Júlia feküdt a kádban, érezte, hogy körül öleli a melegvíz. Mintha csak lebegett volna az Univerzum csendjében. Pozitív lett a teszt, amit csak a biztonság kedvéért végzett el. Nem akarta, hogy gyermeke legyen, de tudta, hogy az a bizonyos múltkori éjszaka magában hordozta a veszélyt. Lehetne több eszem is ennyi idősen- gondolta.
Törteli Eszter párkapcsolati coach, önismereti tréner írása.
A fürdőszoba ajtajából látta az összepakolt bőröndöket. Merthogy épp el akart költözni. Elege volt abból, hogy még csak hat hónapja voltak együtt, de András mindig morgott valamin, semmi nem volt jó neki. Idegesítette, hogy minden kolléganővel kedves, velük beszélget a chaten munka után is, míg ő a konyhában sürög-forog, vagy épp vasalja a másnapi ingeket, amikben András jellemzően csak kifogást talált. Természetesen mindenért Júliát hibáztatta, mert ő nem szereti jól, és nem ad meg neki mindent, ezért is beszélget másokkal.
András menedzser volt, persze, fontos volt a munkája, de ezek a munkaidőn túli beszélgetések zavarták Júliát, bármennyire is nyugtatta a férfi, hogy csak munkahelyi dolgokról van szó. Mert az a félreérthetetlen (vagy félreérthető?) mosoly az arcán, amikor valamelyik kolléganőtől üzenetet kapott mondjuk lefekvés előtt, vagy kora reggel, nyugtalanító volt.
András Júlia családjának sem volt szimpatikus, mert a megnyerő külső ellenére folyton megalázta Júliát mások előtt, leértékelte, és megmondta, hogy mit tegyen.
Júlia tudta, hogy el kellene mennie.
De most itt van ez a kicsi élet. Még csengett a fülében az utolsó nőgyógyászati vizsgálat eredménye, ahogy az ősz hajú orvos a fejére olvasta a diganózist: „Önnek nem lehet természetes úton gyermeke!”
Talán csoda, talán Isten keze volt a dologban, vagy a sors. De egy biztos: ez a kicsi lélek jönni akart. És ki tudja, talán András is felnő a feladathoz, és végre otthonra koncentrál majd.
Júlia kiszállt hát a kádból, és szépen kicsomagolt, mintha sosem pakolt volna össze. Mikor András hazaért, boldognak erőltetett mosollyal közölte vasalás közben: gyermekünk lesz!
Segít-e a gyermek?
Nagyon sok olyan párkapcsolat van, ahol a gyermek érkezése nem amiatt történik, mert boldogság és szerelem van a felek között, hanem mert teljesíteni kell a hitelhez szükséges feltételként, vagy mert azt remélik a felek, hogy ez majd megoldja, megjavítja a rosszul működő párkapcsolatukat. Vagy mert társadalmilag „így kell” csinálni.
Egy gyermek érkezése még a legerősebb párkapcsolatokat is megviseli, hiszen új feladatok elé állítja a feleket:
férfiból és nőből anyává és apává válnak, a figyelem egymásról a gyermekre irányul, és rengeteg lemondással jár. Hiszen a gyermek az első éveiben szinte teljesen felülírja a szülők igényeit: ha beteg például, akkor nincs utazás, program, és természetesen szabad munkavégzés sem.
Egy összetartó pár, ahol a felek társként, egyenrangú felekként működnek együtt, ott ez természetesen rugalmasan és jól kezelhető, ott nem probléma, hanem megoldandó és megosztott feladat a gyermek körüli sok-sok teendő.
Azonban ha a kapcsolatban az egyik fél alárendelt, akkor a gyermek érkezésével még jobban megborul az egyensúly. Ha a partner nem egyenrangú szülőtársként tekint magára, hanem szívességnek éli meg a másik fél terheinek csökkentését, akkor sajnos a gyermekkel kapcsolatos teendők nagy része az egyik szülőre marad, emellett egy ilyen társ elvárja, hogy az ő szükségletei (szexuális, zavartalan munkavégzés, önálló programokra járás korlátlanul) is ugyanolyan fontosak maradjanak.
Magyarul csak periférián van jelen a család életében, a kirakatélet kelléke számára a család, miközben ő továbbra sem érzi magáénak a kötelességeket, csak a jogokat.
Érdemes tehát végig gondolni: ha valaki társként nem tud a párjával együttműködni, nincs meg a kölcsönös, ötven százalékos jog a kapcsolaton belül, esetleg a partner bántalmazón viselkedik, a felek nem tudják megbeszélni a problémáikat, akkor ezt egy plusz szerepkör és temérdek feladat, a szülőség, mégis hogyan oldaná meg?
A gyermek egy életre szóló kötelék, aki ha nem nyugalomban és boldogságban nevelkedik, hanem veszekedések, balhék, a szülők közötti bántalmazás kíséri a gyermekkorát, akkor ő maga is ezt a mintázatot fogja tovább vinni a párkapcsolataiban.
És sajnos az ilyen kapcsolatok jellemzően előbb-utóbb mindig válással végződnek, hiszen ha nincs érzelmi biztonság a kapcsolatban, akkor alap nélkül épült fel a családi ház, amiben a leginkább pont a gyermek fog sérülni.
Szakértőnk, Törteli Eszter coach, önismereti tréner, párkapcsolati coach, bántalmazó kapcsolati szakértő könyveit és szolgáltatásait itt találod.
Nyitókép: freepik
Hasonló tartalmakat nálunk ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
