Az életközepi válságról minden 40-45 fölötti nő és férfi hallott már, vagy éppen nyakig benne van. A variációk különfélék: minden megvan, a gyerekek kirepülőben, miről fogunk mostantól beszélni, miről szólnak a hétköznapok? Vagy: már sohasem fogom elérni azt, amit terveztem pénzben, karrierben, családban (a megfelelő aláhúzandó). Ilyenkor őrülnek meg a pasik és keresnek egy fiatalabbat, a nők pedig azt érzik: méltatlanul szállt el az idő fölöttük, pedig most tudják csak igazán, hogy mit is szeretnének! A gravitáció meg dolgozik rendesen: itt lóg, ott plötyi, és már a szex sem olyan, mint volt akár tíz éve. Akkor most akkor mi lesz? Mondom: el kell menni megnézni Herendi Gábor új filmjét a Szenvedélyes nőket.
Adott egy hétköznapi család: a negyvenes feleség, Lilla (Balsai Móni) párkapcsolati pszichológus, aki jól elvan a punnyadt, langymeleg, uncsi családi hétköznapokban. Egy a lényeg: együtt legyen a család és az sem tűnik fel, hogy Férj (Scherer Péter) kifúratta a fülét, hogy fickósabbnak nézzen ki és egy ideje kicsit többet marad ki a kelleténél.
Aztán persze a férj meglepi szülinapján robban a bomba: megjelenik a kerek seggű, legalább tíz évvel fiatalabb műkörmös „Muci„, aki már egy ideje képben van a férjnél és elég inkriminált helyzetben mutatja meg magát a család és a barátok előtt.
Feleség összeomlik, de azért az ajándékba vett pecabotot még átnyújtja élete egykori párjának. Úgyis visszajön – mantrázza.
A család nőtagjai összegyűlnek: a határozott nagymama, Vilma (Básti Juli) a zokogó, elhagyott feleség és lányuk, Zsófi (Varga-Járó Sára), akinek a pasijait anyuka nem tudja mindig követni. És a párterapeutaként dolgozó anya megkapja az ukászt: ideje magával foglalkoznia.
Élj végre! – mondja a nagymama, majd elhívja őket egy hétvégére a nyaralójába. Ott pedig a férfivendégek jelentősen összekuszálják a szálakat.
Egy család, három generáció nőjének sorsát mutatja meg kicsit kifordítva a film: a korábban férfifaló nagymama, az életre újra rácsodálkozó anya és a kalandokra vágyó lánya életét, egymáshoz fűződő kapcsolatát, amelyben megjelenek a generációs különbségek, az újrakezdés vagy akár a gyász és az elengedés témája is.
Ahogy a Futni mentem, úgy a Szenvedélyes nők is cseh remake, és a rendező, Herendi Gábor ismét biztosra ment. A mindenféle helyzet- és jellemkomikumokból adódó, klasszikus csavarokban bővelkedő Szenvedélyes nők épp csak annyira kiszámítható, hogy az még komfortos, de nem unalmas. A sikerben persze nagy szerepe van a jól megformált karaktereknek is.
A filmben mindhárom karaktert remek színésznők alakítják. Herendi Gábor később elárulta, hogy a nagymama szerepénél mindenkinek azonnal Básti Juli jutott az eszébe, aki lubickol a szerepben. Balsai Mónit felkérni a főszerepre igazi telitalálat volt, ahogy az eddig kevésbé ismert Varga-Járó Sára is, akiről biztos vagyok benne, sokat fogunk még hallani. Nagy kedvencünk volt még a Jakabot játszó Lengyel Benjámin is. A kiégett rockzenészt alaktító Lengyel Tamás néha saját maga karikatúrája, éppen ettől nagyon vicces és szórakoztató.
Jó volt látni, ahogy néha a színészek „kikacsintanak a szerepből”: felbukkannak elejtett mondatok, jelenetek a magyar közéletre vagy akár a színészek saját magánéletére vonatkozóan. Ilyen volt, amikor Lengyel Tamás az Erasmusszal kapcsolatban tett egy megjegyzést vagy mikor Balsai Móni meztelenül olvasgatta a Nők Lapját, a címlapon férjével, Ujj Mészáros Károllyal.
Igazán szívmelengető volt a tisztelgés a tavaly elhunyt Tompos Kátya előtt, aki a film több alkotójának szívéhez is közel állt. A zenéért nagy köszönet Hrutka Róbertnek, a főcímdal tuti sláger lesz.
A film igazi anya-lánya és barátnős program. A premier előtti vetítésen mellettem ülő egyik hölgy nagyokat sóhajtva mondta a barátnőjének:
– Ez a film mintha rólam szólna! – Igen? Te is elváltál? – fordultam hozzá. – Nem, nem, másról van szó, felelte zavartan nevetve és én nem akartam rákérdezni, hogy vajon az anya felszabadult újra ébredését, a lánya kalandjait vagy éppen a nagymama csábításait ismerte fel negyvenes mozi szomszédom a saját életében.
Kellenek azok a filmek, ahol a nők végre nem bio díszletek. Menjetek, nézzétek meg minél többen a filmet, hogy az állami filmes támogatásokból jó ideje kizárt Herendi Gábor rendező tudjon újabb filmet készíteni. Ehhez pedig magas nézőszám kell és persze újabb támogatók.
Fotók: Virtigo média
Hasonló tartalmakat nálunk ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
