallgattam végig, amikor bántalmazott nők mesélnek a tortúrájukról válás után. Nem tudom szó nélkül hagyni, hogy ennek a történetnek több pontja is nagyon ismerős, és számos párhuzamot lehet vonni a hasonló esetekkel. Kezdve ott, hogy az apa minden létező hatóságnál feljelentgette az anyát, eljárásokat indított ellene még életében. Ez még egy egészséges embernek is hatalmas stressz, nemhogy súlyos betegséggel küzdve, kifejezetten embertelen bánásmód.
Eljárási zaklatásnak nevezzük, amikor eljárásokkal tartja sakkban a bántalmazó az anyát, s ezzel egyben elveszi az idejét (a gyerekeitől is), nyugalmát, pénzét, s ebben remek partnerek a hatóságok. Azt sem lehet szó nélkül hagyni, hogy az apának fontosabb volt jogainak azonnali érvényesítése az anya halála után, minthogy segítsen abban, hogy a gyerekek feldolgozzák a veszteséget.
Inkább egy újabb súlyos traumát okozott nekik. Egy szerető szülő ilyet nem tesz.
Az meg végképp árulkodó, hogy az ellenkező gyereket nem megnyugtatni akarta, vagy közelebb kerülni hozzá, hanem intézettel fenyegette. Végletesen elkeserítő, hogy ezeket a szülői bánásmódokat a gyámhatóság nem tudja, vagy nem akarja dekódolni, hogy valójában mit fog átélni a gyerek, ha ilyen szülővel kell élnie. Nem csak azt kell figyelembe vennie a gyámhatóságnak, hogy van-e ágya a gyereknek, hanem az érzelmi, mentális jóllétét is. Pedig a gyermekvédelmi törvény első sorai éppen erről rendelkeznek: „A gyermeknek joga van a testi, értelmi, érzelmi és erkölcsi fejlődését, egészséges felnevelését és jólétét biztosító saját családi környezetében történő nevelkedéséhez.”
Hogyan érvényesültek most ezek a jogok?
Olvasd el a témában a legfrisebb cikkünket ia:
Megszólaltak az unokáikért harcoló makói nagyszülők! A kislány még mindig az apánál van.
Kiemelt kép: Laurencsik János/Facebook
Hasonló tartalmakat nálunk ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
